Macedóniai és görögországi tanulmányút - helyzetelemzés

Macedóniai és görögországi tanulmányút

(2016. március 2-5.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Paradox helyzet, hogy Macedónia nem EU tagállamként, túlnyomórészt nemzeti forrásokból – és nemzetközi rendvédelmi egységek támogatása mellett –, déli határa védelmével Európa első védelmi vonalát biztosítja. A most kialakult helyzetben Macedónia egy schengeni EU-tagállamból (Görögország) fogad nem regisztrált migránsokat; elvégzi szűrésüket és regisztrációjukat, s a jogosultakat továbbszállítja a (szintén uniós) célországok irányába. Az egymásnak feszülő – görög, nyugat-balkáni, visegrádi, továbbá német – érdekek és elvárások kereszttüzében a tagjelölt ország vezetése nem kíván állást foglalni az EU menekültügyi megosztottsága kérdésében. Macedónia de facto az EU ellenőrzési pontja, amit jelenleg csak Ausztria, a V4-ek, valamint a nyugat-balkáni országok ismernek el. A V4-ek mintájára nemrégiben a nyugat-balkáni országok között is szorosabb együttműködés vette kezdetét, ami egyrészt a migrációval kapcsolatos szigorító intézkedések koordinációját hivatott elősegíteni, másrészt pedig szorosabb információ- és tapasztalatcserét biztosít többek között a nyugat-balkáni terrorizmus és iszlám radikalizálódás elleni küzdelem terén.

A macedón határvédelmi kapacitások megerősítéséhez jelentősen hozzájárult európai országok Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Horvátország és Ausztria. Felelős vezetők üdvözölték, hogy a magyar kormány rendőrökkel, kerítéselemekkel és egyéb technikai felszereléssel járult hozzá a macedón határvédelem kapacitásának a fejlesztéséhez. Egyes híradások szerint a macedón közvélemény is pozitívan viszonyul a migránsválság kezelésére irányuló magyar intézkedésekhez. A macedón és a magyar kormányzati érvek a védelmi prioritásokkal kapcsolatban több ponton is találkoznak: a kialakult helyzetért az elsődleges felelősség nem Európát terheli, a kerítés nem az emberi jogok megsértése, hanem az ellenőrzés biztosítéka; a migrációs hullám potenciális „eszköz” és lehetőség a terroristák számára. Az említetteket a nyugat-európai politikai vezetés narratívájához is igazodva a macedón kormány a hivatalos nyilatkozatokban jól látható óvatossággal fogalmazza meg.

A nemzeti és egyes nemzetközi rendvédelmi szervek mellett – a macedón jog biztosította törvényi lehetőségnek megfelelően – Gevgelijában a hadsereg is jelen van, amely még élesebbé teszi a görög fél védelmi kapacitásaival szembeni kontrasztot. A nyugati országok közül többen segélyszervezeteik útján képviseltetik magukat a befogadási intézményekben. Német szervezetek azonban, jóllehet Németország mindmáig a legjelentősebb célország a migránsok körében, sem Gevgelijában, sem Idomeniben nincsenek jelen. Ez azért is figyelemre méltó, mert jelen tanulmány megírásakor a görögök mellett egyedül Németország érvel a nyugat-balkáni útvonal lezárása ellen.

Macedónia beléptetési és ellenőrzési rendszere hatékony; minden elemével a nyugat-balkáni országok közötti megállapodás pontos végrehajtását célozza. A macedón hatóságok ideiglenes befogadási kapacitásai és eszközparkja – különösen görög összehasonlításban – kielégítő, a rendvédelmi szervek esetében kismértékben fejlesztendő. Míg a macedón oldalt az átláthatóság és a rendezettség jellemezte, a görög oldalon mind az alapvető életfeltételek biztosítása, mind az eljárási folyamatok terén kaotikus állapotok uralkodnak. A hadsereg nincs jelen, és a rendőri jelenlét is korlátozott; a rendvédelmi egységek fellépése csupán a legszükségesebb feladatok ellátására szorítkozik. A határ görög részén, Idomeniben humanitárius katasztrófa közeleg. A táborlakókra fizikai és pszichés kimerültség, létbizonytalanság miatt érzett aggodalom, valamint általános dezinformáltság jellemző. A válságövezet semmilyen kézzelfogható segítséget nem kap a központi kormányzattól, a helyi polgármesterek pedig a kormányra hivatkozva meglehetősen passzívan állnak a helyzet kezeléséhez. A politikai narratívában helyi szinten is – a kormányéval összhangban – erős a szolidaritás, mint érv használata: esetükben a migránsokkal való együttérzés, valamint az „európai szolidaritás hiánya” a cselekvésképtelenség legfőbb indoka.

Macedónia hintapolitikát folytat: egyszerre próbál megfelelni a nyugat-balkáni országoknak, a német elvárásoknak, valamint a görög befektetőknek. Elsődleges céljuk a NATO- és az EU-csatlakozás, valamint a görög és a német befektetések biztosítása. Érzékelhető, hogy a migránsválság kezelésében nélkülözhetetlen görög-macedón, illetve görög-török együttműködést a – történelmi okokból – fagyos kétoldalú kapcsolatok is terhelik. A görög-macedón tapasztalatok minden korábbinál erősebben rávilágítanak arra, hogy a hatékony határvédelem kevésbé kapacitás, mintsem politikai akarat és felelősségérzet kérdése.

BEVEZETÉS

Macedónia, a balkáni migrációs útvonalon fekvő, mintegy 2 millió fős ország, a jelenlegi migránsválságban egyrészt tranzitországként, másrészt határvédelmi szempontból is kulcsszereplőnek számít. Befogadó országként nem játszik jelentős szerepet: tavaly összesen 82 fő nyújtott be menedékkérelmet, idén eddig 29. Tavaly közel egymillió migráns haladt át az országon az Európai Unió északi és nyugati országai irányába. Az ország határvédelmi szerepe tavaly ősszel értékelődött fel különösen, amikor – elsősorban osztrák ráhatásra – jelentős szigorításokat vezetett be a migránsok beléptetésében a déli, Görögországgal szomszédos határán. Az első jelentős szigorítás 2015. november 18-án lépett hatályba; attól kezdve csak szíriai, iraki és afgán állampolgárokat engedtek át, így szűrve a megélhetési okokból útnak indult migránsokat. 2016. február 23-tól – további szigorítás következtében – csak szíriai és iraki állampolgárokat engednek át, a legutóbbi, tanulmányutunkat követően, 2016. március 6-án életbe lépett korlátozás szerint pedig az említett két állampolgársági kategória közül is csak azokat, akik háború sújtotta városokból érkeznek (pl. a szíriai Aleppóból érkezőket igen, de Damaszkuszból és Bagdadból érkezőket nem). Macedónia számára az osztrák intézkedések figyelembe vétele mérvadó: rendre azok alapján és függvényében döntenek a szigorításokról. Bécs már 2016. február közepén figyelmeztette Szkopjét, hogy készüljön fel a Görögország felől érkező migránsok „teljes” megállítására, tekintettel arra, hogy a befogadóképesség felső határának elérésekor az osztrák hatóságok is erre a lépésre készülnek saját határaikon.

