Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”

2017. február 20.

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”

„Se előre, se hátra”

A visszatérés nem opció a belgrádi raktárakban várakozó migránsoknak

A Migrációkutató Intézet munkatársai, Sántha Hanga és Speidl Bianka 2017. február 8-án Belgrádban jártak, az ott kialakult migrációs helyzet vizsgálata céljából. A terepszemle során a migránsokkal, a területen dolgozó újságírókkal, valamint az NGO-k képviselőivel készített interjúkkal a Nyugat-Európa felé tartó, ám Szerbiában feltartóztatott migránsok személyes motivációit, Európába vezető útjuk részleteit, és az Európáról alkotott elképzeléseit kívántuk megismerni. Helyzetképünk 2017 februárjának belgrádi migránstelepéről a területen dolgozókkal folytatott informális beszélgetéseken és a várakozó migránsokkal készített interjúkon alapul. Az intézet munkatársai külön köszönettel tartoznak Muci Attilának, a magyar közszolgálati televízió helyi tudósítójának.

Előzmények

A tavalyi év folyamán számos olyan intézkedést hoztak az érintett országok, amely a nyugat-balkáni útvonal lezárását, illetve elérhetetlenebbé tételét célozta. Macedónia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia lezáruló határai miatt több helyszínen megrekedtek migránsok, akiknek a továbbjutása – a fokozott határellenőrzések és a célországok beutazást és menedékjogi elbírálást szigorító intézkedései miatt – kérdésessé vált. Ilyen szempontból a tavalyi év egyik legjelentősebb helyszíne az észak-görögországi Idomeni volt, ahol a március eleji határlezárás után 14 ezer migráns torlódott fel közvetlenül a macedón határ előtti nyílt mezőn.[1] A kialakult több száz sátorból álló ideiglenes tábort a görög hatóságok május végén felszámolták, az ottani migránsokat a közeli befogadó létesítményekbe szállították.

Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök tavaly júliusi nyilatkozata szerint Szerbia elsősorban tranzitország, és nem fog „a pakisztáni és afganisztáni migránsok parkolóhelyévé válni, hiszen ezeket a személyeket senki nem kívánja még látni sem, nemhogy beengedni az országába”.[2] Vucic szerint országa szolidaritást vállal azokkal, akik menedékkérelmet nyújtanak be, akik pedig nem nyújtanak be kérelmet, azokat mihamarabb kitoloncolják a szerb rendvédelmi szervek.[3]

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
Az omladozó raktárépületek mentén szeméthegyek tornyosulnak. Fotó: Migrációkutató Intézet

A Belgrádban rekedt emberek esetében is az volt tapasztalható, mint Idomeniben: a közelben fekvő hivatalos befogadóállomások ellenére is inkább az általuk választott, határhoz közeli helyszín mellett döntenek azt remélve, hogy hamarosan megnyílnak előttük a határok, vagy az embercsempészek újabb útvonalak felé terelik őket. Egyes helyi szakértők szerint radikális aktivisták is felszólították a migránsokat, hogy ne menjenek hivatalos befogadóállomásokra, mert a raktárépületek nyújtotta embertelen körülmények felhívást jelentenek Európa számára a mihamarabbi cselekvésre.[4]

A Belgrád központjában található buszpályaudvar mögötti elhagyatott és omladozó raktárépületekbe mintegy 1 150, javarészt afgán és pakisztáni származású migráns költözött be az elmúlt hónapok folyamán. Pontos számukat nehéz megbecsülni, hiszen nem hivatalos befogadó létesítményben tartózkodnak, illetve többségük nem szeretne együttműködni a hatóságokkal a visszatoloncolás félelme miatt. Mindemellett tapasztalható némi mozgás a migránsok körében; egyesek megindulnak Nyugat-Európa felé, helyükre pedig újak érkeznek. Az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontièrs, MSF) szervezet adatai szerint 2017. január elején mintegy 2 000 migráns tartózkodott a raktárépületekben.[5] A szerb hatóságok a hónap közepén megnyitották a tizenhetedik szerbiai befogadó központot a Belgrádhoz közeli Obrenovác laktanyában, ahol jelenleg mintegy 750 fő tartózkodik. A horvát határhoz közeli befogadó központokba 150 ember került, további 300-400 fő pedig Szabadka térségében tartózkodik a határsávban elhagyott tanyákon, épületekben, erdőkben.

