Közvéleménykutatás-sorozat a migráció társadalmi megítéléséről
II.
2016. július
Összefoglaló a migráció társadalmi megítélését kutató második lekérdezés eredményeiről
A Századvég Politikai Iskola Alapítvány újabb felmérést végzett a magyar felnőtt korú lakosság körében a migráció megítéléséről. A 2016. május 17. és június 4. közötti első lekérdezés tapasztalatait és eredményeit alapul véve az aktuális felmérés két nagyobb témakört érintett. A 2016. június 20. és június 30. között 2004 felnőtt korú személy részvételével készített második közvélemény-kutatás egyrészt a migrációhoz kapcsolódó személyes tapasztalatok, illetve információk megszerzésének módját mérte fel, ami lehetővé teszi a társadalom ítéletalkotása mögött meghúzódó motivációk mélyebb feltárását. Másrészt az aktuális kutatás arra fókuszált, hogy megismerhessük a válaszadók véleményét az irreguláris migráció megoldásának lehetséges módjairól, különösen az Európai Unió által kínált és a tőle elvárt beavatkozási módokról.
Az aktuális lekérdezés eredményei összhangban állnak az első felmérésben kapottakkal. A válaszadók túlnyomó többsége (90%) továbbra is elutasítja az Európába irányuló irreguláris migrációt. Minden negyedik megkérdezettnek volt – saját vagy közeli hozzátartozóján keresztül – személyes tapasztalata irreguláris migránsokról. Az erről beszámolók mintegy háromnegyede negatívan nyilatkozott, minden tízedik válaszadó zaklatásról, inzultusról számolt be, ami értelemszerűen hozzájárul a most tapasztalt migráció elutasítottságához. A személyes tapasztalattal rendelkezők közül tízből hatan véletlenül találkoztak migránssal. Az érintettek egyharmada személyesen is kommunikált velük, míg kétharmaduk a tapasztalt magatartás alapján alakította ki véleményét. A lekérdezés eredményei azt mutatják, hogy a magyar társadalom alapvetően a magyar nyelvű médiumokat használja a migrációs helyzet fejleményeinek követéséhez. Minden hatodik válaszadó úgy nyilatkozott, hogy külföldi hírforrásokból is tájékozódik. Mindenképp figyelemreméltó, hogy a válaszok alapján e migrációs hullám esetén nem érvényesül az a gyakran hivatkozott állítás, mely szerint a személyes tapasztalattal rendelkezők kevésbé negatív véleményt alkotnak a bevándorlókról; a kutatás eredményei jelen helyzetben épp ennek az ellenkezőjét támasztják alá.
Az első lekérdezés eredményeit megerősítve a válaszolók az Európai Uniótól – a biztonság iránti erőteljes preferenciájuk miatt – elsősorban szigorú határvédelmet várnak el. Ugyanakkor jelentős többségük (71%) nem tartja elfogadhatónak a menedékkérők tagállamok közötti automatikus szétosztását, amit az első lekérdezés során feltárt társadalmi fenntartások (biztonsági, gazdasági aspektusok), valamint az ismételten feltárt negatív személyes tapasztalatok magyaráznak. A válaszadók döntő többsége (90%) szerint a kibocsátó országok belső stabilitásának helyreállítása jelentene valós megoldást. Bár a kutatásban részt vevők enyhe többsége (56%) optimista a kibocsátó és a tranzitországok pénzügyi támogatásának hatékonyságát illetően, az így válaszolók meghatározó része (86%) megfelelő nemzetközi együttműködést és felügyeletet tartana szükségesnek. A megkérdezettek 55%-a szerint Magyarországnak is hozzá kell járulnia az érintett államok támogatásához. A válaszadók kétharmada – Görögország mellett további – más uniós tagállamokra is kiterjesztené az EU–török megállapodást.