A migrációs kihívások kezelésében több ország is segítséget nyújt Macedóniának, ám ezt elsősorban civil és nemzetközi szervezeteken keresztül teszik. A magyar kormány – ritka kivételként – közvetlenül a macedón államnak nyújtott segítséget humán és technikai erőforrások formájában. Az Európai Unió 10 millió euróval támogatja a macedónokat, amelyet a Nemzetközi Migrációs Szervezeten keresztül folyósít.

Március 2-án Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke Szkopjéban találkozott Gjorge Ivanov macedón államfővel. A 2016. március 7-i EU csúcstól a macedónok azt várták, hogy konkrét intézkedésekről és gyakorlati lépésekről szülessen döntés. Látogatása során Tusk biztosította Ivanovot afelől, hogy az Európai Unió segíteni kívánja a migránsválsággal küzdő Macedóniát, ehhez viszont a tagállamok összehangolt és egységes migránspolitikájára van szükség.[1] A vesti.mk hírportál szerint Tusk megismételte, hogy csak a schengeni szabályok tisztelete lehet az alapja a közös európai megoldásnak. Ivanov hangsúlyozta, hogy országa minden forgatókönyvre felkészült, de nem fogja hagyni, hogy a feltorlódott migránsok Macedóniában rekedjenek. Az elnök azt is kiemelte, hogy Görögországot nem hagyják magára a kialakult helyzetben, ám az egyoldalú intézkedéseknek Macedónia nem láthatja kárát. Ivanov felhívta a figyelmet, hogy egyre többen érkeznek hamisított okmánnyal Görögországból, illetve erőszakos módon próbálnak bejutni az országba, ami nemzetbiztonsági szempontból destabilizáló hatással lehet nem csupán Macedóniára, hanem a térség egészére. A macedón jogrendszerben nincs alaptörvényi felhatalmazás különleges jogrendi intézkedésekre. Az ún. válsághelyzetet – külön törvényi szabályozás értelmében – a kormány rendelheti el. A hadsereg ennek köszönhetően van jelen a déli határtérségben.

A migráció kérdésében konszenzus van a macedón kormány és parlamenti ellenzéke között. A migráció ezért nem jelenik meg hangsúlyosan az aktuális választási kampányban, amelyben mindkét oldal a fiatalokra igyekszik összpontosítani, tekintettel a mindmáig nagyarányú kivándorlásukra. A kivándorlás méreteiről nehéz pontos adatokat találni; a becsült számok 400.000 és 900.000 között változnak. Az előrehozott parlamenti választásokat 2016. június 5-én fogják megtartani.

NEMZETBIZTONSÁGI ASPEKTUSOK

A nemzetbiztonság hangsúlyosan jelen van Gjorge Ivanov államfő retorikájában és politikájában. Az illegális migráció kockázati tényezői mellett az országban észlelhető iszlamista radikalizálódás is okot ad az aggodalomra. Ivanov szerint az Iszlám Állam (ISIL) reális veszélyt jelent Macedónia számára is. Jelen pillanatban mintegy 200-ra tehető a Szíriában vagy Irakban tartózkodó macedón állampolgárok száma, közülük többen a családjukkal együtt utaztak, s a hatóságok szerint nem tudni pontosan, hogy mennyi lehet a fegyveres harcokban részt vevők aránya. A macedón rendvédelmi szervek eddig tizenöt olyan macedónról tudnak, akik a szíriai harctéren vesztették életüket.

A radikalizálódás elsősorban Macedónia mintegy négyszázezer fős albán lakossága körében tapasztalható. Az iszlamista radikalizálódással ugyancsak küzdő Albániához és Koszovóhoz hasonlóan, a macedóniai albánok radikalizálódása is több tényezőnek köszönhető. A balkáni háborúk hagyatéka (etnikai és vallási feszültségek, a háborúkban részt vevő radikális iszlamisták ideológiája és fegyverei), az erősödő vahhabita befolyás Szaúd-Arábiából, valamint a rossz gazdasági helyzet együtthatása, számos egyéni motivációs tényezővel kiegészülve ideális táptalajt kínál a radikalizálódáshoz. A szaúdi vahhabita támogatás jelentős számban épülő mecsetek formájában is tetten érhető az albán falvakban. Az iszlám közösség működését a macedón alkotmány 19. cikkelye szabályozza. A kormány emellett működtet vallásközi bizottságot, továbbá rendelkeznek radikalizálódás- és terrorizmus-ellenes nemzeti cselekvési tervvel is. A macedón büntetőtörvénykönyv szerint a szélsőséges csoport tevékenységében való részvétel 15-25 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A 2000-es évek eleji albán-macedón, etnikai alapú polgárháborút lezáró ohridi egyezmény jelentős politikai erővel és részleges autonómiával ruházta fel az albán kisebbséget. Az egyezmény többek között előírta az ún. „kettős többség” elvét, mely szerint az albán kisebbséget érintő kérdésekben nem elég a parlamenti képviselők többségének jóváhagyása, hanem az albán származású parlamenti képviselők többségének támogatása is szükséges a döntés meghozatalához. A közigazgatási egységek határait is úgy szabták át, hogy az albán kisebbség minél több helyen (így például az átrajzolt területű fővárosban is) gyakorolhassa a 20%-os részarány feletti népcsoportoknak járó kulturális jogokat. Az iszlamista radikalizálódás tehát aligha magyarázható a macedóniai albánok politikai helyzetével.

Fontos megjegyezni, hogy Szkopjéban található Európa legnagyobb cigánynegyede. A német hatóságok 2014 novemberében a cigányok nagyarányú kiáramlása miatt nyilvánították Macedóniát biztonságos országnak. Egyes – hivatalosan meg nem erősített – információk szerint a macedón határon már az előírt pénzösszeggel és útlevéllel rendelkező cigányokat sem engedik át, mert attól tartanak, hogy ez rontaná Macedónia nyugat-európai országokhoz fűződő kapcsolatait.

