Az aktuális migrációs hullám gazdasági hatásai Európában

Az aktuális migrációs hullám kapcsán egyre gyakrabban találkozunk gazdasági érveléssel. Bizonyos nyugat-európai politikusok, közgazdászok „csodafegyverként”, az Európai Unió demográfiai és gazdasági problémáinak jövőbeli megoldásaként, míg mások a tagállami szociális rendszerek fenntarthatóságát súlyosan veszélyeztető tényezőként tekintenek a jelenségre. A Migrációkutató Intézet áttekintette a témával foglalkozó tudományos munkákat, elérhető adatokat, és megvizsgálta a migráció általános múltbeli tapasztalatait.  Az eredmények azt mutatják, hogy a migráció a múltban hasznos eszköze lehetett az országok közötti munkaerő-piaci súrlódások kezelésének, és összességében emelte a jólét szintjét (erre épül az EU egyik fontos vívmánya, a munkaerő szabad áramlása is). Ugyanakkor világosan látszik, hogy mindig is voltak győztesek és vesztesek: a hasznok és veszteségek nem egyenlően oszlottak meg a kibocsátó és a fogadó országok, illetve a migránsok között. A pozitív összhatás elérésének elsőszámú feltétele, hogy az érkezők sikeresen integrálódjanak a fogadó ország munkaerőpiacába. Azonban e fontos előfeltétel a múltban sem teljesült minden esetben maradéktalanul, még akkor sem, ha a mostaninál lényegesen nagyobb arányban érkeztek magasan kvalifikált munkavállalók a fogadó országba. A jelenlegi migrációs hullám több tekintetben különbözik a korábban tapasztalt mozgásoknál. A tömegesen érkező, más kultúrájú, vélhetően zömmel alacsonyan képzett migránsok integrációja aránytalanul magas állami kiadásokat és több évtizedes, súlyos társadalmi feszültségekkel terhelt erőfeszítéseket vetít előre az EU és a tagállamok részéről. A jelenlegi folyamatban jelentős veszteséget szenvednek el a kibocsátó országok, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek maguk a migránsok, Európa pedig aránytalanul nagy terhekkel szembesül az elvárt hasznok kétségessége mellett.

Migráció gazdasági szemüvegen keresztül

Az Európát tavaly óta nyomás alatt tartó tömeges migráció már rövid távon is komoly gazdasági kihívások elé állítja a kontinenst, és a kibocsátó régiók politikai és gazdasági instabilitása, a változó intenzitással zajló háborúk miatt e kihívások tartós fennmaradására kell felkészülni. A gazdasági összefüggések vizsgálatánál több területet is szükséges elemeznünk: a migráció hatásai egyaránt vizsgálhatók a kibocsátó és a fogadó országok, valamint a migránsok szempontjából, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság, illetve az állami kiadások alakulása tekintetében. Ráadásul a közelmúltban megélt, elnyújtott és fájdalmas következményekkel járó globális pénzügyi és reálgazdasági válság ezúttal is rávilágított a visszaeső GDP és a megugró munkanélküliség negatív politikai, gazdasági és társadalmi hatásaira. Nem véletlen, hogy e területek mind a mai napig a figyelem középpontjában maradtak Európában és globálisan egyaránt.

A migráció több, egymással szorosan összefüggő aspektusból hat a fogadó országok gazdaságára és az Európai Unió egészére. Ugyanakkor a hatásmechanizmusok átfogó elemzését nehezíti, hogy az EU 28 tagállam több tekintetben szoros integrációja, legalább ugyanannyi szempontból laza; bár a válságkezelés keretében sikerült lépéseket tenni a tagállami gazdaságpolitikák bizonyos szintű összehangolása felé, azok alakítása alapvetően továbbra is nemzetállami hatáskörben van.[1] Az egyedi munkaerő-piaci jellemzőkkel és szabályozással, költségvetési politikával, gazdasági ösztönzőkkel stb. rendelkező tagállamok nem kezelhetők homogén tömbként. Az elemzést az is nehezíti, hogy a migráció pontos jövőbeli dinamikája nem ismert, ahogy az sem, hogy melyik tagországot pontosan milyen mértékben fogja érinteni.[2]

A makrogazdasági fókuszú elemzésünkben megvizsgáljuk, hogy a migráció nyomán – a közgazdasági elmélet és a múltbeli tapasztalatok alapján – milyen gazdasági mechanizmusok érvényesülnek általában a kibocsátó, illetve a fogadó országokban (a fő hangsúly elemzésünk témája okán az utóbbira kerül). A kiindulópontot a munkaerő-piaci fejlemények jelentik, hiszen az e vonatkozásban bekövetkező változások meghatározóak az egyéb következmények (költségvetési helyzet, gazdasági növekedés alakulása) tekintetében. Ezt követően az IMF 2016 nyarán publikált tanulmánya alapján bemutatunk egy ma is tartó, negyed évszázados migrációs mozgást, melyet összehasonlítunk az Európát tavaly óta célzó tömeges, irreguláris migrációs hullámmal. Az elemzés végén tett megállapítások – a fenti módszertani nehézségek miatt – inkább csak gondolatkísérletek, de reményeink szerint ezekkel is hozzá tudunk járulni a migrációról szóló tudományos és hétköznapi diskurzushoz. A tanulmány elsősorban a migráció gazdasági aspektusaira fókuszál, így fogalomhasználata is ehhez igazodik: az Európába érkezők között – akiknek a csoportját menekültek és gazdasági migránsok együttesen alkotják – csak akkor teszünk különbséget, ha az közgazdasági értelemben indokolt. Az elemzésben tett általános megállapításaink főszabály szerint a gazdasági célú migrációra vonatkoznak.