Módszertan
A Századvég Politikai Iskola Alapítvány telefonos (CATI) közvélemény-kutatást végzett annak érdekében, hogy megismerjük a magyar társadalom véleményét a migráció egyes aspektusairól. A 2004, véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személy lekérdezésére 2016. június 20. és június 30. között került sor. A migrációra vonatkozó általános attitűdöket kutató, valamint a kormány és az Európai Unió migrációkezelésben betöltött szerepére vonatkozó kérdéseket tettünk fel. Az elemzésben közölt adatok – a mintavételből fakadóan – legfeljebb plusz/mínusz 2,2 százalékponttal térhetnek el attól, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna. A mintavételből fakadó hibák korrekciója iteratív súlyozással történt. A minta összetétele a legfontosabb szociodemográfiai tényezők (nem, kor, iskolai végzettség, településtípus) szerint megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak.
Minden negyedik válaszadó véleménye személyes tapasztalaton alapul
A kutatásban részt vevők túlnyomó többsége (90%) elutasítja az Európába irányuló irreguláris migrációt. A válaszadók közel negyedének volt irreguláris migránsokkal kapcsolatban – saját vagy közeli hozzátartozóján keresztül – személyes tapasztalata. Az érintettek mintegy háromnegyede negatív benyomásról számolt be, ami értelemszerűen hozzájárul a jelenlegi migráció elutasítottságához. A személyes tapasztalattal rendelkezők közül tízből hatan véletlenül találkoztak migránssal. Minden tízedik válaszadó zaklatásról, inzultusról számolt be. Az érintetti kör egyharmada személyesen is kommunikált irreguláris migránsokkal, míg kétharmaduk a migránsok viselkedése alapján alakította ki véleményét. A kutatás során kiderült, hogy a magyar társadalom alapvetően magyar nyelvű médiumokat használ a migrációs helyzet követésére, ugyanakkor minden hatodik megkérdezett külföldi hírforrások használatáról is beszámolt. A feltett kérdésekre érkezett válaszok alapján nem érvényes minden esetben az a népszerű állítás, mely szerint a személyes tapasztalattal rendelkezők kevésbé negatív véleményt alkotnak a bevándorlókról; a kutatás eredményei jelen helyzetben épp ennek az ellenkezőjét támasztják alá.
A megkérdezettek döntő többsége (90%) szerint nem elfogadható, ha migránsok irreguláris úton érkeznek Európába (1. ábra). A válaszadók életkor szerinti bontása alapján a 18–29 évesek a legmegértőbbek, az arány azonban esetükben is csupán 13%. A válaszadók fő tevékenységük szerinti (aktív dolgozó, tanuló, háztartásbeli, nyugdíjas, munkanélküli) bontásban a tanulók a legelfogadóbbak (18%). A jövedelmi helyzet alapján azok a válaszadók bizonyultak az irreguláris migrációt legerősebben elutasítónak (95%), akiknek a háztartásában az egy főre jutó havi nettó jövedelem nem éri el az 50 000 forintot. Településtípus alapján a budapestiek a legelfogadóbbak (10%), de esetükben is hatalmas arányú az irreguláris migráció elutasítottsága (86%). Nem meglepő, hogy regionális bontás szerint a válaszadók közül a – migrációs nyomás által leginkább érintett – dél-alföldiek utasítják el legmagasabb arányban (94%) az irreguláris bevándorlást. Politikai értékválasztás szerinti bontásban a magukat baloldalinak vallók 13%-a elfogadhatónak tartja, tízből nyolc pedig közülük is elutasítja az irreguláris migrációt. (Ez utóbbiak aránya a jobboldaliak esetén 94%.)
A felmérés alapján a megkérdezettek 22%-a rendelkezik saját vagy közeli hozzátartozón keresztül szerzett személyes tapasztalattal az irreguláris migránsokról (2. ábra). A válaszarány lényegében megegyezik az első lekérdezésnél kapottal (23%).
Az érintettek 74%-a negatív személyes tapasztalatról számolt be (3. ábra), ami szintén megegyezik az első felmérés vonatkozó eredményével (75%). A mostani lekérdezés során is csupán minden ötödik válaszadó említett pozitív élményt. A közvetlen negatív tapasztalatok értelemszerűen hozzájárulnak az irreguláris migráció elutasítottságához. A kedvezőtlen benyomásról beszámolók relatív többsége (40%) a közép-magyarországi régióból került ki; a rossz tapasztalattal rendelkező válaszadók közül minden negyedik diplomás (26%).
