A migráció mint a külpolitikai nyomásgyakorlás eszköze
A 2017-es holland-török pengeváltás jól illusztrálja, hogy a migráció milyen kapcsolatot teremt a befogadó ország (ebben az esetben Hollandia) belpolitikája és a származási ország (Törökország) külpolitikája között. A migrációt exportáló – azaz a migránsokat kibocsátó – országok arra használják saját első vagy sokadik generációs elszármazott állampolgáraikat, hogy nyomást és hatást gyakoroljanak a befogadó országra, beavatkozzanak a politikai életébe.
Sokrétű bizonyíték utal arra, hogy számos kibocsátó ország használja a migrációt a befogadó országok politikai befolyásolására. A befolyás eszközét a bevándorlók mozgósítása jelenti azzal a céllal, hogy bírálják vagy megváltoztassák a befogadó ország kormányzata által hozott intézkedéseket, illetve – szavazatok leadásával vagy éppen visszatartásával – beavatkozzanak a választásokba. Teszik mindezt azért, hogy eltántorítsák a befogadó országot bizonyos politikai irányelvektől, vagy azért, hogy rávegyék őket a migrációt exportáló ország politikájának támogatására. A kivándorlás politikai fegyverként alkalmazását[1] megfigyelhettük a legutóbbi közel-keleti (iraki, szíriai) konfliktusokban és Afrikában (pl. Kongóban, Ruandában, Nigériában) is. A kisebbségek geopolitikai eszközként[2] játszott szerepe is összekapcsolódik a migrációval, gondoljunk például a török kisebbségre Bulgáriában.[3]
E tanulmánynak az a célja, hogy a török és a kurd bevándorló közösségek politikai aktivitásán keresztül bizonyítsa: kettős kötődésük sebezhetővé teszi a befogadó országot, és ezt a származási országok (például Törökország) vagy kvázi államok (például iraki Kurdisztán) arra használják, hogy befolyásolják a döntéshozatalt Európában. A befolyásolás ebben az értelemben nem más, mint nyomásgyakorlás, illetve „puha erő”. A migráció mint külpolitikai eszköz fel- vagy kihasználása – a kibocsátó országhoz vagy csoporthoz fűződő kötődés intenzitásával egyenes arányban – átformálhatja a társadalmi konfliktusokat identitás konfliktusokká. Számos kibocsátó ország használja diaszpórában élő közösségeit arra, hogy rajtuk keresztül beférkőzzön és nyomást gyakoroljon a befogadó országok politikai életére, minősített információkat szerezzen meg, termékei számára piacokat biztosítson. Fennáll továbbá a párhuzamos struktúra kialakulásának veszélye is; s amikor a bevándorlókat származási országaik manipulálják, a befogadó országok elveszítik a kontrolt a saját lakosságuk felett.
A törökök
Törökország régóta használja honfitársait arra, hogy a befogadó európai országok politikáját befolyásolja. Az emlékezetünkben élhet még a török bevándorlók részvétele a 2000-es évek elején egy anyagilag nagymértékben támogatott és jól megszervezett kampányban Törökország EU csatlakozása érdekében. Azt követően, hogy Törökország bel- és külpolitikája megváltozott, ahogy az AKP Recep Tayyip Erdogan vezetése alatt egyre inkább tekintélyelvű és Nyugat-ellenes lett, az európai török közösségekben megfigyelhető az elnök erősödő támogatása, kultusza. Ez a támogatás jól érzékelteti, hogy a török közösségek második és harmadik generációja mennyire nyitott az AKP iszlamista–nacionalista retorikája iránt.