A MACEDÓN MIGRÁCIÓS RENDSZER

A macedón migrációs koordináció tagolt; a migrációs kérdéseket a Miniszterelnökség fogja össze, de a Belügyminisztériumban is van egy összekötő testület. Az aktuális folyamatokról és statisztikákról a Belügyminisztérium naponta frissülő honlapjáról (http://www.mvr.gov.mk/) lehet a legjobban tájékozódni, de hasznos tájékozódási forrás az EU szkopjei képviselete és az EBESZ irodája is. Az információhoz való hozzáférést nehezíti, hogy macedón kormányzati körökben általános az informális, sok esetben zártkörű döntéshozatal, melynek eredményei csak később kerülnek napvilágra, és válnak formális döntésekké alacsonyabb szinteken.

HATÁRVÉDELEM

A macedón hatóságok szerint a tavasz folyamán egyrészt a melegebb időnek köszönhetően, másrészt pedig a még mindig aktív embercsempész hálózatok miatt várhatóan fokozódni fog az illegális migráció. A rendvédelmi szervek képviselői szerint az embercsempészek a korábbinál kifinomultabb (és drágább) módszerek és eszközök alkalmazásával működnek. A visszafogadási eljárások Görögország irányában jelenleg korlátozott számban valósulnak meg: a macedón rendszer arra alapul, hogy a nem megfelelő okmánnyal rendelkezőket nem engedik be az országba.

Érzékelhető, hogy a helyzet kezelését erősen befolyásolja a Görögország és Macedónia között kezdetektől fogva fagyos viszony, noha a macedón politikai retorikában kellő hangsúlyt kap a görög hatóságoknak nyújtott segítség. A görög-macedón határ teljes lezárása gazdasági okok miatt nem valószínű, tekintettel az országban jelen lévő számos görög cégre és bankra. A két ország közt elhúzódó konfliktusból fakadóan meglehetősen ritka a magasabb szintű politikai egyeztetés. Ennek fényében előrelépést jelentenek a két ország operatív szintjei között mind gyakoribb találkozók, mint pl. a rendőrfőkapitányok február végi egyeztetése.

Jelenleg 75 macedón és 88 külföldi (szerb, horvát, magyar, szlovén, cseh és osztrák) rendőr védi a határokat A védelmi feladatok ellátását helyi sajtóértesülések szerint 700 macedón katona segíti. A rendőrökre hárul a szigorításokkal összhangban álló „előzetes ellenőrzési” folyamat, amelyet tolmácsok segítségével végeznek. A macedón hatóságok által regisztráltaknak 72 órájuk van a menedékkérelem benyújtására vagy az ország elhagyására.

Image1

A Magyarországtól kapott kerítéselemek a gevgelijai átkelőpontot és befogadó állomást összekötő részen. Fotó: Migrációkutató Intézet.

A macedón határvédelem hatékonyságát a 2016. február 29-én történt határincidens is bizonyította, amikor közel ötszáz migráns megpróbálta áttörni az ellenőrzési pont körül felállított kerítést. A migránsok kövekkel támadtak a macedón biztonsági erőkre, akik könnygázt és hanggránátokat vetettek be a rend helyreállítása érdekében. A migránsok beléptetése a kerítésjavítás idejére szünetelt, majd a korábbi rendszerben folytatódott.[2] Ha a görög oldalon feltorlódott migránsok száma tovább duzzadna, és az említetthez hasonló, súlyosabb, esetleg halálos kimenetelű incidensekre kerülne sor, a macedón illetékesek informális tájékoztatása szerint nem lenne más lehetőségük, mint átengedni a tömeget.

HATÁRHELYZETKÉP (GEVGELIJA, IDOMENI)

A nyugat-balkáni útvonalon keresztül Nyugat-Európa felé irányuló tömeges migrációs beáramlás déli kapuja hónapok óta a görög-macedón határ, azon belül is Idomeni/Gevgelija térsége, így a határhelyzetkép felvázolása szempontjából releváns vizsgálatokra is ebben a térségben kerítettünk sort.

Image2

A görög-macedón határ, amelyet kerítés választ el. A kép jobb oldalán Gevgelija, a bal oldalán Idomeni. Fotó: Migrációkutató Intézet

GEVGELIJA, MACEDÓNIA

Gevgelija város rendőrparancsnokától kapott tájékoztatás szerint a macedón hatóságok 2015. június 19-től kezdődően végeznek regisztrációs tevékenységet: 2015. augusztus 23-ig papíralapon, ezt követően – 100%-os hatékonysággal – elektronikusan regisztrálják az oda érkező migránsokat. 2015. június 19. és december 31. között összesen 388.233 illegális migránst regisztráltak – miközben 2015 egészére vetítve ennek legalább a kétszeresére tehető az országon áthaladt migránsok száma -, a regisztráltak 1/6-a nő, 5/6-a férfi volt. A vizsgált időszakban érkezettek közül 95.303 főt családosként, 18.123 főt kísérő nélküli kiskorúként regisztráltak. Az állampolgársági összetétel egyértelműen a szír, afgán és iraki állampolgárok felülreprezentáltságát mutatja: 216.157 szír, 95.691 afgán, 54.944 iraki, 6.231 iráni, 5.416 pakisztáni, 2.158 magát palesztinnak valló személy lépett be az országba. 2015-ben formális menedékkérelmet mindösszesen 86 fő terjesztett elő, első sorban azért, hogy családjukat bevárva, útjukat velük együtt folytathassák Nyugat-Európába, másrészt pedig egészségügyi okok miatt A macedón menekültügyi szabályozás 2015. júniusi módosítása eredményeként a migránsoknak az országba belépéstől számítva 72 óra áll rendelkezésükre, hogy menedékkérelmüket benyújtsák; ezt követően – ha nem teljesítik a tartózkodás feltételeit – kiutasíthatók az országból. A macedón hatóságok 2016. január 1. és március 1. között 87.870 illegális migránst regisztráltak, ebből 34.800 férfi, 19.200 nő és 33.600 (családos) gyermek; a kísérő nélküli kiskorúak száma idén már elérte a 200-at. 2016 első két hónapjában összesen 29 fő nyújtott be menedékkérelmet.

