Gyorselemzés 2016/5: Gondolatok a tranzitzónák és az irreguláris migráció kapcsolatáról

2016. április 27.

Gyorselemzés 2016/5: Gondolatok a tranzitzónák és az irreguláris migráció kapcsolatáról

Gyorselemzés 2016/5: Gondolatok a tranzitzónák és az irreguláris migráció kapcsolatáról

Gondolatok a tranzitzónák és az irreguláris migráció kapcsolatáról

Tranzitzónák Magyarországon a szerb-magyar határszakasz két pontján 2015. szeptember közepe óta működnek. Az irreguláris migráció szabályozott mederbe terelésében betöltött szerepük mára már vitathatatlan. Működésük több mint féléves tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a kitűzött kormányzati célt elérték, „zsilip-funkciójuk” működik, a befogadási intézményrendszer sajátosságai folytán azonban az illegális migráció továbbgyűrűzését önmagukban e létesítmények sem képesek megakadályozni.

Az elmúlt hetekben mind többet hallani arról, hogy Magyarország déli határszakaszán az illegális migráció, dacára az ideiglenes műszaki határzárnak és a fokozott rendőri és katonai jelenlétnek, újra növekedésnek indult.

Némiképp visszatekintve az időben, láthatjuk, hogy a Magyarország területén elfogott illegális migránsok száma 2015. szeptember-október folyamán, vagyis a szerb-magyar és a horvát-magyar határszakaszokon kiépített gyorstelepítésű drótakadály működésének kezdetét követően normalizálódott. Míg 2015-ben 391 ezer főnél is több illegális migráns lépett Magyarország területére (akik közül több mint 177 ezer fő – kiutasításuk végrehajtását megakadályozva – menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő), ezek a számok a már említett fizikai határzár működésének kezdetétől látványosan csökkentek: idén április 19-ig a szerb-magyar határszakaszon 8446 fő illegális migránst tartóztattak fel a rendészeti szervek, míg a horvát-magyar határszakaszon – köszönhetően a már említett, teljes nyugat-balkáni zárásnak – 11 főt. A Rendőrség adatai alapján azonban 2016. február közepétől – kisebb ingadozásokkal – újfent állandósulni látszik a déli határszakasz térségében feltartóztatott migránsok napi 100-200 fő körüli száma, amely egyes napokon a 250 főt is meghaladta.

Ennek oka elsősorban a nyugat-balkáni országokban, így mindenekelőtt Macedónia és Szerbia területén rekedt nagyszámú migráns, akik előtt a Nyugat-Európába vezető út az Európai Unió vezetőinek 2016. márciusi döntése nyomán lényegében lezárult. A nyugat-balkáni migrációs útvonal tervezett lezárásának hírére, de még inkább az említett intézkedés életbe lépését követően az illegális migráció ismételt növekedése tapasztalható a térségben. Ezek a külföldiek – részint embercsempészek közreműködésével, részint önerejükből – ismételten olyan irányok felé fordultak, mint a már-már elfeledett, Magyarországon keresztül vezető migrációs útvonal. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy hermetikusan záró határvédelem egyetlen országban sem létezik, így a Magyarországon jelentkező illegális migráció utánpótlásának megakadályozása szempontjából kulcsfontosságú görög-macedón határon is megoldható az átjutás, jellemzően a védelmi rendszer megrongálásával történő illegális határátlépés formájában. Ebből következően a fenti folyamatoknak bizonyos mértékű utánpótlása Görögország területéről is elképzelhető, még ha ez nagyságrendekkel el is marad a nyugat-balkáni útvonal aktív működése idején tapasztaltaktól.

2015 augusztusában Magyarország úgy változtatott a vonatkozó menekültügyi és migrációs szabályokon, hogy a Szerbia felől érkező illegális migránsok – főszabály szerint – kizárólag erre kijelölt pontokon, az ún. tranzitzónákban terjeszthetnek elő menedékjog iránti kérelmet. (Jelenleg Magyarországon két ilyen zóna működik: egy Röszkén, egy pedig Tompán, mindkettő Szerbia felé nyitott, Magyarország felé pedig zárt terület.) A gyakorlatban természetesen olyan élethelyzetek is előfordulnak, amikor a határzár megrongálásával illegálisan Magyarország területére lépő és a hatóságok által tetten ért migráns az elfogás pillanatában, vagy a későbbiekben a kiutasítását elrendelő bírói határozat végrehajtásának megakadályozása érdekében nyújt be menedékkérelmet. Utóbbi magatartások hátterében jellemzően az a körülmény áll, hogy Magyarország nem cél-, hanem csupán tranzit országa a menedékkérőknek – így nemzetközi védelem iránti kérelmet az érintettek az esetek túlnyomó többségében (mintegy 75%) csupán a velük szemben foganatosítható idegenrendészeti intézkedések (idegenrendészeti őrizet és kitoloncolás) késleltetése érdekében terjesztenek elő.