Belgiumban a török népesség becsült létszáma 200-250 000. Erdogan 2015 májusában a flamand Hasseltben 25 ezer ember előtt tartott beszédet.[4] Az összegyűlt emberek Erdogant nem pusztán politikusként kezelték, hanem valóságos hősként ünnepelték. A belga politikusokat és a médiát aggodalommal töltötte el az esemény, mivel egyetlen belga politikus sem lenne képes olyan mértékben mozgósítani a támogatóit, mint ahogy az a török közösségben történt. Hamarosan az lett a vita tárgya, hogy a bevándorlók, akik elvileg belgák, vajon mennyire lojálisak új hazájuk iránt, és mennyire befolyásolja őket a származási országuk. Belgiumban egy másik ügy is szította a török befolyással kapcsolatos vitát. Amikor 2015 júliusában a belga parlament szavazni készült az örmény népirtásról, a belga-török parlamenti tagok erőteljes nyomást gyakoroltak elsősorban a baloldali és a centrista pártokra. Az eredmény kétértelmű parlamenti döntés lett, ami Törökországot tisztázza, ugyanakkor elismeri az 1915-ös események népirtó jellegét.[5] Mi több, néhány török párttag nyíltan támadta politikai pártjának szavazatát. Mahinur Özdemir parlamenti képviselőt, aki közeláll Erdoganhoz, ki is zárták a Demokratikus Humanista Középpártból (Centre démocrate humaniste).[6]
Az Ausztriában élő török származásúak számát megközelítőleg mintegy 350 000-re becsülik. A közelmúltból két olyan krízist lehet megemlíteni Ankara és Bécs között, amelyekben Ankara a török bevándorlókat arra használta, hogy nyomást gyakoroljon az osztrák kormányzatra. Először 2010-ben, amikor a bécsi török nagykövet Kadri Ecved Tezcan kijelentette, hogy „a törökök nem szeretnék, ha vírusként kezelnék őket Ausztriában”, és ha ő egy olyan szervezet vezetője lenne Bécsben, mint az ENSZ, akkor nem maradna Ausztriában. Tezcan e szavakkal figyelmeztette az osztrákokat: „meg kell tanulnotok másokkal együtt élni”.[7] 2016 augusztusában újabb válság bontakozott ki, amikor Ausztria megtiltotta a török bevándorlóknak, hogy nyilvános felvonulást szervezzenek Erdogan támogatására. Törökország ekkor azzal vádolta meg Bécset, hogy az iszlamofóbia központja és a terrorizmus támogatója.[8] 2017 februárjában Ausztria nem engedte, hogy török politikusok nyíltan kampányoljanak Ausztriában azon népszavazás mellett, amelyik kiterjesztené Erdogan elnöki jogköreit.[9]
Németország, ahol az ottani török lakosságot körülbelül 3 millióra becsülik, szintén elszenvedte a török külpolitika nyomásgyakorlását. A legutóbbi török választásokon, 2015 novemberében, az AKP a Németországban regisztrált 570 000 török szavazó voksainak majdnem 60%-át kapta.[10] Törökország a vallásos ügyeket is felhasználja a Diyanet İşleri Türk İslam Birliği nevű vallási szervezeten keresztül, amely a legnagyobb muszlim szervezet Németországban, és a török kormány közvetlen irányítása alatt áll. Ez a szervezet több mint 900 mecsetet tart fenn Németországban, és az AKP támogatására buzdítja a törököket.[11] A nyomásgyakorlás egy másik példája az úgynevezett Böhmermann eset volt. 2016 márciusában Jan Böhmermann német humorista előadott egy szatírát Erdoganról. A műsort a török miniszterelnök-helyettes Numan Kurtulmuş „emberiség elleni bűntettnek” minősítette.[12] A török vezetés felháborodásával azonosulva egy német képviselő, Detlef Seif megtámadta Böhmermannt, és kiállt Erdogan mellett a Bundestagban. Mi több, Erdogan követői Németországban jogi panaszt nyújtottak be Böhmermann ellen, akit rendőri védelem alá kellett helyezni, miután fenyegetéseket kapott.[13] A kettős állampolgárságról szóló vita szintén megmutatta, hogy a német rendszert mennyire áthatja a török befolyás. Törökország sokkal jobban jár egy olyan török közösséggel, amelyiknek kettős állampolgársága van. Míg a kancellár pártja, a CDU támogatta, hogy a Németországban élő törökök ne rendelkezhessenek két útlevéllel, addig Merkel még mindig kompromisszum-kereséssel próbálkozik, így a német kormány nem hagyta jóvá a tervezetet.[14]
A közösségek sikeres részvétele a befogadó ország politikai életében csak akkor lehetséges, ha tagjaik az adott ország állampolgárai. A bevándorlókat kibocsátó országok számára az a kedvező, ha az egykori polgáraik párhuzamos politikai életet élhetnek: a helyi választásokon is erőt képviselnek, ugyanakkor elég autonómiát élveznek ahhoz, hogy a származási országuk nemzeti érdekeit prioritásként kezeljék. Az exportáló ország és a befogadó ország közötti kölcsönös függés növeli a kibocsátó ország politikai tőkéjét, és rávilágít a befogadó ország sérülékenységére.[15]
A kurdok Németországban és Belgiumban
Megközelítőleg 1-1 500 000 kurd él Nyugat-Európában és mintegy 600 000 Németországban.[16] A kurdok politikailag vagy az olyan pártok felé elkötelezettek, mint a PKK (a Kurdisztáni Munkáspárt), vagy olyan kvázi államok felé, mint Kurdisztán Irakban. Az a stratégiájuk, hogy rávegyék az EU-t a – főleg Törökországgal szembeni – függetlenségi törekvéseik támogatására.