A rendőrparancsnokság megerősítette, hogy a határállomáson jelenleg 75 macedón rendőr és „közelebbről nem meghatározható számú” katona teljesít szolgálatot, akiket bilaterális alapon külföldi rendőri és határrendészeti alakulatok támogatnak (összesen 88 fővel). Magyarországról 2016. január-február folyamán – összesen egy hónap időtartamban – 31 fő teljesített szolgálatot a térségben, s március 14-től újabb 20 fő kivezénylésére kerül sor. A magyar kontingenssel kapcsolatos tapasztalatokat a helyiek egyértelműen jónak értékelték. A szintén jelen lévő osztrák, cseh, szlovák, szerb, horvát és szlovén kontingensek – váltott műszakban – elsősorban a regisztrációt megelőző „előzetes ellenőrzés” fázisában, valamint a rendfenntartással kapcsolatos feladatokban segédkeznek.

A nem megfelelő dokumentumokkal rendelkezőket – vagyis, azokat a személyeket, akiknél a görög hatóságok által kiállított regisztrációs igazolás és a szintén szükséges útlevél vagy egyéb érvényes személyi azonosító okmány nincs összhangban –, továbbá azokat, akik 30 napnál hosszabb időt töltöttek Görögországban, regisztráció nélkül, az „előzetes ellenőrzés” szakaszában visszafordítják állampolgárságukra való tekintet nélkül. A görög igazolásoknál változatlanul gyakori probléma a hamisítás, amelynek árulkodó jelei az ismétlődő sorszám, a helyenként eltérő betűtípus, a származási ország nevének elírása, a hivatalostól eltérő pecsét alkalmazása, valamint fénymásolt hatósági aláírás. A Migrációkutató Intézet munkatársai is látták, ahogy az idomeni átkelőnél zacskóból osztják a fénymásolt görög igazolásokat. Az ilyen okmánnyal érkezőket a macedón hatóságok visszafordítják. Csupán 2016 januárjában a macedón határátkelőnél 2.700 hamis görög igazolást, 18 hamisított útlevelet és 5 hamisított személyi igazolványt szűrtek ki. Hamisított okmányokat a legnagyobb arányban afgán állampolgároknál találtak. Egy-egy hamisított okmány mintegy 300 euróba kerül, s elmondható, hogy Görögországban a hamisítást erre szakosodott bűnözőhálózat végzi.

A Görögországból érkezők beléptetése és ellenőrzése a macedón oldalon több fázisban történik, amelyek helyben és időben egyaránt elválnak egymástól. A már említett ún. „előzetes ellenőrzés” egy görög-macedón határon felállított átjáróban zajlik, s lényegében a befogadható személyek „kiszűrésére” szolgál. Az állampolgársági hovatartozás vizsgálata mellett e szakaszban kerül sor az okmányok elfogadhatóságának vizsgálatára is. Látogatásunk idején a Gevgelija/Idomeni vasúti határátkelő szomszédságában kialakított átkelési ponton átengedett migránsok száma napi 30-70 fő volt. Macedónia, hasonlóan az egyéb eljárási feltételek alkalmazásához, az átengedett személyek számát illetően is reaktív gyakorlatot folytat, s a beléptetettek számát a Szerbia felé kiléptetettek számához igazítja, így véve elejét a migránsok országon belüli feltorlódásának.

Image3

A macedón kormányt támogató nemzetközi és európai programok, szervezetek – Gevgelija, Macedónia. Fotó: Migrációkutató Intézet

Második fázisként, a beléptetést követően külön mobilhelyiségben kerül sor a ruhák és a csomagok átvizsgálására. A harmadik szakasz a migránsok regisztrációja, amire a határtól pár száz méterre kialakított tranzitközpont területén kerül sor. A humanitárius és nemzetközi szervezetek (pl. SOS Children’s Village Macedonia, UNHCR, Red Cross, Habitat for Humanity, IOM) is e tranzitközpontban működnek, és látnak el segítő tevékenységet.

Végezetül ismételten elvégzik a személyazonosság ellenőrzését, mielőtt a Gevgelija melletti tranzitközpontból a vonat elindulna a szerb határ melletti Tabanovce felé. Egy-egy vonat befogadó kapacitása 500-1000 fő közötti, s a macedón hatóságok naponta akár négy vonatot is tudnak indítani. Egy vonatjegy a migránsok számára 25 euró, szemben a helyi lakossággal, akiknek ugyanezen relációban 6 euróba kerül a jegy. A hivatalos indokolás szerint ennek oka részben az, hogy a vonatoknak visszafelé üresen kell jönniük, ami a vasúttársaságnak veszteséget okoz. (A vasúttársaság egyébként nemrégiben monopóliumot szerzett a migránsok szállítására.)

A tranzitközpont vezetését ellátó hivatalos személy szerint jelenleg minden tárgyi és technikai feltétel adott a táborban a normális, fenntartható működéshez. A rendőrségi erők viszont fejlesztésre szorulnak. Mindenekelőtt logisztikai szempontból, elsősorban a rendőrök és a katonák higiéniai alkalmassági feltételeinek és tiszta ivóvíz elérhetőségének biztosítása terén vannak gondok. A nemzetközi donorforrások a helyi rendőri egységekhez nem jutottak el, ezek feltehetően a központi kormányzatnál hasznosultak. Ezért lényeges, hogy a humanitárius és a nemzetközi szervezeteknek folyósított támogatások mellett Magyarország – a már említett élőerős támogatáson felül – kerítéselemekkel és ujjnyomat-olvasókkal is támogatta Macedóniát.

Macedóniához képest Szerbiában azonban nagyobb a migránsok száma, ami a macedón rendőri vezetők szerint, a Macedónia és Szerbia relációjában egyértelműen kontrollált folyamatokra tekintettel, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a jelenség okait a bolgár oldalon kell keresni. A Fekete-tenger felől Bulgárián keresztül vezet az egyik legjelentősebb csempész útvonal; valamint az sem zárható ki, hogy az albán-koszovói útvonalon is érkeznek már Szerbiába migránsok. Ugyanakkor az illegális határátlépések sem zárhatóak ki teljes bizonyossággal a görög-macedón határzónában.

A macedón államfő, Gjorge Ivanov napokban tett kijelentését, miszerint Macedónia nem hagyja magára Görögországot, a helyi rendőrparancsnok „politikai természetű” kinyilatkoztatásnak tekintette, s nem bocsátkozott találgatásba azzal kapcsolatban, hogy ez gyakorlati, rendvédelmi szinten milyen feladatok formájában jelentkezhet.