A migráció általánosságban növeli a jólét összesített szintjét,…

A migráció hatásmechanizmusát – mind a kibocsátó, mind a fogadó országokban – több tényező befolyásolja, melyek közül a migránsok képzettségi és korbeli összetételét, a távozók és érkezők egyenlegét, illetve az érintett országok makrogazdasági szerkezetét szokás elsődlegesen említeni. A migráció mellett hangoztatott legfontosabb gazdasági érv általában az, hogy a munkavállalók szabad mozgása növeli a jólét összesített szintjét. Azt is fontos azonban hozzátenni, hogy a gyakorlatban az előnyök és a negatív következmények nem egyenlően oszlanak meg a kibocsátók és a fogadók között (sőt, ezeken belül, egy-egy országban sem). Ráadásul egyértelmű, számszerű egyenleget lehetetlen megvonni. Nem véletlen tehát, hogy a migráció egész kérdésköre gyakran érzelmektől fűtött, komoly társadalmi, szakmai és politikai viták tárgya. Értelemszerűen mást fog gondolni a migrációról például a fogadó ország azon alacsony képzettségű munkavállalója, akinek a bére csökken a bevándorlók érkezésével, és mást az a tőketulajdonos, akinek jövedelme ­– és így jóléte is – növekszik.

…de a kibocsátó országokban jelentős negatív következményekkel jár

A migráció közgazdaságtanának egyik kiemelt vizsgálati területe a kibocsátó országok viszonyainak alakulása. A munkaerő egy részének elvesztése (hiszen a kivándorlással alapvetően ez történik) komoly következményekkel jár: a kivándorlás nyomán – egyebek mellett – csökken az aktív munkavállalói réteg, és mivel az eltartottsági ráta emelkedik, nő a költségvetésre nehezedő nyomás, a magasan képzett munkavállalók távozásával pedig a „brain-drain” negatív hatásai is érvényesülnek (IMF 2016:183, Collier 2013:203). Az előbbiek mögött a demográfiai helyzet romlása is felsejlik, ami – ha vannak ilyenek – az állami szociális ellátórendszerek fenntarthatóságának gyengülését vetíti előre. Az aktív, sok esetben fiatal és ezért mobilabb kivándorlók a kibocsátó ország humántőkéjét közvetlenül csökkentik, ami a termelékenység és a GDP összesített szintjének visszaeséséhez, illetve a költségvetési egyenleg romlásához vezet.[3] E negatív hatások értelemszerűen erősödnek a kivándorlók számának és általános képzettségi szintjének emelkedésével.

A hasznok és veszteségek nem egyenlően oszlanak meg

A kivándorlók távozásával a kibocsátó ország gazdaságában megváltozik a tőke és a munka aránya, a munka relatív értelemben szűkössé válik. Ez felfelé nyomja az országban maradó – hasonló képzettségi szinttel rendelkező és hasonló munkakört betöltő – munkaerő bérét (a kivándorlók és az országban maradó munkavállalók ugyanis ebben az esetben egymás helyettesítői); ugyanakkor a távozók munkakörére épülő vagy azt kiegészítő tevékenységet végzők – mivel a kivándorlással csökken irántuk a kereslet – várhatóan bércsökkenéssel szembesülnek (Elsner 2015:3).[4] A bérek alakulása a gyakorlatban természetesen a kivándorlók képzettségének összetételétől és a kibocsátó ország munkaerőpiacának jellemzőitől (kiemelten: a kivándorlókat pótolni képes – addig fölös – kapacitásoktól) függ. Az összesített bérhatás általában kismértékű, ám a forrásország kivándorlással érintett területei és szektorai esetében rendszerint erőteljesebben érvényesül a bemutatott mechanizmus.[5] Az átlagos bérszínvonal alakulását közvetett hatások is befolyásolják: magasan képzett munkaerő távozása esetén például csökken a gazdaság potenciális növekedése, és romlik a versenyképessége, ami hosszú távon a bérek általános csökkenését eredményezi (Atoyan et al 2016:20).

A hazautalások enyhítik a kibocsátók veszteségeit, azonban…

A munkaerő-piaci hatások mellett a kivándorlás egyéb következményeit is érdemes megvizsgálni a kibocsátó országokban. A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy elsősorban a fiatalabb, magasabban képzett munkavállalók hagyták el országukat a jobb élet reményében (Collier 2013:117). Ez értelemszerűen a kibocsátó ország gazdasági kilátásait is negatívan érinti. Az egyik legfontosabb következmény a költségvetési egyenleg romlása, hiszen az adott ország adófizetőket és potenciális adófizetőket veszít (illetve ezzel egyidejűleg az előbbiek kieső hozzájárulása terheli, az utóbbiaknál az ellátás kiesése részben könnyíti a kibocsátó ország szociális rendszereit). Az aktív munkaerő távozásával – a csökkenő adó- és járulékbevételek miatt – nőhet a szociális kiadások aránya (Atoyan et al 2016:23), amit a gazdasági növekedés visszaesése is fokoz (hiszen kisebb GDP-hez viszonyítva az állandó szociális terhek aránya is nagyobb). Az IMF kelet-európai migrációt elemző – lentebb részletesen bemutatott – tanulmánya a költségvetési egyenleg romlását összességében alacsony mértékűnek találta a kibocsátó régióban, a költségvetés struktúrájának átalakulását viszont megerősítette: a jövedelemből származó adóbevételek csökkenésével egyidejűleg nőttek a fogyasztási adóbevételek, illetve emelkedett a szociális kiadások aránya (i.m. 23). A fogyasztás növekedését a kivándorló munkavállalók hazautalásai biztosíthatták. Az emigránsok családjainak költségvetési korlátain enyhítő hazautalások a megtakarításokat – és így a befektetések szintjét – is növelhették, illetve hozzájárulhattak a pénzügyi rendszer mélyüléséhez, fejlődéséhez, s így áttételesen a kibocsátó országok gazdasági növekedését is erősíthették (Giuliano, Ruiz-Arranz 2009:151). Néhány ország esetében a hazautalások abszolút és (GDP-arányos) relatív értelemben is jelentős bevételt jelentettek a háztartásoknak.[6] Ugyanakkor a már említett IMF tanulmány szerint a hazautalások erősíthetik a hajlandóságot a munkaerő-piaci távolmaradásra, illetve a rezervációs bérek emelkedését is eredményezhetik (Atoyan et al 2016:17).[7]

…a képzettek távozása összességében növekedési áldozattal jár

A kibocsátó országok gazdasági növekedésének migráció nyomán bekövetkező változása több tényezőn múlik. A kivándorlás szinte biztosan az összkibocsátás szintjének csökkenése irányában hat, hiszen aktív és potenciális munkaerő távozik az országból. Az egy főre jutó GDP alakulása ugyanakkor nem ilyen egyértelmű: a 2004-es EU-bővítést követő kelet-nyugat-európai kivándorlás hatásait vizsgáló tanulmány modellszámításai szerint a kibocsátó EU-10-ek egy főre jutó kibocsátásához a migráció kismértékben pozitívan járult hozzá (D’Auria et al 2008:9). Értelemszerűen a kibocsátás-változás előjelének és szintjének alakulásában is kulcsszerepet játszik a kivándorlók képzettségi összetétele (és termelékenysége), a migrációs mozgások tartóssága, illetve a termelési tényezők (tőke/munka) arányának alakulása a kibocsátó országban. Magasan képzett munkaerő tömeges távozása esetén az egy főre jutó kibocsátás növekménye is mérsékeltebb lehet.