Figyelembe véve, hogy Törökország miként használja a bevándorló közösségeit arra, hogy nyomást gyakoroljon a német politikára, nem meglepő, hogy e kérdésben a kurdok is aktívak: ha csak az elmúlt két évet nézzük, láthattuk, hogy a kurdok hogyan gyakorolnak nyomást az EU-ra Törökország és az ISIS elleni harc vonatkozásában. Mindkét esetben a kurdok azt remélik, hogy rávehetik az EU-t vagy valamelyik főbb döntéshozóját, hogy támogassa a PKK-val és Kurdisztánnal kapcsolatos politikájukat, és büntesse meg az ellenfeleiket.
Németországban a kurdok számos esetben tüntettek az Erdogan mellett kiálló törökök ellen; többször került sor összecsapásokra is. A németországi kurdok az Iszlám Állam ellen is tüntettek, s közben a kurd milíciák Szíriában és Irakban harcolnak is ellene.[17] Egy német diplomata úgy jellemezte a helyzetet, hogy „amikor odaát sokszereplős polgárháború dúl, akkor megvan annak a kockázata, hogy ez megjelenik a német városokban is”.[18] Belgiumban, ahol viszonylag kisebb számban (22 000)[19] vannak jelen a kurdok, hasonló feszültség mutatkozik a kurdok és a törökök között: amikor a kurdok Erdogan és a vele szemben túlságosan gyengekezű uniós politika ellen tüntettek, a török aktivisták megtámadták a kurd demonstrálókat.[20]
Ha az EU akár a kurdoknak, akár a törököknek kedvez, akkor a másik fél erőszakosan reagál, és fokozza a nyomást, hogy megváltoztassák a döntést. Amennyiben a befogadó ország a semlegességet választja, akkor azzal végső soron a status quot támogatja, ami Törökország számára előnyösebb. A közel-keleti konfliktusok zéróösszegű játszmáknak bizonyultak. A kurd-török feszültség jól példázza, hogy a konfliktus Európába importálása egy újabb zéróösszegű játszmát jelent. Az eddigiek alapján az várható, hogy a közel-keleti eseményei továbbra is szítani fogják az Európába importált konfliktusokat. A jelenlegi szócsaták Merkel és Erdogan között azt jelzik, hogy az ilyen kapcsolatok hogyan változtatják meg a befogadó országok politikai kultúráját.
Összegzés
Közeledünk ahhoz, amit M. Leonard „összekapcsolódási háborúknak” (connectivity wars)[21] nevez, melyek fő elemei a pénzügyek és a kereskedelem, valamint a migráció és annak ismerete, hogy a bevándorlók diplomáciai fegyverként fontos szerepet játszhatnak az autonómia, a döntéshozatal és a szuverenitás kérdéseiben. Ezek a tényezők kapcsolatrendszert, illetve kölcsönös függést hoznak létre a származási ország, a bevándorló közösség és a befogadó ország között. Ebben a környezetben akár a származási országgal, akár a befogadó országgal kapcsolatos minden egyes döntésnél számításba kell venni a bevándorlást mint köztes változót. Minél kiterjedtebb ez a kapcsolat, annál kevésbé képes a befogadó ország a származási országgal szemben megőrizni a politikai autonómiáját. A származási országot illetően pedig azt mondhatjuk, hogy minél gyümölcsözőbb a migráció fel- illetve kihasználása, annál inkább érdekelt lesz a kivándorlás bátorításában.
A migráció az információ és a gazdaság kulcsfontosságú eszköze lehet az Észak és Dél, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok alakításában, de akár romboló hatású is lehet e kapcsolatokra nézve. A párhuzamos diplomácia meggyengítheti a befogadó országot, és a bevándorlókat nyitott kapukkal fogadó politikáját gyengeséggé változtatja. A befogadó országok egyre kevésbé bíznak bevándorló közösségeik hűségében, ami kényszerítő intézkedések alkalmazására készteti őket. Másrészről azonban azt is látni kell, hogy rövid távon a migráció előnyösnek tűnik ugyan a kibocsátó országnak, hosszabb távon azonban a származási országot is gyengíti, mert elszívja a fejlődéséhez szükséges humánerőforrást. Összefoglalásként megállapítható, hogy jóllehet a migrációt sokáig pozitív összegűnek (nyertes-nyertes helyzetnek) tekintették, valójában minden szereplő számára számos kockázatot és negatív következményt rejt magában.
[1] Kelly M. Greenhill kiterjedt kutatásokat folytatott ebben a témában. Lásd legutóbbi tanulmányait:
Kelly M. Greenhill, „Strategic Engineered Migration as a Weapon of War”, Suffolk Transnational Law Review 39 (2016): 615-636.