IDOMENI, GÖRÖGORSZÁG

A látogatás idején mintegy 12.000 fő, 60 százalékban nő és gyermek tartózkodott az átkelési pont görög oldalán és a környéken kialakított ideiglenes táborban. A környék hivatalos befogadó központjait (a befogadási központokról ld. még a III. fejezetben írtakat) annak reményében, hogy rövidesen átléphetnek Macedóniába, a migránsok jellemzően elkerülik. Az életfeltételek a táborban rendkívül nehéznek mondhatók: a tábor folyamatosan terjeszkedik, az átkelési ponthoz (így a vasúti sínhez) közeledve mind sűrűbben helyezkednek el a kempingsátrak, amelyek huzamosabb tartózkodásra alkalmatlanok. A segélyszervezetek által biztosított vagy saját tulajdonú sátrak többsége 4-6 személyes. A sátrak közvetlenül a szántóföldön állnak, ahol az esti lehűlést tábortüzekkel próbálják ellensúlyozni a migránsok. A higiénés körülmények rendkívül rosszak, alapvető hiányosságok tapasztalhatók. A mosdóblokkok száma kevés, s mivel mintegy 150 főre jut egy mobil-illemhely, szükségleteik elvégzésére a migránsok gyakran ki nem jelölt helyeket használnak. Esőzések idején a sátrakat elönti a sár, ami – az előbb említettekkel egyetemben – fokozza a járványügyi kockázatot.

Image4

Az idomeni ideiglenes sátortábor. Fotó: Migrációkutató Intézet

Ivóvizet egyetlen helyen lehetett merni, az áramellátást segítő generátorok több helyen is voltak. Egészségügyi személyzet alig van jelen, s ők nem kormányzati, hanem nemzetközi szervek, segélyszervezetek képviselői. Ottjártunkkor egy svéd és egy bizonytalan nemzetiségű mentőautó, egy egészségügyi sátor, valamint a magyar Vöröskereszt képviselői vettek részt az elsősegélynyújtásban. Látogatásunkat követően jelentette be a görög kormány, hogy a kialakult állapotokra tekintettel legkésőbb 2016. március 9-ig egészségügyi állomást létesítenek az átkelőhelyen. Feltűnő, hogy Németország nem képviselteti magát a humanitárius segítségnyújtásban.

A macedón oldal „előzetes ellenőrzési” pontjához – a kapott tájékoztatás szerint – 50 fős csoportoknak osztott sorszám alapján lehet eljutni, e folyamatot azonban számtalan bizonytalanság övezi.

A görög rendőrök – a macedón oldallal összevetve – kis létszámban, de megfelelő technikai és védelmi eszközparkkal (könnygázzal, hanggránáttal) ellátva teljesítenek szolgálatot aImage5 határátkelő-ponthoz közel, valamint a tábort átszelő vasúti sínek mentén. A görög oldalon katonai egységek nem láthatók, ugyanakkor helyszíni beszámolók szerint néhány nappal érkezésünket megelőzően egy katonai helikopter hosszasan körözött a helyszín felett, aminek egyik lehetséges magyarázata a terepszemle: a helyzet további eszkalálódása esetére a görög fél is mérlegelheti a hadsereg bevetését. A görög rendőri egységek belső rendteremtéssel nem foglalkoznak: számos esetben passzív szemlélőként figyelték, amikor például élelmiszerosztásnál tettlegességig fajuló konfliktus bontakozott ki. (A táborban napról napra többen vannak, akik tartalékaikat felélték, s – mivel korlátozottan férnek hozzá élelmiszerhez – ténylegesen éheznek.) Megelőzendő a néhány nappal korábbi jelenetet, amikor migránsok egy csoportja a táboron keresztülhaladó vonatra kívánt felkapaszkodni, a vonatok érkezésekor a rendőrök sorfallal tartják távol a táborlakókat, s így próbálják megakadályozni egy esetleges szerencsétlenség bekövetkeztét. Tekintettel arra, hogy egy-egy vonat érkezésekor több tucat ember indul meg a sínek irányában, félő, hogy az alkalmanként 8-10 rendőrből álló, távolról sem hermetikusan záródó sorfal könnyen átszakadna a migránsok nyomása esetén.

Image6A táborban tartózkodó migránsokkal folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy az érintettek a fennálló állapotokról nem rendelkeztek előzetes információval, s a helyben tapasztaltak mind fizikálisan, mind pszichésen nagyon megviselik őket.

Egy családos szíriai palesztin férfi arra panaszkodott, hogy Idomeniben a gyerekeket sem látják el kellőképpen; elmondása szerint ezt még az Iszlám Állam is biztosította, mivel az általuk uralt területeken, szükség esetén, egy órán belül tudott gyógyszert és tejet biztosítani a rászorulóknak. Szíriában a Thyssen nevű német cégnél dolgozott lifttechnikusként, így elsőként a munkáltatója segítségét kérte a legális németországi letelepedéshez, ám a vállalat elzárkózott a beutazásban való segítségnyújtástól. Egy Aleppo városából származó szíriai kurd férfi szerint a táborban elterjedt az az információ, hogy akinek török pecsét van az útlevelében, azt nem engedik át a macedónok. (Ez összefüggésben lehet a Merkel-Sansom tervként elhíresült, lépcsőzetes válságkezelést előirányzó csomaggal, amelynek egyik eleme, hogy miután Görögország biztonságos harmadik országnak minősítette Törökországot, utóbbi kész visszafogadni a területéről érkezett migránsokat. E terv megvalósítása azonban még várat magára. Elmondása szerint neki már ajánlottak alternatív útvonalakat Európába 1.000 euróért. Egy 22 és egy 16 éves szíriai (utóbbi várandós) lány Törökország felől érkezett, s ellentétben azzal, amit ismerőseiktől hallottak, már közel két hete a táborban tartózkodnak. A nyugat-balkáni országok szigorító intézkedéseiről előzetes információval egyikük sem rendelkezett. Átjutásukat Macedóniába nem látják biztosítottnak, idegi és pszichés kimerültségre panaszkodtak. Mindketten Németországba készülnek. Két fiatal, pakisztáni férfi is úgy nyilatkozott, hogy nem tudtak a nyugat-balkáni térség országai által bevezetett szigorításokról. Ők Törökországon keresztül érkeztek Leszbosz szigetére, s 10 napja tartózkodtak Idomeniben. Kérdésünkre azt állították, hogy Spanyolországba készülnek, s legfeljebb további 3-4 napot várnak Idomeniben, mielőtt alternatív (albán-olasz) útvonalon továbbindulnának.