A migrációs mozgások gazdasági hatásai nem számszerűsíthetők maradéktalanul

A kivándorlás kibocsátó országokra gyakorolt hatásai sokfélék és összetettek, nehezen mérhetők, így a hasznok és veszteségek számszerűsítése sem lehet teljes körű.[8] A migrációs folyamatnak mindig lesznek vesztesei és nyertesei. Fontos hangsúlyozni, hogy bár általános összefüggések léteznek, minden migrációs mozgás egyedi; a különböző kutatások eredményei alapján elmondható, hogy a hatások értékelésénél a migránsok képzettségi összetétele a legfontosabb szempont. A közgazdasági elmélet szerint a kibocsátó gazdaság idővel alkalmazkodik, és hosszú távon visszatér az egyensúly közeli állapotába – ám ha a gyakorlatban a kivándorlók pótlása nem oldható meg belső vagy külső forrásból, az adott gazdaság tartósan elmaradhat a potenciális növekedési pályájától.

A migráció összességében kis hatást gyakorol a fogadó országok általános bérszintjére

A múltban számos elemzés és kutatás igyekezett feltárni a migráció fogadó országok gazdaságára gyakorolt hatásait. Ahogy a kibocsátó országok esetében tettük, ezúttal is érdemes a munkaerő-piaci összefüggések vizsgálatával kezdeni. A bevándorlás – mivel megnöveli a munkaerő-kínálatot a gazdaságban – lefelé irányuló bérnyomást gerjeszt a fogadó munkaerőpiacon (bár a tőke alkalmazkodása időt vesz igénybe). Ez elsősorban azt a hazai munkavállalói szegmenst fogja érinteni, amelyikben a legnagyobb arányban jelenik meg a friss, új munkaerő. Alacsonyabb általános képzettségi profilú bevándorlók esetén a magasabban kvalifikált hazai munkavállalók járnak jól, hiszen relatív súlyuk csökkenésével felértékelődik a pozíciójuk a munkaerőpiacon, ami az irántuk megnövekvő kereslet következtében számukra béremelkedést jelent.[9] Mindazonáltal a fogadó gazdaság bérszínvonalára gyakorolt összesített hatás a tapasztalatok szerint nem szokott jelentős lenni: egy németországi munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány szerint a migránsok munkavállalókon belüli arányának 10%-os emelkedése esetén a hazai dolgozók bére kevesebb, mint 1%-kal csökkent a vizsgált időszakban (Bonin 2005:18).

A harmadik országbelieket alacsonyabb aktivitás és magasabb munkanélküliség jellemzi,…

A bérviszonyok alakulása mellett figyelemre méltó, hogy az OECD munkaerő-piaci adatai alapján a bevándorlók minden tagország esetében magasabb munkanélküliségi rátával, s alacsonyabb foglalkoztatási és aktivitási rátával rendelkeznek, mint a fogadó országban született munkavállalók.[10] Nem meglepő módon hasonló helyzet figyelhető meg az Európai Unió tagállamait vizsgálva is.[11] Ebből az következik, hogy a fogadó országokban az összesített munkaerő-piaci aktivitás a bevándorlás nyomán – a migránsok számától függő mértékben – csökken. Szintén általánosan megfigyelt jelenség, hogy a kifejezetten munkavállalási céllal érkezők lényegesen hamarabb találnak állást, mint a nemzetközi védelemben részesülő vagy a családegyesítésre érkező bevándorlók (OECD 2015:13).

1. ábra: Munkavállalók származási helye szerinti munkanélküliségi ráták alakulása (%)

Megjegyzés: 15–64 éves korosztály Forrás: Eurostat adatbázis (http://ec.europa.eu/eurostat, letöltés ideje:2016. 10. 10. )

Megjegyzés: 15–64 éves korosztály
Forrás: Eurostat adatbázis (http://ec.europa.eu/eurostat, letöltés ideje:2016. 10. 10. )

…a fogadó országban pedig sokszor korábban érkezett migránsokkal versenyeznek

A kutatási eredmények alapján a migráció összesített hatása általában semleges a fogadó ország foglalkoztatási viszonyaira. Az eddigi kutatások összességében nem mutattak ki érdemi munkaerő-piaci kiszorító hatást annak ellenére sem, hogy a hasonló képzettségi profil és a megfelelő helyettesítési hatás érvényesülni szokott a gyakorlatban. Ez a helyzet általában az alacsonyabb képzettséggel rendelkező bevándorlók esetében jellemző, akik a hasonlóan alacsonyan képzett helyi munkavállalók, illetve a korábban érkezett bevándorlók számára teremtenek versenyhelyzetet (Kerr – Kerr 2011:24).

A migráció akkor kifizetődő a fogadó országnak, ha sikeres a munkaerő-piaci integráció