Az ősz folyamán Belgrádban rekedt – akkor még néhány száz emberből álló – tömeg október elején tüntetésbe kezdett, követelvén a magyar-szerb határ megnyitását. A tüntetés következtében összetűzésre került sor az egyes migránscsoportok között; egyik csoport bírálta, majd meg is támadta azokat a személyeket, akik nem voltak hajlandók részt venni a tüntetésen. A zavargások alatt a migránsok egy része megtámadta az őket menedékkérelemmel kapcsolatos információkkal ellátó, továbbá nekik német és angol nyelvkurzusokat szervező InfoPark nevű szerb civil szervezet irodáját is, akik az események miatt bezárták azt.[6]

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
A No Borders plakátja a konyhaként működő épület egyik falán. Fotó: Migrációkutató Intézet.
Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
„A határok ölnek” – hirdeti a graffiti az egyik raktárépületen található graffiti. Mellette: “Allah kardja” (Saif ullah). Fotó: Migrációkutató Intézet.

A térségből tudósító újságírók szerint Belgrádban az anarchista ideológiát követő No Borders nevű szervezet volt a tüntetés kezdeményezője, ami már korábban is szervezett hasonló akciókat Európa érintett országaiban. A tüntetés után mintegy 300 férfi indult meg a magyar határ irányában, ám többségük az eleredő hideg eső miatt visszafordult a Belgrádtól 30 km-re fekvő Ópazováránál.[7] Az InfoPark a belgrádi B92 hírportálnak nyilatkozó munkatársa szerint szintén a No Borders aktivistái buzdították elindulásra a javarészt harminc éves és annál fiatalabb férfiak csoportját. Sajtóinformációk szerint ez a szervezet volt a magyar határ felé 2016 júliusában indult első tiltakozó migránsmenet felbujtója is.

A jelenlegi helyzet                                                                                 

A Balkánon rekedt migránsok száma körülbelül százezerre tehető, akiknek 60-70 százaléka Görögországban várakozik. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság szerbiai kirendeltsége szerint a jelenleg Szerbiában tartózkodó migránsok mintegy 85 százaléka hivatalos befogadóállomásokon tartózkodik. Szerbiában 17 hivatalos befogadó központban megközelítőleg 6 700-an, a határsáv közelében néhány százan várakoznak. A Belgrádban tartózkodó migránsok pontos számát nehéz megbecsülni, mivel sokan hotelekben, hostelekben, magánlakásokban rendezkedtek be. Helyi tudósítók, illetve a szerb InfoPark nevű civil szervezet belgrádi munkatársai szerint a pályaudvar mögötti raktárakban várakozó több mint ezer migráns többsége egyértelműen 30 éven aluli, de számos közöttük a 15-16 éves, ún. kísérő nélküli kiskorú is. Többségük már két-három hónapja tartózkodik az omladozó raktárépületekben a tél és az embertelen körülmények dacára. Étkeztetésüket – a városi vezetés kifejezett felszólítása ellenére – egy Hot Food Idomeni[8] nevű civil szervezet látja el, amely naponta egyszeri meleg ételt biztosít a migránsok számára. Amint arra a szervezet neve is utal, a tavaly Idomeniben (a görög-macedón határ görög oldalán) feltorlódott migránsok számára osztottak meleg ételt, illetve ún. Ramadan-csomagokat.

A raktárakban tartózkodó személyek azonban az embercsempészektől kapott információk és javaslatok miatt nem akarnak a táborokba menni, mert attól félnek, hogy automatikus kitoloncolásban lesz részük Macedónia felé. Az elszánt fiatalemberek önként maradnak a pályaudvar melletti raktárépületekben, abban a reményben, hogy hamarosan folytathatják útjukat az áhított nyugat-európai (első sorban német és svéd) célpontok felé.

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
Kartonokkal elválasztott matracok, száradó ruhák a hangárokban. Fotó: Migrációkutató Intézet.
Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
Melegedés és főzés a tűznél. Fotó: Migrációkutató Intézet.

Személyes motivációk

A megkérdezettek kategorizálhatók motivációik szerint (kalandvágy, életveszély, gazdasági helyzet kilátástalansága), a személyes élettörténetek azonban természetesen árnyalják a képet. Az interjúra vállalkozók között volt 16 éves, jómódú családból származó afgán fiú, aki azért kelt útra, mert elhatározta, hogy Angliában fejezi be a középiskolát. Egy huszonéves, folyékony angolsággal, amerikai akcentussal beszélő afgán férfi azért döntött a távozás mellett, mert számos atrocitás és fenyegetés éri azokat, akik – hozzá hasonlóan – az amerikai hadseregnek dolgoztak a megszállás éveiben. A megígért amerikai humanitárius vízum elmaradt. Egy pakisztáni interjúalany lakhelyén dúló törzsi háború és a kilátástalan helyzet miatt akar Európában szerencsét próbálni. Reményeiket az embercsempészek folyamatos ígéretei táplálják, továbbá az a kevés sikertörténet, amelyről a raktárban tartózkodók azonnal tudomást szereznek a közösségi médián keresztül.