Image7

Felirat az idomeni tábor egyik kommunális sátrán: „Pakisztán, Szomália, Libanon, Ghána és Banglades […] Mind éheznek. Engedjék át őket!” Fotó: Migrációkutató Intézet

GÖRÖGORSZÁGI SZAKPOLITIKAI ÉS STRATEGÉGIAI ASPEKTUSOK

Görögország szerepe a migránsválságban és annak megoldásában vitathatatlan. Földrajzi helyzete és tágas szigetvilága miatt hónapok óta a legfontosabb belépőpontot képezi az Európai Unióba – főként Törökországból – érkező migránsok számára. Idén több mint 132.000 ember érkezett a Földközi-tengeren keresztül a görög szigetekre, ami időarányosan követi a tavaly 850.000 fős bevándorlást eredményező trendet.[3]

A görög-macedón határ melletti, Kilkisz régióhoz tartozó, körülbelül 30.000 fős Paionia önkormányzat polgármestere szerint a macedón szigorítások óta kontrollálatlan a helyzet görög oldalon. Véleménye szerint az Európai Unió minden tagállamának felelősséget kellene vállalnia a kialakult helyzetért, és megoldást csak az EU, a NATO és Törökország megegyezésével lehet elérni.

A polgármester szerint a Görögországba érkezők 60 százaléka szír, 15 százaléka iraki és 25 százaléka egyéb országból (Irán, Pakisztán, Marokkó, Banglades, Afganisztán) származik, ami nagyjából megegyezik az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának adataival. Tekintettel arra, hogy a szírek és az irakiak nagy része nem rendelkezik belépésre feljogosító okmányokkal, a polgármester szerint az érkezők összesen 90 százaléka minősíthető illegálisnak. Az illegális migránsokkal kapcsolatosan az őrizetbe vételt egyelőre csak tervezik.

A Thesszalonikiben létrehozottat is beleértve összesen öt menekülttábor van Kilkisz tartományban, az állomások átlagosan 3.000 fő befogadására alkalmasak. Ezek közül csupán az idomeni tekinthető tranzit jellegűnek, a többi állandó befogadó állomás. Annak ellenére, hogy Idomenitől pár kilométerre vannak a rendezettebb befogadó állomások, a migránsok nagy része mégis úgy döntött, hogy a határ közelében marad, annak reményében, hogy a macedónok megnyitják a határt. Idomeniben (300 fős település) több, mint 12.000 migráns torlódott fel, és a polgármester szerint az önkormányzat sem a görög kormánytól, sem az EU-tól nem kap támogatást a helyzet kezeléséhez. Véleménye szerint sok minden megoldható, ameddig van pénze a migránsoknak, de a tartalékok kimerülésével – melynek már látszanak az első jelei – a helyzet kritikussá válhat. A macedón (és egyéb nyugat-balkáni) szigorítások miatt látványosan fokozódik az embercsempészek tevékenysége. Ha rosszabbodna a már most is feszült helyzet, a görög önkormányzatok rendelkeznek válságkezelési cselekvési tervekkel, ám ez a rendőrség és katonaság hatásköre, így a polgármester ezekről nem nyilatkozhat. Közigazgatási szempontból – a szomszédos Macedóniával ellentétben – a helyi polgármestereknek érdemi hatáskörük nincs, csak a központi kormány utasításait követhetik.

Paionia polgármestere szerint minden probléma Törökországban kezdődik; véleménye szerint Törökországnak vissza kellene vennie azokat, akik onnan illegálisan érkeznek. Azzal, hogy Törökország nem hajlandó visszafogadni az illegális migránsokat, nem teljesíti a megállapodás ráeső részét. (Ciprasz görög kormányfő részben ezért is utazott március 8-án Ankarába.) Mindemellett erősen érezhető a görög hivatalos álláspont leképeződése a helyi szintű politikában: a polgármester többször kitért a szolidaritás elvére; külön hangsúlyozta, hogy Görögország annak idején támogatta Magyarország uniós csatlakozását, és ezzel szemben Magyarország nem teljesíti a migránsválság okozta uniós kötelezettségeit. Szerinte ugyanezen, szolidaritáson alapuló kötelezettségeiknek sem Macedónia, sem a többi V4-es ország nem tesz eleget.

MACEDÓNIAI SZAKPOLITIKAI ÉS STRATÉGIAI SZEMPONTOK

A migránsválsággal kapcsolatos macedón szakpolitikát az az elképzelés hatja át, miszerint európai szintű megoldásra van szükség. A külügyminisztériumban kapott tájékoztatás szerint Macedónia nem szeretne a válság kezelésében az olykor egymással látszólag szembenálló érdekek vitájában „Európa és Európa között választani”. Ezért a hatékony határvédelem (és a megfelelő regisztráció mint biztonsági szűrő) mellett az ország nagy hangsúlyt fektet a humanitárius segítségre is. Annyi menekültet regisztrálnak és engednek át, amennyire kapacitásuk van. Viszont számos hatósági képviselőtől elhangzott, hogy egy esetlegesen áttörő tömeg feltartóztatását nem tudják garantálni.

A macedón Külügyminisztérium égisze alatt működő Geostratégiai és Külügyi Kutató Intézet igazgatója szerint egyetlen ország nem képes megállítani a menekültáradatot. Álláspontja szerint a folyamtok normalizálása a kibocsátó országokban kell kezdődjön, s bár a szíriai háború kitörésében az EU nem játszott szerepet, de passzivitása – pl. az Iszlám Állam jelentette fenyegetéssel szemben – hozzájárult a helyzet eszkalálódásához és a válságkezelés elhúzódásához.

A déli határszakasz támogatásához a Frontex aktívabb közreműködésére lenne szükség, a maguk részéről ezt szorgalmazzák; mivel azonban Macedónia nem EU-tagállam, egyfelől a beavatkozást nem kérhetik közvetlenül, másfelől a macedón oldal vonatkozásában sem állnak fenn a határrendészeti ügynökség fellépésének jogi feltételei. A Macedóniába érkező nemzetközi támogatásban a nyugat-európai országok – Ausztria kivételével – nem vállalnak jelentős részt. Németország közvetlenül nem, csak bizonyos nem kormányzati szervezetek által végrehajtott programokat támogat, ezért is nehéz értékelni Merkel kijelentését, miszerint „nem fogják egyedül hagyni a macedónokat”. A legelső támogatás, amit a macedón kormány válságkezelés címén kapott a Japán által felajánlott, 2 millió euró volt, még 2015 októberében.