A fogadó ország költségvetésére gyakorolt nettó hatást elsősorban a bevándorlók munkaerő-piaci integrációjának sikeressége határozza meg (OECD 2013:161). A fiskális egyenleg alakulásában természetesen szerepet játszanak az adott állam adórendszerének és szociális ellátórendszerének jellemzői, illetve a bevándorlókkal érkező inaktív családtagok (gyermekek, időskorúak) száma is. A bevándorlók munkába állásának időigénye miatt kezdetben erőteljesen függnek az állami transzferektől, ami értelemszerűen megterheli a fogadó állam költségvetését. Az empirikus tanulmányok szerint a bevándorlók nettó fiskális hatása általában kismértékű, és ebben az életkor és a képzettségi szint meghatározó jelentőségű: minél fiatalabb és képzettebb bevándorlókról van szó, annál inkább pozitív lehet a hozzájárulásuk (i.m. 162). A nagy-britanniai bevándorlás 1995–2011 közötti költségvetési hatásait vizsgáló kutatás szerint az Európai Gazdasági Térségből érkezők összességében pozitívan, míg az egyéb harmadik országokból érkezők negatívan járultak hozzá a brit költségvetéshez (Dustmann – Frattini 2013:26-27). A tanulmány szerzői szerint utóbbit a bevándorlók nagyobb gyermekszáma magyarázza, ami magasabb oktatási kiadásokkal járt az integráció kezdetén; ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy 2000 után a bevándorlás pozitívan és érdemben járult hozzá a brit büdzséhez (vagyis a külföldről érkezettek többet fizettek be, mint amekkora kifizetésben részesültek). Tanulságos, hogy a brit példát bemutató robosztus becslés készítői szerint a pozitív költségvetési hatás érvényesüléséhez elengedhetetlen volt, hogy a bevándorlók alapvetően még saját országaikban megszerezték képesítésüket, vagyis a brit adófizetők pénzéből erre már nem kellett költeni (i.m. 26-29).

A teljes GDP nő, az egy főre jutó kibocsátás viszont általában csökken a fogadó országban

A migránsok foglalkoztatásának alakulása a költségvetési hatás mellett befolyásolja a fogadó országok gazdasági kibocsátását is. A bevándorlók foglalkoztatásának előrehaladásával a migráció természetszerűen pozitívan járul hozzá az érintett országok GDP-növekedéséhez, hiszen az aktívak (többlet)jövedelemre tesznek szert, adót fizetnek, és bővítik fogyasztásukat.[12] E növekedési hatás mértéke szempontjából meghatározó, hogy összességében milyen képzettséggel rendelkeznek a bevándorlók: magasabb általános képzettségi szint esetén magasabb hozzáadott értéket termelő pozíciók betöltésére is esélyük nyílik, így a jóléti hatás erősebb lehet a fogadó gazdaságban. Az EU 2004-es bővítésének EU-15-ökre vonatkozó hatásait elemző kutatás eredményei szerint a 2004–2007 közötti időszakban a régi tagállamok éves GDP bővülési üteme 0,38 százalékponttal nőtt, ugyanakkor az egy főre jutó kibocsátás kismértékben (0,12 százalékponttal) csökkent a migráció nyomán (D’Auria et al 2008:9). Utóbbi jelenséget a kutatás készítői a kelet-közép-európai országokból munkavállalási céllal kivándorolt 1 milliós tömeg alacsonyabb termelékenységével, az alacsonyabb reálbérekkel, a munkaerő tőkéhez képest történő relatív bővülésével hozzák összefüggésbe. A kutatók tanulmányukban egy alternatív számítást is végeztek, amelyben – az imént bemutatott esettel szemben – figyelembe vették, hogy az új tagállamokból kiáramlott munkaerő közel kétharmada (63%) alacsony szintű képzettséget igénylő munkakörben helyezkedett el; ez az arány többszörösen meghaladta a hazai munkavállalók vonatkozó részesedését (19%).[13] Az így kapott eredmények értelmében a fogadó EU-15-ök összkibocsátásának migrációhoz kötődő éves növekménye kismértékben (0,31 százalékpontra) csökkent, míg az egy főre jutó GDP némileg nagyobb mértékű (0,18 százalékpontos) visszaesést mutatott. Tehát a bevándorló munkaerő képzettségi szintjének emelkedése – amennyiben megfelelő kvalifikációt elváró munkahellyel párosul – a fogadó ország GDP-jére és egy főre jutó kibocsátására is pozitív hatást gyakorol.

A képzettség kulcsfontosságú a fogadó ország által realizálható hasznok szempontjából is

Az imént hivatkozott kutatás egyébként megbecsülte az új tagállamok munkavállalóinak kiáramlásából előálló, az Unió egészére, tehát a fogadó és kibocsátó tagállamokra együttesen vonatkoztatott kibocsátás-növekményt is. Az eredmény 0,3 százalékpontos GDP-bővülés volt, ami mintegy 30 milliárd eurós jövedelemnövekedést jelentett 2004 és 2007 között az EU számára. A bemutatott elemzéshez hasonló következtetésre jutott egy másik, 24 OECD országot lefedő kutatás is (Orefice 2010:21). A tanulmány szerint a bevándorlók számának 1%-os növekedésével a fogadó ország egy főre jutó GDP-je 0,69 százalékponttal csökkent; a modellszámítások során a magasan képzett migránsok arányának 1%-kal történő növelése 0,27 százalékponttal emelte az egy főre jutó kibocsátás szintjét, ám még ez is kevésnek bizonyult az összhatás negatív előjelének megváltoztatásához.

EU-szinten kifizetődő a munkaerő szabad áramlása,…

Összességében elmondható, hogy a múltban a célországok foglalkoztatási- és bérviszonyai nem változtak érdemben a folyamatos migráció eredményeképp, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy relatív győztesek és vesztesek mindig is voltak, s ez annak függvényében alakult, hogy milyen adottságú munkaerőpiacra milyen képzettségi összetételű bevándorlók érkeztek. A növekedési hatások tekintetében a munkaerő-kínálat emelkedésével (a humántőke-állomány bővülésével) az összkibocsátás szintje nő a fogadó gazdaságban, ugyanakkor az egy főre jutó GDP általában kismértékben visszaesik. Ezen némiképp javíthat, ha a migránsok között magasabb arányban találunk kvalifikált munkaerőt. Az EU 2004-es bővítését követő migrációról szóló kutatás eredményei pedig arra világítottak rá, hogy az Unió egésze számára összességében pozitív növekedési hatással járt a munkaerő szabad áramlása.