Az érintettek többsége (59%) véletlenül került kapcsolatba irreguláris migránsokkal (4. ábra). A válaszadók 16%-a munkájából adódóan szerzett személyes tapasztalatot, míg néhányan (6%) úgy nyilatkoztak, hogy önkéntes, szolidaritáson alapuló segítségnyújtás során szerezték közvetlen tapasztalatukat. Majdnem minden tizedik megkérdezett (9%) zaklatásról vagy inzultusról számolt be.
A tapasztalattal rendelkezők egyharmada kommunikált migránsokkal, ami még megalapozottabbá teszi véleményüket (5. ábra). A válaszadók többsége viszont a migránsok magatartását vette alapul álláspontja kialakításához.
A kutatásban részt vevők döntő többsége (71%) több magyar nyelvű médiumból (közszolgálati és kereskedelmi televízióból, rádióból) szerzi be információit a migráció aktuális fejleményeiről (6. ábra). A válaszadók életkor szerinti bontása alapján ez leginkább a 60 év felettiekre (82%), míg iskolai végzettség tekintetében a szakiskolai/szakmunkás végzettséggel rendelkezőkre (81%) jellemző. Nem meglepő módon, a fiatalabb korosztályok körében népszerűbb a külföldi médiumok kiegészítő használata: a 18–29 és a 30–39 évesek a legaktívabbak e tekintetben (28% és 26%), amit a nyelvismeret megléte és az internet mindennapokba beépült használata magyarázhat. Hasonlóan magas arányban vannak a külföldi médiumok migrációs hírfolyamát követők a diplomások között (32%). A korosztályi bontás eredményeivel összhangban a tanulók között még magasabb arányt találunk (44%), ami esetükben felülmúlja a magyar nyelvű médiumokat preferálók válaszarányát (41%). Az irreguláris migránsokról személyes tapasztalattal rendelkezők között felülreprezentáltak a külföldi médiumokból is tájékozódók: a pozitív benyomással rendelkezők 41%-a, míg a negatív tapasztalattal bírók 26%-a nyilatkozott így. Ez arra utalhat, hogy az érintettek igyekeznek nagyobb merítésből tájékozódni (mintegy megerősítendő/cáfolandó meglévő véleményüket), illetve személyes tapasztalatuk nyomán érdeklődőbbé váltak a migrációs helyzet aktualitásai iránt (szubjektív érintettség-érzet). A bal- és jobboldali válaszadók között nincs érdemi különbség: tízből hét megkérdezett több magyar nyelvű médiumból szerzi a migrációról szóló információit, míg állítása szerint nagyságrendileg minden hatodik megkérdezett a külföldi médiát is figyelemmel követi.
Az a tény, hogy nagyságrendileg minden negyedik ember személyes tapasztalata alapján alakította ki jellemzően negatív véleményét a mostani irreguláris migrációról cáfolja azt a gyakran hangoztatott véleményt, mely szerint a személyes tapasztalattal rendelkezők általában pozitívabb véleményt alkotnak a bevándorlókról.
Nincs társadalmi támogatottsága a menedékkérők tagállamok közötti szétosztásának
Az első lekérdezés eredményeivel összhangban, a válaszadók – a biztonság iránti erőteljes preferenciájuk miatt – elsősorban szigorú határvédelmet várnak el az Európai Uniótól. Ugyanakkor a válaszadók jelentős többsége (71%) nem tartja elfogadhatónak a menedékkérők tagállamok közötti automatikus szétosztását, amit a közvéleménykutatás-sorozat első lekérdezésekor feltárt társadalmi (biztonsági, gazdasági) aggályok, valamint a mostani kutatásban újfent igazolt negatív személyes tapasztalatok magyaráznak. Ezzel szemben a kibocsátó országok belső stabilitásának helyreállítása a válaszadók döntő többsége szerint valós megoldást jelentene. Bár a kutatásban részt vevők szűk többsége optimista a kibocsátó és a tranzitországok pénzügyi támogatását illetően, az így válaszolók meghatározó része megfelelő nemzetközi együttműködést és felügyeletet tartana szükségesnek. Ezzel összefüggésben a megkérdezettek 55%-a szerint Magyarországnak is hozzá kell járulnia az érintett államok támogatásához. A válaszadók kétharmada – Görögország mellett további – uniós tagállamokra is kiterjesztené az EU–török megállapodást.