A határvédelemi feladatok ellátásában a nemzetközi közösségben betöltött szerepüknek megfelelően járnak el, azt is magukra vállalva, amit az uniós országok kellene, hogy elvégezzenek. Ebből a szempontból helyzetük Törökországéhoz hasonló, de két fontos különbséggel: 1. nem határosak Szíriával, 2. számukra a jogi elismerésen van a hangsúly, amit nem zsarolással igyekeznek elérni, hanem már felmutatott eredményekre alapozva. Ennek megfelelően a macedón vezetés azt hangsúlyozza, hogy egyelőre képesek elvégezni az országra háruló feladatokat, el tudják látni a határvédelmet, még akkor is, ha jelentős változásokat és átcsoportosításokat kell csinálni a költségvetésben. A kijelentés a március elejei állapotokra vonatkozik, a helyzet radikálisan eszkalálódása esetére nem tudnak garanciát vállalni. A 270 km hosszúságú görög-macedón közös határ hermetikus lezárása nem lehetséges. Az embercsempészek egyre jobb eszközparkkal működnek. A macedón vezetés célja, hogy a tömegek mozgását szabályozott és ellenőrzött keretek között tartsák. Már használatban lévő, beazonosított, új útvonalról nincs tudomásuk.

Az igazgató kifejtette, hogy az ún. Közép-európai Kezdeményezés (CEI) – az egyetlen fórum, ahol Macedónia az alkotmányban meghatározott névvel szerepel (Macedón Köztársaság) és nem a görög tiltakozás nyomán nemzetközileg alkalmazott Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) néven. Megfogalmazásából egyértelmű volt, hogy az ország jogi státusának elismertetése és a nemzetközi szervezetekben (EU, NATO) való részvételének előmozdítása a macedón politika legfontosabb célja. Olyan anomáliákra is rámutatott, hogy bár Macedónia de jure nem NATO-tag – felvételét Görögország akadályozza -, de facto azonban igen, hiszen az afganisztáni ISAF-misszióban a bruttó nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva a negyedik legjelentősebb hozzájárulóként voltak jelen, amiért semmiféle kompenzációban nem részesültek. Jelenleg ugyanez ismétlődik meg: az ország olyan elvárásoknak felel meg és olyan feladatokat teljesít, mint egy EU-tag, de mégsem élvezi azon privilégiumokat, amelyek a tagsággal járnak.

Az Intézettől kapott tájékoztató anyag szerint a nyugat-balkáni rendőri vezetők 2016. február 18-án egy egységesített regisztrációs eljárás kialakításában állapodtak meg, a következő kritériumok szerint: a beléptetés feltétele a bizonyítottan védelemre szoruló nemzetiséghez tartozás – érvényes személyazonossági okmány vagy nyelvtudás alapján – és a görög hatóságok által kiállított érvényes regisztrációs űrlap birtokában. A regisztráció folyamán megvizsgálják a „biztonságos harmadik országban” tartózkodás körülményeit is, mint nemzetközi védelmet kizáró tényezőt (pl. afgánok, akik hosszabb ideje Iránban vagy Törökországban tartózkodtak), illetve figyelembe veszik az egyes célországok által bejelentett napi beléptetési kvóta mértékét is.

Macedónia 2016. február 19-e óta több mint 800 migránst (többségük afgán állampolgárságú) toloncoltak vissza Macedóniába annak ellenére, hogy megfelelő regisztrációs okmánnyal rendelkeztek. Ők Tabanovcében, a tranzitállomáson vannak elszállásolva immáron harmadik hete. A megfelelő okmányokkal rendelkező szírek és irakiak macedóniai tranzitja lassított, de folyamatos ütemben halad.

A migrációval kapcsolatos helyzetkezelési műveletek koordinációja az ún. Válságkezelő Központ felelősségi körébe tartozik. Sajnálatos tény, hogy a macedón elektronikus regisztráció útján rögzített adatok – lévén az ország nem EU tag – nem kapcsolódnak az egységes európai ujjnyomat-nyilvántartási adatbázishoz (EURODAC), ami az információgyűjtést érdemben hiábavalóvá teszi. E tekintetben szemléletes párhuzam vonható Törökországgal, amelynek az évek óta ott élő szír állampolgárokról terjedelmes adatbázisa van, ezen adatok európai hasznosítása azonban mindmáig várat magára. Macedónia proaktív az EU tagállamok által kiállított schengeni vízumok hatósági kontrollja tekintetében is: ha a határszakaszán azt észleli, hogy a belépni szándékozó harmadik országbeli állampolgár ilyen vízum birtokában kíván rajta keresztül utazni, ezt jelzi a kiállító ország felé, az érintettet pedig visszafordíthatja. Ez a példaértékű gyakorlat 3-4 éve van érvényben.

Az Intézet munkájával kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy a migráció biztonsági kockázataira összpontosítanak, figyelemmel a társadalmi, politikai és gazdasági hatásokra. Emellett a balkáni iszlám radikalizálódással[4] kapcsolatos kutatást is végeznek. Az Intézet vezetője úgy véli, hogy a Macedóniai Iszlám Közösség elsőszámú vezetőjének nyilatkozatai egyértelműen elhatárolódnak a radikalizálódástól, s az általában büntetett előélettel rendelkező hangadókat letartóztatták.

UNHCR – AZ ENSZ MENEKÜLTÜGYI FŐBIZTOSSÁGA, SZKOPJE[5]

Macedóniában nagy különbség van a tranzit és a befogadó állomások között. Kiemelt jelentőségű Gevgelija-Vinojug (2.000 fős befogadóképességgel) mert ez az első beléptetőpont az országban. Itt kell kezelni az egészségügyi problémákat, ezért is koncentrál erre a területre az UNHCR. A szervezet munkatársa hangsúlyozta, hogy minden, amit eddig csináltak összhangban van a macedón kormány elképzeléseivel. A macedón kormány próbálja teljesíteni a nemzeti és nemzetközi kötelezettségeit, ebben támogatja őket az UNHCR. Alapelvük, hogy a kritika felajánlott segítség nélkül nem konstruktív. Ennek keretében 22 fővel járultak hozzá a regisztráláshoz, akik az űrlapok kitöltésében, illetve a tolmácsolásban segítenek. Korábban ezt a rendőrök csinálták, ekkor csak a 30%-át tudták regisztrálni az érkezőknek. 2015. június 30-án a korábbi L1-es szintről (ez azt jelenti, hogy a kormány és az UNHCR együttesen meg tudja oldani a problémát) L2 szintűre emelték a válsághelyzet minősítését. Utóbbi értelmében a kormány és UNHCR együtt sem tudták kezelni a válsághelyzetet és tovább kellett növelni a kapacitásokat.