…amit az IMF tanulmánya is megerősít

Az IMF fentebb már hivatkozott, 2016 júliusában publikált elemzése a közép-, kelet- és délkelet-európai (CESEE-régióbeli) munkavállalók migrációjának gazdasági hatásait vizsgálta elsősorban a kibocsátó térség szemszögéből (Atoyan et al 2016). A Valutaalap a 21 országból álló régióból Nyugatra irányuló kivándorlás következményeit becsülte az elmúlt 25 év vonatkozásában; a tanulmány szerint összesen 20 millió ember, a teljes régió lakosságának 5,5%-a vándorolt ki. A ma is tartó migrációs mozgás sebességét, arányát és tartósságát illetően egyedinek tekinthető, s fontos jellemzője, hogy az elvándorlók között nagy arányban találunk fiatal és képzett munkavállalókat (vö. „brain-drain”). A tanulmány szerint a folyamatból a fogadó országok egyértelműen profitálnak, ugyanakkor a kibocsátó országok – a fentiekben már részben bemutatott – negatívumokkal szembesülnek. A teljesség igénye nélkül kiemelhető a humántőke-állomány csökkenése, a tőke és a munka megtérülésének visszaesése, továbbá a teljes tényezőtermelékenység romlása.[14] A következmények egyértelműek: a negatív demográfiai hatáson felül romlik a magánszektor aktivitása és a versenyképesség, csökken a gazdasági növekedés, és megakad a jövedelem-konvergencia folyamata. A kibocsátó régióban a kivándorlás összességében kismértékben hozzájárult a költségvetési egyenleg romlásához és az államadósság emelkedéséhez. A legfontosabb negatív következmény ugyanakkor a humántőke szintjének és minőségének romlása, valamint a migráció nyomán elvesztett addicionális gazdasági növekedés. A tanulmány legfontosabb állítása, hogy az Európai Unió egésze, illetve maguk a kivándorlók profitáltak a folyamatból: az előnyök és a hasznok – a becslések korlátozottsága ellenére is – egyértelműnek tűnnek.

Fontos különbséget tenni az egyes migrációs hullámok között

Miben különbözik az aktuális tömeges migrációs hullám az imént bemutatott mozgástól? Mennyiben érvényesülnek a fenti makrogazdasági hatások? A migrációs krízisről szóló európai diskurzusban számos dimenzió (humanitárius, biztonsági, gazdasági stb.) mentén zajlik a vita. A rövid és hosszú távú gazdasági hatások értékeléséhez kevés idő telt el, ugyanakkor óvatos állítások már most is megfogalmazhatók, ehhez viszont érdemes áttekinteni a tömeges migrációs hullám egyes – témánk szempontjából releváns – sajátosságait.

Nem önmagában az Európába érkezők száma, sokkal inkább…

Az Eurostat 2008 óta rendelkezésre álló statisztikái szerint az Európai Unióban benyújtott menedékkérelmek száma évről évre emelkedik.[15] A tavaly óta Európára nehezedő migrációs nyomás volumenét érzékelteti, hogy a kérelmek száma 2014-ről 2015-re több mint duplájára nőtt; az elsődleges célország (abszolút értelemben) továbbra is Németország. A fejlett államokat célzó migráció volumenének növekedésére utal továbbá, hogy az OECD-országokban tavaly csúcsot jelentő, 4,8 millió érkezőt regisztráltak (OECD 2016:9).

2. ábra: Első alkalommal benyújtott menedékkérelmek számának alakulása az Európai Unióban és Németországban (havi adatok, 2008–2016)

Forrás: Eurostat adatbázis (http://ec.europa.eu/eurostat, letöltés ideje:2016. 10. 10.)

Forrás: Eurostat adatbázis (http://ec.europa.eu/eurostat, letöltés ideje:2016. 10. 10.)

Az Unióban idén benyújtott kérelmek száma 2015-öt követően ismét elérheti az 1 milliót, és egyelőre semmi nem utal arra, hogy az Európára nehezedő migrációs nyomás enyhülne a következő években.[16] A Közel-Keletről és Észak-Afrikából útnak induló menekültek és gazdasági bevándorlók magas intenzitású migrációja azért is folytatódhat, mert a konfliktusgócok felszámolása, illetve a gazdasági helyzet javulása még várhatóan hosszú időt fog igénybe venni. Nagyobb, évtizedes távlatokban tekintve pedig olyan egyéb tényezőket is érdemes figyelembe venni, mint az éghajlatváltozás, mely az érintett afrikai és ázsiai térségek destabilizációját hozhatja, s tovább bővítheti az Európa felé útnak indulók potenciális táborát (Werz – Hoffman 2016:147). Az Európai Uniónak tehát a migráció kihívásainak fennmaradására kell felkészülnie. Tartósságában és intenzitásában a mostani hullám hasonló jegyeket mutat a CESEE-régióból (különösen 2004 után) Nyugatra irányuló migrációval.

…a tömegek gyenge képzettségi szintje okozza a problémát

A mostani hullám egyik sajátossága, hogy gazdasági bevándorlók és menekültek egyaránt érkeznek a kontinensre, ugyanakkor e csoportok pontos arányát lehetetlen megállapítani. A jobb megélhetésért érkezők is menedékkérelmet nyújtanak be, ami a korábbi nemzetközi migráció során nem volt tömeges jelenség.[17] Mint a korábbi tapasztalatoknál láthattuk, a munkaerő-piaci integráció – és így az egyéb makrogazdasági összefüggések – szempontjából kifejezetten fontos az Európába érkező tömeg összetétele. Az Eurostat adatai szerint a tavaly érkezett menedékkérők 73%-a férfi (az arány idén eddig 67%). Életkor alapján a legtöbben aktív korúak: az Eurostat által alkalmazott 18-34 és 35-64 éves korcsoportokba a menedékkérők összesen 70%-a tartozott 2015-ben, de 2016-ban is nagyon hasonlóan alakul az arányuk (69%). Az EU-ba tehát jellemzően aktív korú férfiak érkeznek. A fiatal migránsok magas aránya kedvezne a fogadó gazdaságoknak, hiszen a hosszú hátralévő aktív életszakasz nagyobb fiskális megtérülést vetít előre, ám a másik döntő tényező, a bevándorlók képzettségi szintje, annak ellenére is árnyalja a képet, hogy sajnos erre nem állnak rendelkezésünkre pontos, átfogó statisztikák. A német szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal (BAMF) statisztikai kiadványa szerint a tavaly Németországba érkezettek képzettség szerinti megoszlása vegyes képet mutatott, de a valós helyzet ennél rosszabb lehet, mivel az adatfelvétel önbevalláson alapult, s a hatóság a legmagasabb szintű képzésben történő részvételre kérdezett rá, nem a ténylegesen megszerzett iskolai végzettségre.[18] Figyelemre méltó és a munkaerő-piaci integráció nehézségeit vetíti előre, hogy a migránsok 7%-a semmilyen formális iskolai képzésben nem vett részt, közel negyede legfeljebb általános iskolába járt, míg felsőfokú képzésben alig minden ötödik Németországba érkező részesült.