A tranzitzónák működési hatékonyságát és a kormányzati céloknak való megfelelőségét támasztja alá, hogy a 2016. évben regisztrált menedékkérelmeknek már mintegy negyedét (2016. április 18-ig: 2235 kérelem) ezek egyikében nyújtották be. Megjegyzendő, hogy míg 2015-ben a tranzit- zónákban benyújtott kérelmeknek a 93 %-át Röszkén terjesztették elő, 2016-ban a kérelmek már több mint 55 %-ban Tompán kerültek benyújtásra, e tekintetben tehát egyfajta földrajzi elmozdulás is megfigyelhető. A legtöbb kérelmet (89 %) e zónákban is a szír, afgán és iraki állampolgárok nyújtják be, összhangban az összes benyújtott menedékkérelmeknél megfigyelhető állampolgárság szerinti megoszlással. Az idei év április 18-ig terjedő időszakában a tranzitzónák területén benyújtott menedékkérelmek 90 %-ában (2009 kérelem) született közigazgatási döntés az elfogadhatóság, illetve elfogadhatatlanság kérdésében. Ezeknek a döntéseknek mindösszesen 8,7 %-ában mondta ki a menekültügyi hatóság, hogy a kérelem elfogadhatatlan, vagyis hogy azt – a jogszabályban rögzített valamely kizáró okból [Met. 51.§ (2)] – érdemben nem vizsgálja, s a kérelmezőnek az Európai Unió területéről történő kiutasítására intézkedik. 2016-ban jellemzően afgán (51), szír (45), iráni (42) és pakisztáni (34) állampolgárok tekintetében született ilyen döntés. Mivel Szerbia a magyar jogszabályok értelmében biztonságos harmadik országnak minősül, területére a kérelmező kiutasítható: e hatósági döntésnek a végrehajtása azonban a gyakorlatban – köszönhetően a szerb hatóságok együttműködése hiányának – akadozik.

Névtelen

A fentiekhez kapcsolódóan mindenképpen hangsúlyozandó, hogy a tranzitzónák területéről 2015-ben a kérelmezők 84, míg 2016. április 18-ig 82 %-át irányították át valamely befogadó állomásra, vagy közösségi szállásra, amely körben a szír, afgán és iraki állampolgárok felülreprezentáltsága ugyancsak jellemző. Magyarországon jelenleg két ún. nyitott (Bicske, Vámosszabadi) és három ún. zárt befogadó állomás (Kiskunhalas, Békéscsaba, Nyírbátor, más néven Menekültügyi Őrzött Befogadó Központ) működik. Ezeket egészítik ki Balassagyarmati Közösségi Szállás, valamint az ún. ideiglenes befogadó állomások, mint például a működését a napokban felfüggesztett Nagyfai Ideiglenes Befogadó Állomás, vagy – a nyugati határszélen – a hamarosan megnyíló Körmendi és Szentgotthárdi Ideiglenes Befogadó Központ. A tranzitzónákból 2015-ben és 2016 fenti időszakában kizárólag nyitott befogadó állomásra/közösségi szállásra irányítottak át kérelmezőket, zárt intézménybe történő továbbszállításra nem került sor.

 

Fentiekből következően kijelenthető, hogy – bár a tranzitzónák jelentette „zsilip-rendszer” a gyakorlatban is működőképes – az ország belsejében található befogadási intézményrendszer képében nem társul hozzá egy „belső védelmi háló” a tovagyűrűző illegális migrációval szemben. Nem érintve a látens, vagyis a hatóság látókörébe nem kerülő, s az országon átutazó illegális migránsok esetkörét, látható ugyanis, hogy a tranzitzónákban jelentkező kérelmezők túlnyomó többsége a kérelem érdemi vizsgálatának idejére nyitott, vagyis feltételekhez kötött, de alapvetően szabad ki-bejárást biztosító intézményben kerül elhelyezésre. Ez a tény pedig magában hordozza annak kockázatát, hogy az ügyfelek nagy része a jogerős döntést megelőzően ismeretlen helyre, jellemzően valamely nyugat- vagy észak-európai országba távozik a jobb élet reménye, családi kapcsolataik fenntartása érdekében. (A korábbi években az eljárást a kérelmező „idő előtti eltűnésére” tekintettel megszüntető végzések számaránya az összes döntéshez viszonyítva 70-90 % között mozgott.) Tekintettel arra, hogy a menekültügyi eljárással érintettek túlnyomó része nem csupán Magyarországon, de Európa más országaiban sem kerül ún. menekültügyi őrizetbe, s így az érintettek rendelkezésre állása az eljárás végéig nem biztosítható, a tagállamok közötti „szabad” mozgást jelentő „körkörös migrációt” fenntartható módon megakadályozni még jó ideig illúzió marad.

Kép forrása: Zöld híradó