A határátlépés többszörös kudarca nem bizonytalanítja el őket; szilárd meggyőződésük, hogy joguk van bejutni Európába, és a siker csak idő kérdése. Sokan kölcsönből fedezik az embercsempészet költségét. A visszatéréssel járó kudarc, az eladósodás és a szégyen nem opció számukra. A beszélgetésekből kiderült: kitartásukban jelentős szerepe van a tisztázatlan hátterű szervezetek segélyakcióinak, az anarchista csoportok (pl. No Borders) lázításának és az embercsempészek ígéreteinek, illetve félelemkeltésének. A raktárépületek omladozófélben lévő, bedeszkázott ablakú, beszakadt tetejű hangárok. Sok apró tábortűz okozta fojtogató füst árasztja el a helyiségeket, mindenhonnan élénk beszélgetés, illetve a modern kommunikációs eszközök (WhatsApp, Messenger és Viber) hangja hallható. A korábbi, súlyos egészségügyi károsodás és légúti szennyezés kockázatát jelentő műanyag tárgyak és ruhadarabok égetése helyett már fával tüzelnek. Fekvőhelyként földre terített pokrócok és matracok szolgálnak, amelyeket kartonokkal választanak el egymástól. Az élelmesebbek az elhagyott és melegebb irodahelyiségeket vették birtokba. A migránsok etnikai csoportokban elkülönülve lakták be az épületeket, és előfordultak tömeges verekedések, inzultusok is.

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
Követelések és tiltakozások: “A határok a probléma.” “Ételt, vizet és orvost akarunk!” Fotó: Migrációkutató Intézet.

Az afgán és pakisztáni migránsokkal helyben folytatott interjúkból kiderült, hogy indulásuk előtt tisztában voltak az út nehézségeivel, de a valóság rosszabb, mint amire számítottak. Ugyanakkor családjuknak sem számolnak be a nehézségekről, a veszélyekről és a többnyire embertelen körülményekről, sem az egymás után lezáródó határokról. Mi több, egyes migránsok a raktárépület előtt található parkoló autói előtt fényképezkedtek, majd hazaküldték a fotókat a családjuknak. Azt is elmondták, hogy kudarcaikról nem értesítik rokonaikat, tehát feltételezhető, hogy a nehézségek és a szigorítások híre nem jut el a kibocsátó országokba, így azok visszatartó hatása csak lassan, vagy egyáltalán nem érvényesül. Ezzel szemben viszont az a csekély számú sikertörténet – azon kevés ember kedvező tapasztalata, akinek sikerült átjutni a magyar vagy a horvát határon – futótűzként terjed a hazaiaknak küldött üzenetekben is. Az elviselhetetlen füst és a tornyosuló szeméthegyek ellenére a megkérdezett férfiak többségén látszott, hogy igyekszik tisztálkodni, a várakozás hosszú napjaiban rögtönzött tűzhelyeken főznek, fabotokkal és szemétben talált labdákkal kriketteznek, kártyáznak és álmodoznak. Az embercsempészek üzenetét várják éjjel-nappal útra készen, hiszen amint mondták „már csak egy határ választja el őket céljuktól”, azaz csak Ausztriáig kellene eljutniuk, mert onnan már szabad út vezet a többi nyugati ország felé.

Az Európába vezető út

Az Afganisztánból és Pakisztánból érkezettek rendszerint az Irán-Törökország-Bulgária útvonalon jutottak Szerbiába. Az egyik interjúalany elmondása szerint Kabulból Franciaországig 11 000 euróba kerül az út. A pénzt a családtagok adják össze, de származhat földeladásból, kölcsönből (amelynek visszafizetésére az otthon maradt családtagok jelentik a garanciát). Általában kisebb összegű készpénzt tartanak maguknál, amit a Western Union-on keresztül utalnak nekik az otthon maradt vagy már nyugaton élő rokonaik.