3. ábra: Németországi menedékkérők által deklaráltan igénybe vett legmagasabb oktatási szint (2015)

Forrás: BAMF adatai alapján saját szerkesztés (http://www.bamf.de/SharedDocs/Anlagen/DE/Publikationen/Kurzanalysen/kurzanalyse3_sozial-komponenten.pdf?__blob=publicationFile (Letöltés ideje: 2016. 09. 15.)

Forrás: BAMF adatai alapján saját szerkesztés (http://www.bamf.de/SharedDocs/Anlagen/DE/Publikationen/Kurzanalysen/kurzanalyse3_sozial-komponenten.pdf?__blob=publicationFile (Letöltés ideje: 2016. 09. 15.)

A kihívások már messze nem csak gazdasági természetűek

A kibocsátó országok oktatási rendszerei ráadásul különböznek az európaitól, így kérdéses, hogy – különösen a meglévő nyelvi korlátok tekintetében – a meglévő tudásuk mennyire hasznosítható az európai munkaerőpiacon. A BAMF felmérése szerint csupán minden harmadik Németországba érkezett személy beszél valamennyire angolul, németül pedig mindössze 2%, s 35%-uk semmilyen munkatapasztalattal nem rendelkezik.[19] A korábbi migrációs mozgások során azonosított összesített jóléti hatáshoz szükséges fontos előfeltételek hiányát kétséges eredményekkel, csak nagyon magas költségek és hosszú évek (évtizedek?) árán lehet pótolni. Ráadásul a bevándorlás gazdasági sikerességét immáron az is nehezíti, hogy a migrációhoz kapcsolódó társadalmi aggályok egyre erősebbek az EU legtöbb tagállamában.[20] Az aktuális bevándorlásról szóló vitában olyan szempontok is felmerülnek, mint a kulturális identitás megőrzése, a közbiztonság romlása, illetve a terrorveszély fokozódása; szemben tehát a korábbi migrációs mozgásokkal a mostani esetében elsősorban már nem a gazdasági hasznok, hanem a társadalmi problémák dominálnak.

A migráció intenzitásának fennmaradása…

Az IMF januárban külön elemzést szentelt az aktuális migrációs hullámnak (Aiyar et al 2016). A Valutaalap tanulmánya kiemeli, hogy az érintett országokból korábban érkezők is csak nehezen integrálódtak a fogadó országok munkaerőpiacán. Az integráció hiánya vagy vontatottsága nem csak a bevándorlók képzettségi szintjéből fakad; a fent bemutatott tapasztalatok alapján a migránsok integrációja – különösen, ha közöttük nagy számban fordulnak elő tényleges menekültek – eleve lassú, többéves folyamat, melyet a sok társadalomban látensen meglévő diszkrimináció is tovább fékez (UNHCR 2007:2). A migránsok rövid távon jellemzően az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökre pályázhatnak, így a verseny az érintett munkaerőpiac e szegmensében válhat intenzívebbé, kismértékű bércsökkenést indukálva. Ugyanakkor a magas hozzáadott értékű munkahelyekre épülő fejlett európai gazdaságokban a migráció nem kizárólag a fogadó ország alacsony képzettségű „őslakosait” teszi ki versenyhelyzetnek; korábbi tapasztalatok alapján az ilyen munkahelyekért gyakran a már korábban betelepült bevándorlókkal is szembe kell nézni (Baas et al 2010:). Mivel egyelőre a most érkezett migránsok aránya – számosságuk ellenére – alacsony az EU aktív korú népességéhez képest, az Unió egészét tekintve rövid távon nem várható jelentős munkaerő-piaci torzítás. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a kontinensre érkező tömegek letelepedése – az EU minden törekvése ellenére – valószínűsíthetően nem egyenlő mértékben fogja érinteni a tagállamokat, és feltételezzük, hogy a beáramlás dinamikája a következő években is fennmarad, akkor számítanunk kell a korábbi kutatásoknál mért egyes torzító hatások érvényesülésére (pl. jövedelem-átcsoportosulás a képzettebbek javára). A nyelvi és képzettségbeli különbségek, illetve hiányosságok pedig olyan akadályt jelentenek a bevándorlók sikeres munkaerő-piaci integrációja előtt, amelynek áthidalási kísérlete rövid távon is jelentős költségvetési ráfordításokat igényel. A sikeres munkaerő-piaci integráció előtt álló akadályok tehát a mostani hullámnál nagyságrendekkel meghaladják a korábbi migrációs mozgások esetében tapasztaltakat (Beyer 2016:31).

…aránytalanul magas költségvetési terhet róhat az egyes tagállamokra

A lassú és költséges munkaerő-piaci integráció nyomán a migráció az Unió tagállamaiban költségvetési és politikai feszültségeket eredményezhet. A menedékkérők ellátásának és integrációjának költségei a beérkezettek számától és összetételétől függően alakulnak. Az IMF januári becslése szerint a menedékkérők legújabb hullámához kapcsolódó GDP-arányos kiadások 2016-ban jelentősek lehetnek a három leginkább érintett EU-tagállamban: Ausztria nemzeti össztermékének 0,31, Németország 0,35, Svédország pedig akár 1%-át fordíthatja e célokra (Aiyar et al 2016:12). Sajtóhírek szerint a bevándorlók (abszolút értelemben vett) elsődleges célországában a német pénzügyminisztérium mintegy 94 milliárd euró kiadással számol 2020-ig.[21] A fentebb bemutatott korábbi migrációs tapasztalatokkal szemben a mostani hullámnál tehát lényegesen jelentősebb mértékű szociális transzferekre és képzési költségekre kell számítani. A pontos kalkulációkhoz azt is fontos látni, hogy a célországoknak a jövőben további költségvetési kiadásokra is kell számítaniuk, ha ismét engedélyezik az egyes országokban jelenleg korlátozás alá eső családegyesítéseket.