Kelly M. Greenhill, „Migration as a Weapon in Theory and in Practice”, Military Review 96 (2016): 23-36.
[2] Riva Kastoryano, « Minorité́s et politique é́trangère : espace transnational et diplomatie globale”, Politique étrangère 3 (2010): 579-591.
[3] A Bulgáriában élő törökök rendszerint visszajárnak Törökországba, hogy Erdogant és az AKP-t támogassák szavazataikkal. A jelenség tömeges, és volt amikor olyan méreteket öltött, hogy buszaikat feltartóztatták a bolgár-török határnál. A legutóbbi, 2017. március 26-án tartott bulgáriai választások kapcsán Szófia azzal gyanúsította meg Ankarát, hogy a török közösségeken keresztül, amelynek tagjait a török- és Erdogan-barát DOST párt támogatására buzdította, beavatkozott a bolgár belügyekbe. See: Bulgarian blockade at Turkish border lifted http://www.reuters.com/article/us-bulgaria-election-border-idUSKBN16V1WE (letöltve: 2017 április 28)
[4] Erdogan lokt 25.000 Turken naar Hasselt http://www.hln.be/hln/nl/957/Binnenland/article/detail/2315807/2015/05/10/Erdogan-lokt-25-000-Turken-naar-Hasselt.dhtml (letöltve: 2017 április 28)
[5] Génocide arménien : le Parlement belge adopte une résolution qui pourrait froisser et Ankara et Erevan
http://www.lemonde.fr/europe/article/2015/07/24/le-parlement-belge-froisse-ankara-et-erevan-a-propos-du-genocide-armenien_4696864_3214.html (letöltve: 2017 április 28)
[6] La députée Özdemir exclue du CDH pour avoir refusé de reconnaître le génocide arménien
http://www.lesoir.be/892524/article/actualite/belgique/politique/2015-05-29/deputee-oezdemir-exclue-du-cdh-pour-avoir-refuse-reconnaitre-genocide-arm (letöltve: 2017 április 28)
[7] Turkey’s ambassador to Austria prompts immigration spat
http://www.bbc.com/news/world-europe-11725311 (letöltve: 2017 április 28)
[8] http://www.dw.com/en/turkey-recalls-ambassador-to-austria-as-row-deepens/a-19493812
Turkey recalls ambassador to Austria as row deepens
[9] Turkey to Austria: Our referendum doesn’t concern you
http://www.politico.eu/article/turkey-to-austria-our-referendum-doesnt-concern-you-constitutional-reform/ (letöltve: 2017 április 28)
[10] Robert Schuster, The Turkish Effect in German Politics
www.aspeninstitutece.org/…/1-2017-the-turkish-effect-in-german-politics (letöltve: 2017 április 28)
[11] Turks in Germany: Old faultlines as tensions rise in Turkey, they spill over into Germany
www.economist.com/…/21703296-tensions-rise-turkey-they-spill-over- germany-old-faultlines
[12] Erdoğan stellt offiziell Strafantrag gegen Böhmermann (letöltve: 2017 április 28)
http://www.zeit.de/politik/2016-04/jan-boehmermann-tuerkei-ermittlungen-schmaehgedicht-menschlichkeit (letöltve: 2017 április 28)
[13] Jan Böhmermann steht unter Polizeischutz
https://www.welt.de/…/Jan-Boehmermann-steht-unter-Polizeischutz.html (letöltve: 2017 április 28)
[14] Robert Schuster, The Turkish Effect in German Politics
www.aspeninstitutece.org/…/1-2017-the-turkish-effect-in-german-politics (letöltve: 2017 április 28)
[15] M. Leonard, Ed. Connectivity wars: why migration, finance and trade are the geo-economic battlegrounds of the future, European Council on Foreign Relations., 2016, p. 14.
[16] Birgit Ammann, „Kurds in Germany”, Encyclopedia of Diasporas, New York, NY : Springer, 2005, 1012.
[17] The Kurdish-Turkish conflict is playing out in Germany
(letöltve: 2017 április 28)
[18] Germany fears return of Turkish-Kurdish violence on its soil
http://www.reuters.com/article/us-germany-turkey-kurds-idUSKCN0XA18Y
(letöltve: 2017 április 28)
[19] Belgium
https://www.ethnologue.com/country/BE
[20] L’institut kurde à Saint-Josse attaqué par des pro-Erdogan http://www.7sur7.be/7s7/fr/1502/Belgique/article/detail/2988166/2016/11/18/L-institut-kurde-a-Saint-Josse-attaque-par-des-pro-Erdogan.dhtml
(letöltve: 2017 április 28)
[21] Leonard, Connectivity wars, p. 15.