A megkérdezettek közül többen próbálkoztak illegális határátlépéssel Magyarország felé, ami többszöri nekifutás ellenére is kudarcot vallott. A magyar határvédelmi intézkedések hatékonysága az embercsempészek tarifáiban is tükröződik: a magyar határon való átkelésért a többi útvonalhoz képest többet kell fizetni, és saját maguknak kell beszerezniük a drótvágót a kerítés átvágásához. A nyilatkozók körében jelenleg a horvát határ a preferált útvonal.

Gyorselemzés 2017/2: „Se előre, se hátra”
Sorbanállás az ételosztásnál az önkéntesek mellett. Fotó: Migrációkutató Intézet.

Az embercsempész-hálózatok

A hálózatok hierarchikusan és nyelvi-törzsi alapon szerveződnek; a migránsokat régiónként adják „kézről kézre”, illetve megadott helyszíneken vehetik fel velük a kapcsolatot egy-egy sikeres határátlépést követően. Arra a kérdésre, hogy milyen nyelven kommunikálnak az embercsempészekkel, a legtöbben azt felelték, hogy anyanyelvükön (pastu, urdu stb.). A terepen dolgozó vezetők rendszerint helyi lakosok, a várakozó migránscsoportokkal pedig a nyelvüket beszélő csempészek tartják a kapcsolatot, akik között vannak olyanok, akik maguk is migránsként kezdték útjukat, ám a hálózatban való részvétel biztosabbnak és jövedelmezőbbnek bizonyult számukra. Az emberkereskedelem „középvezetői” a nagyobb centrumokban, luxusszállodákban alakították ki bázisukat, ahonnan az adott területen, régióban tartózkodó csempészek és migránsok mozgását irányítják. E koordinátorok fundamentalista, iszlamista (vahhabita) vallási mozgalmakhoz való kötődése öltözetük és jellegzetes, hosszúra növesztett szakállviseletük alapján a külvilág számára is nyilvánvaló.

A beszélgetések folyamán kirajzolódott egy etnikai alapon működő, iszlamista ideológiához is kötődő embercsempész-hálózat.[9] Az európai központokban szervezkedők egy része helyi források szerint Nyugat-Európából visszatoloncolt menedékkérők, akik a hálózatba beépülve biztosítják megélhetésüket. Szintén helyi források szerint a leghidegebb napok egyikén egy öbölbeli monarchiához kötődő jótékonysági szervezet készpénzt osztott az elkeseredett migránsok között, hogy „tartsák bennük a lelket”. Jelen vannak nyugat-európai szalafita szervezetek is, amelyek NGO-ként veszik fel a kapcsolatot a migránsokkal; az ő képviselőik beutazása Szerbiába – nyugat-európai állampolgárok lévén – akadálymentes.

Következtetések

A Balkánon rekedt mintegy 100 ezer migráns túlnyomó többsége számára a hazájába történő visszatérés nem opció. Az Európáról kialakított kép a közelmúltbeli szigorítások ellenére sem változik. Az interjúk alapján valószínűsíthető, hogy átfogó, a kibocsátó országokat célzó  médiakampány, és azzal összhangban lévő politikusi nyilatkozatok nélkül az Európa felé irányuló népmozgás nagyságrendje nem, vagy csak átmenetileg csökkenthető. Az elmúlt két évben Európában végrehajtott merényletek és rendbontások tükrében a vahhabita és szalafita ideológiát valló szervezetek szerepének tisztázása az emberkereskedelemben kiemelt biztonságpolitikai és felderítő munkát igényel.


[1] Migrációkutató Intézet: Macedóniai és görögországi tanulmányút 2016. március 2-5. Elérhető: https://migraciokutato.hu/hu/2016/03/09/macedoniai-es-gorogorszagi-tanulmanyut-helyzetelemzes/

[2] http://www.b92.net/eng/news/politics.php?yyyy=2016&mm=07&dd=18&nav_id=98634

[3] Uo.

[4] https://www.theguardian.com/world/2017/jan/14/influx-of-refugees-means-belgrade-risks-becoming-new-calais

[5] Uo.

[6] http://www.b92.net/eng/news/politics.php?yyyy=2016&mm=10&dd=04&nav_id=99373

[7] http://www.blic.rs/vesti/beograd/migranti-prave-haos-u-beogradu-pod-jakom-policijskom-pratnjom-zaustavljaju-saobracaj/q58tgsy

[8] https://hotfoodidomeni.com/

[9] https://www.theguardian.com/uk-news/2016/dec/15/most-terrorism-arrests-lead-no-charge-conviction-figures-show