A növekedési hatás várhatóan elmarad az optimista várakozásoktól

Fontos kitérni a mostani hullám növekedési hatásaira is. A migráció rövid távon a GDP-t bővítő hatással járhat, amit elsősorban a migránsokra költött közkiadások – ezáltal az aggregált kereslet – emelkedése okoz (lásd oktatási, szociális ellátási stb. költségek, ami értelemszerűen összefügg a munkaerő-piaci integráció lassúságával). Az IMF becslései szerint ez 2016-ben rendkívül szerény, 0,1 százalékos addicionális GDP-növekedést jelenthet az EU szintjén (Aiyar et al 2016:14). A későbbi növekedés mértékét pedig az határozza meg, hogy milyen ütemben és mértékben halad előre a bevándorlók munkaerő-piaci integrációja. A korábbi tapasztalatok alapján az egy főre eső GDP várhatóan csökkenni fog a fogadó országokban, mivel a bevándorlók közül sokan alacsony képzettségi szinttel rendelkeznek. Az összhatások értékelésénél az elszalasztott lehetőségek számbavétele is fontos szempont: az alacsony humántőkével rendelkező, alacsonyan képzett tömegekre fordított állami kiadások – a fogadó ország növekedésének és általános jólétének szintjét emelő – egyéb produktív beruházások és programok elmaradását vagy elhalasztását eredményezhetik.

A múltbeli tapasztalatok, illetve a mostani migráció jellemzői alapján tehát összességében kijelenthető, hogy az Európát célzó bevándorlás önmagában nem növeli a fogadó országok jólétét, sőt komoly költségei terhet raknak a fogadó országok államháztartására. Ismereteink alapján tehát nem csupán leegyszerűsítő, hanem minden bizonnyal téves azoknak a várakozása, akik az EU-t sújtó demográfiai és gazdasági problémák megoldását a migrációtól várják. A várható hasznok és előnyök egyenlegét a bevándorlók foglalkoztatásának alakulása határozza meg. A most érkezőknél ugyanakkor hiányoznak a korábbi évtizedekben tapasztalt gazdasági migráció előnyeinek kihasználásához szükséges feltételek. Az aktuális bevándorlási hullám jellegéből fakadóan előnytelen mind a kibocsátó, mind a fogadó országoknak, illetve minden olyan – a befogadó ország nyelvét nem beszélő, szakképzettséggel nem rendelkező – migránsnak, aki nem üldöztetés vagy háború elől menekült Európába.


 

Aiyar, Shekhar et al (2016): The Refugee Surge in Europe: Economic Challenges. IMF Staff Discussion Note SDN16/02.
(https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2016/sdn1602.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 01.

Atoyan, R. et al (2016): Emigration and Its Economic Impact on Eastern Europe. IMF Staff Discussion Note SDN/16/07.
(https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2016/sdn1607.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 01.

Beyer, Robert C. M. (2016): The Labor Market Performance of Immigrants in Germany. IMF Working Paper WP/16/6. International Monetary Fund.
(https://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2016/wp1606.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 02.

Bonin, Holger (2005): Wage and Employment Effectsof Immigration to Germany: Evidence from a Skill Group Approach. IZA. Discussion Paper no. 1875.
(http://ftp.iza.org/dp1875.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 10.

Baas, Timo – Brücker, Herbert – Hauptmann, Andreas (2010): Labor Mobility in the Enlarged EU: Who Wins, Who Loses? In: Kahanec, M. –Zimmermann K.F. (eds.): EU Labor Markets After Post-Enlargement Migration. Springer-Verlag Berlin Heidelberg.
(http://content.schweitzer-online.de/static/catalog_manager/live/media_files/representation/zd_std_orig__zd_schw_orig/012/515/146/9783642022418_content_pdf_1.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 03.

Collier, Paul (2013): Exodus: How migration is changing our world. Oxford University Press.

D’Auria, Francesca – Mc Morrow, Kieran – Pichelmann, Karl (2008): Economic impact of migration flows following the 2004 EU enlargement process: A model based analysis. European Commission –Economic and Financial Affairs Directorate General. Economic Papers 349.
(http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication13389_en.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 20.

Dustmann, Christian – Frattini, Tommaso (2013): The Fiscal Effects of Immigration to the UK. Centre for Research and Analysis of Migration. Discussion Paper Series. CDP No. 22/13.
(http://www.cream-migration.org/publ_uploads/CDP_22_13.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 02.

Elsner, Benjamin (2015): Does emigration increase the wages of non-emigrants in sending countries? 10.15185/izawol.208
(http://wol.iza.org/articles/does-emigration-increase-wages-of-non-emigrants-in-sending-countries.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 01.

Giuliano, Paola – Ruiz-Arranz, Marta (2009): Remittances, financial development, and growth. Journal of Development Economics 90. pp. 144-152
(http://www.anderson.ucla.edu/faculty/paola.giuliano/JDE2009_remittances.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 20.

Hanson, H. Gordon (2007): Mexican Immigration to the United States. In: Mexican Immigration to the United States. National Bureau of Economic Research. University of Chicago Press. pp. 289-328.
(http://papers.nber.org/books/borj06-1)
Letöltés ideje: 2016. 09. 25.

IMF (2016): Spillovers from China’s Transition and from Migration. In: World Economic Outlook, October 2016. International Monetary Fund. pp. 171-202.
(https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2016/02/pdf/text.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 10.

Kerr, Sari Pekkala – Kerr, William R. (2011): Economic Impacts of Immigration: A Survey.Harvard Business School. Working Paper 09-013.
(http://www.hbs.edu/faculty/Publication%20Files/09-013_15702a45-fbc3-44d7-be52-477123ee58d0.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 01.

OECD (2013): International Migration Outlook.
(http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/social-issues-migration-health/international-migration-outlook-2013_migr_outlook-2013-en)
Letöltés ideje: 2016. 09. 20.

OECD (2015): Is this humanitarian migration crisis different? Migration Policy Debates No. 7. OECD.
(https://www.oecd.org/migration/Is-this-refugee-crisis-different.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 26.

OECD (2016): International Migration Outlook.
(http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/social-issues-migration-health/international-migration-outlook-2016_migr_outlook-2016-en)
Letöltés ideje: 2016. 09. 20.

Orefice, Gianluca (2010): Skilled Migration and Economic Performances: evidence from OECD countries. Institut de Recherces Économiques et Sociales de L’Université catholique de Louvain. Discussion Paper 2010-15.
(http://sites.uclouvain.be/econ/DP/IRES/2010015.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 09. 15.