Az UNHCR képviselője szerint nagy problémát jelent, amikor a rövid távú tartózkodási célra – 20-30 perces megállásra – kialakított állomásokat hosszú távú elhelyezésre használják. 2016. február 19-e óta mintegy 600 afgán maradt a tabanovcei táborban a szigorítások miatt. Az afgánok egyelőre türelmesen várakoznak, ez viszont részben annak is köszönhető, hogy Idomeniből még relatíve könnyen átjutottak Macedóniába.

A feltorlódás veszélye előre látható volt, de csak reaktívan tudnak működni. Nem ellenzik a határvédelmet (border management), mert ez minden ország szuverén joga. Viszont ellenzik az egyoldalú (értsd: más országgal nem koordinált) határigazgatási eljárásokat, amelyek nem veszik figyelembe az emberi jogokat és a nemzetközi védelemre szoruló emberek jogait. Az UNHCR nem közöl hivatalos információt a határzárakkal és a hatósági gyakorlatokkal kapcsolatban, mert az a macedón rendvédelmi szervek egyoldalú lépései nyomán bármikor megváltozhat, és mint nemzetközi szervezet nem kockáztathatják a bizalomvesztést.

A migránsok pszichés állapotára vonatkozóan nehezítő tényezőként említette, hogy versenyben vannak az idővel, nyugtalanítja őket az információ hiánya és a szigorítások híre. Emellett törekednek arra, hogy a csoportok együtt maradjanak. Céljuk az, hogy minél hamarabb továbbjussanak, ezért nem mindig várják meg a megfelelő egészségügyi ellátást (pl. volt, aki szülés után másnap tovább akart indulni). A pszicho-szociális segítségnyújtással az UNHCR partnere, az Open Gate/La Strada nevű NGO foglalkozik. Az UNICEF–fel együttműködésben Európa-szerte mintegy 20 fogadóállomáson hoztak létre ún. Blue Dot Centereket, amely egy család- és gyermekvédelmi, valamint információszolgáltatási hálózat. Az UNHCR támogatja a MILLA-t is, a fiatal macedón jogászok egyesületét, akik ingyenes jogsegélyt, valamint tájékoztatást nyújtanak a migránsoknak a helyi menekültügyi szabályozásról, a kérelem benyújtásának feltételeiről, valamint az eljáráshoz való hozzáférés körülményeivel kapcsolatban.

Ismereteik szerint a migránsok a célországokkal kapcsolatban nagyon jól informáltak, folyamatosan kommunikálnak a közösségi médiumokon keresztül. Tudnak mindent a célországról, annak a menekültügyi rendszeréről és az ellátásáról, és „természetes, hogy a számukra legelőnyösebbet választják”. Az útvonallal kapcsolatos információik azonban lényegesen hiányosabbak a határzáraknak és a változó szabályozásoknak köszönhetően.

Az UNHCR próbál legális utakat találni a migránsok számára (munkaengedélyek, tanulmányi ösztöndíjak stb.) annak érdekében, hogy csökkenjen az irreguláris migráció. Példaként említette az Egyesült Királyságot, amely egyenesen törökországi táborokból toboroz. Az UNHCR feladata támogatni a kormányokat a „jó menekültügyi rendszer” kialakításában. Álláspontjuk szerint a jó rendszer olyan, „amely gyorsan képes dönteni a menedékjogi kérelem tárgyában” valamint gyorsan informál a visszaküldés körülményeiről és mindezt emberséges körülmények között teszi meg. Nemzetállami szintű lobbi tevékenységet Brüsszelben és Genfben folytatnak, illetve helyi szinten a nagykövetségeken keresztül. A német kormánnyal tudomásunk szerint nincs érdemi kommunikáció a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében.

2016. március első hetében jelent meg az UNHCR 6 lépésből álló megoldási javaslata, amely lényegében az uniós politikai irányvonal újrafogalmazását (a menedékkérők egyenlő szétosztását) helyezi előtérbe és változatlanul hangsúlyozzák a hot spot-ok kialakításának szükségességét. A javasolt megoldások Görögországtól kezdődnének, ezzel – Intézetünk álláspontja szerint – hallgatólagosan elismerik, hogy az EU érdemben nem számíthat Törökországra.

Az UNHCR illetékese szerint Törökország a török állampolgárok számára biztonságos, ám a menekültek számára nem. Ugyanakkor nem érzi szükségét a Genfi konvenció felülvizsgálatának, amely csak a közvetlen veszély elől menekülőkre vonatkozik, a tranzitországok menekülttáborainak kritikus, de nem egyértelműen életveszélyes körülményei közül továbbmenni szándékozókra nem kínál megoldást. Az UNHCR szerint nem lehet országok alapján, csoportosan megítélni a nemzetközi védelmi szükséghelyzet fennállását, hiszen a feltételek egy-egy országon belül is eltérőek lehetnek, ezért egyéni/eseti elbírálásra van szükség. A Migrációkutató Intézet kérdésére reagálva az UNHCR munkatársa egyetértett azzal, hogy ha az EU megfelelő feltételek kialakítását biztosítaná a Szíriával szomszédos országokban (például a törökországi menekülttáborokban) lakhatás, oktatás, legális munkalehetőségek biztosításával, annak visszatartó hatása lenne. Sokan nem akarnak elindulni, sem Szíriából, sem a menekülttáborokból, csak akkor, amikor személyes helyzetük tarthatatlanná vált.

A Migrációkutató Intézet kérdésére válaszolva elismerte, hogy az „európai meghívás” egyes európai politikusok részéről, ugyancsak felborította a menekültek racionális szempontrendszerét és értékítéletét, hiszen egy menekült számára fontos, hogy a saját kultúrkörén belül maradjon. Végezetül elmondta, hogy a tranzit-országokban történő helyzetkezelésnek nem kedvez az sem, hogy a humanitárius szervezetek működési feltételeit esetenként komoly bizonytalanság övezi. Példának okáért, a World Food Program keretében az ellátottak élelmiszer fejadagját tavaly a felére kellet csökkenteni.


[1] http://gondola.hu/hirek/184753-Tusk__az_EU_nem_hagyja_magara_Macedoniat.html

[2] Institute for Geostrategic Research and Foreign Policy, Non Paper, February 29, 2016.

[3] UNHCR, 2016.03.07., http://data.unhcr.org/mediterranean/country.php?id=83

[4] Erről bővebben az I. pont alatt.

[5] Az aktuális adatokról a data.unhcr.org weboldalon lehet tájékozódni.