UNHCR (2007): Note on the Integration of Refugees in the European Union. United Nations High Commissioner for Refugees.
(http://www.unhcr.org/463b462c4.pdf)
Letöltés ideje: 2016. 10. 01.

Werz, Michael – Hoffman, Max (2016): Europe’s twenty-first century challenge: climate change, migration and security. European View, Volume 15, Issue 1, pp. 145–154
(http://link.springer.com/article/10.1007/s12290-016-0385-7)
Letöltés ideje: 2016. 10. 02.

Egyéb online források:

Hazautalások célországai
(http://blogs.worldbank.org/peoplemove/trends-remittances-2016-new-normal-slow-growth%20)
Letöltés ideje: 2016. 09. 20.

Német pénzügyminisztériumi tervezetről szóló sajtóhír
(http://www.reuters.com/article/us-europe-migrants-germany-costs-idUSKCN0Y50DY)
Letöltés: 2016. 09. 20.

Projekt28 kutatás
(http://project28.eu/migrants/)
Letöltés ideje: 2016. 09. 20.

Statisztikák:

BAMF
(http://www.bamf.de/SharedDocs/Anlagen/DE/Publikationen/Kurzanalysen/kurzanalyse3_sozial-komponenten.pdf?__blob=publicationFile)
Letöltés ideje: 2016. 09. 15.

Eurostat adatbázis
(http://ec.europa.eu/eurostat/data/database)
Letöltés ideje: 2016. 10. 10.

OECD adatbázis
(http://stats.oecd.org/)
Letöltés ideje: 2016. 10. 10.

 

[1] A harmonizáció elsősorban a költségvetési folyamatok tervezésére, monitoringjára, illetve a maastrichti kritériumok hatékonyabb megtartatására irányult.

[2] A jobb élet reményében érkező gazdasági bevándorlók ráadásul határozott preferenciákkal rendelkeznek a vágyott célországot illetően, így erősen kérdéses, hogy a foglalkoztatottságuk hogyan valósulhatna meg tagállami szintű kereslet-kínálat függvényében (a megfelelő végzettség hiányáról, a nyelvi-kulturális szakadékokról nem is beszélve).

[3] A fiskális egyensúly romlása mögött elsősorban az áll, hogy a fiatal, jól képzett kivándorlók által fizetett adók az emigráció előtt meghaladták a rájuk fordított szociális kiadások szintjét (ld. IMF 2016:192).

[4] Jó példa erre az orvosok kivándorlása: a kibocsátó országban maradó orvosok bére várhatóan emelkedik, míg a kiegészítő tevékenységet végző nővéreké bizonyosan csökkenni fog (Elsner 2015:3). A béralkalmazkodást a gyakorlatban segíti, hogy a kivándorlás nyomán szűkössé váló munkaerő jobb alkupozícióba kerül (mivel az ország elhagyása az ő esetükben is valós alternatíva).

[5] Erre jó példa a mexikóiak kivándorlása az Egyesült Államokba (ld. Hanson 2007:325).

[6] A legnagyobb haszonélvezők listáját lásd: http://blogs.worldbank.org/peoplemove/trends-remittances-2016-new-normal-slow-growth%20 (Letöltés ideje: 2016. 09. 20.)

[7] A rezervációs bér az a bér, melyért a munkavállaló hajlandó belépni a munkaerőpiacra.

[8] Ebben az is szerepet játszik, hogy a nemzetközi migrációra vonatkozó adatok korlátozottak (a felhasznált adatok letöltésének utolsó dátuma: 2016. 10. 10.).

[9] A fogadó ország tőkeállományának tulajdonosai (cégek, vállalkozók) szintén profitálnak ebben a helyzetben, hiszen számukra az olcsóbbá váló (fizikai) munkaerő foglalkoztatása – minden más tényező változatlansága mellett – nagyobb jövedelmet jelent.

[10] OECD adatbázis: http://stats.oecd.org/ (Letöltés ideje: 2016. 10. 10.)

[11] Eurostat adatbázis: http://ec.europa.eu/eurostat (Letöltés ideje: 2016. 10. 10.)

[12] Az érkezettekre fordított állami kiadások nyomán támasztott kereslet – pl. nyelvi képzések, kurzusok – szintén növekedési hatással járnak.

[13] A szerzők hozzáteszik, hogy az alacsonyabb szintű munkakör-betöltés dominanciája nem feltétlenül az EU-10 országokból bevándorló munkavállalók alacsonyabb képzettségét tükrözi; sok esetben a migránsok túlképzettek az adott munkakörhöz („brain waste”-jelenség).

[14] A teljes tényezőtermelékenység a gazdaságban elérhető összes termelési tényező felhasználásával elérhető kibocsátást jelenti.

[15] Eurostat adatbázis: http://ec.europa.eu/eurostat/data/database (Letöltés ideje: 2016. 10. 10.)

[16] Az EU-Törökország megállapodás nyomán 2016 tavasza óta felértékelődött a földközi-tengeri útvonal.

[17] Az idei évben augusztusig minden hónapban több mint 1 millió kérelem volt elbírálás alatt az EU egészében. Eurostat adatbázis: http://ec.europa.eu/eurostat/data/database (Letöltés ideje: 2016. 10. 10.)

[18] Az adatfelvétel eredményét lásd: http://www.bamf.de/SharedDocs/Anlagen/DE/Publikationen/Kurzanalysen/kurzanalyse3_sozial-komponenten.pdf?__blob=publicationFile (Letöltés ideje: 2016. 09. 15.)

[19] A bevándorló nők körében ugyanez közel a duplája: mintegy kétharmaduk nem dolgozott korábban.

[20] A Project28 kutatás az EU-tagállamok állampolgárainak attitűdjeit vizsgálta a bevándorlás és három további területen. A kutatás vonatkozó eredményeit lásd: http://project28.eu/migrants/ (Letöltés ideje: 2016. 09. 20.)

[21] http://www.reuters.com/article/us-europe-migrants-germany-costs-idUSKCN0Y50DY (letöltés ideje: 2016. 09. 20.). A hírt azóta senki nem cáfolta a minisztérium részéről.

Kép forrása: Economist