Az első lekérdezést követően ismét feltettük a kérdést, hogy milyen lépésekkel segíthetné az EU a migrációs krízis megoldását, és nagyon hasonló válaszarányokat kaptunk (7. ábra). A biztonság iránti preferenciája miatt tízből hat megkérdezett elsősorban szigorúbb határvédelmet vár el az Uniótól. Minden harmadik válaszadó a szigorúbb jogi szabályozást (37%) és a kibocsátó és a tranzitországok támogatását (36%) is megjelölte. Minden ötödik megkérdezett úgy látja, hogy az Uniónak segítenie kellene a letelepített személyek integrációját. A válaszadók iskolai végzettsége alapján a határvédelem a szakiskolai/szakmunkás végzettségűek számára a legfontosabb (64%), a fő tevékenység szerinti bontásban pedig az aktív dolgozók és a munkanélküliek jelölték meg legnagyobb arányban e lehetőséget (62%, illetve 61%). Érdemi különbség mutatkozik a bal- és a jobboldali válaszadók között: az előbbiek 46%-os említési arányával szemben a magukat jobboldalinak vallók háromnegyede (75%) jelölte meg a határvédelmet mint az EU-val szemben támasztott elvárást. A jogi szabályozás szigorítása a diplomásoknak a legfontosabb (41%), de ugyanilyen arányban említették azt a baloldaliak is, míg a jobboldaliaknál ugyanez enyhén alacsonyabb (39%). Az integráció elősegítése a 18–29 év közötti korosztálynak a legfontosabb, azonban az említési arány esetükben is csupán 23%. Minden harmadik diplomás megjelölte ezt a lehetőséget (32%). A baloldaliak számára a jobboldaliaknál fontosabb elvárás a beilleszkedés támogatása, azonban ez az arány esetükben sem haladja meg a 25%-ot (a jobboldalon az említési arány 15% volt). A kibocsátó és a tranzitországok támogatását – a fent írtakkal összhangban – a diplomások jelölték meg a legnagyobb arányban (61%).
A válaszadók jelentős többsége (71%) elutasítja a menedékkérők tagállamok közötti automatikus szétosztását előirányzó európai uniós javaslatot (8. ábra), ami csupán minden negyedik megkérdezett (23%) számára elfogadható. Ennek okait a közvéleménykutatás-sorozat első részében feltárt társadalmi fenntartások (biztonsági aspektusok, gazdasági teljesítőképesség, munkalehetőségek megőrzése stb.) és a – mindkét lekérdezésnél kimutatott – negatív személyes tapasztalatok jelentik. A szétosztást támogatók aránya a kutatásban részt vevők életkor szerinti bontása alapján a 18–29 évesek között a legmagasabb (35%). Az iskolai végzettség tekintetében a legfeljebb nyolc általános végzettséggel rendelkezők a legelfogadóbbak (27%), ugyanakkor 15%-uk nem tudott/nem kívánt válaszolni erre a kérdésre. Minden negyedik diplomás számára elfogadható a menedékkérők szétosztása (26%), miközben tízből hét felsőfokú végzettségű nem támogatja azt. A fiatal korosztály kevésbé elutasító álláspontjával összhangban áll, hogy a tanulók 42%-a igennel válaszolt a kérdésre. A migrációs hullám által leginkább érintett dél-alföldi régióban a legmagasabb azoknak az aránya, akik a menedékkérők Brüsszel általi szétosztását nem tartják elfogadhatónak (75%). A kutatás során kiderült, hogy szignifikáns véleménykülönbség áll fenn a bal- és jobboldali válaszadók között: míg előbbieknél 37% elfogadhatónak tartja a javaslatot, addig utóbbiaknál ugyanez mindössze 15%. Fontos ugyanakkor jelezni, hogy a magukat baloldalinak vallók szűk többsége (55%) is elutasítja a menedékkérők tagállamok közötti szétosztását (a jobboldali válaszadóknál pedig 81% ez az arány).
A válaszadók döntő többsége (90%-a) úgy látja, hogy a kibocsátó ország belső viszonyainak rendeződése esetén csökkenne az Európára nehezedő irreguláris migrációs nyomás (9. ábra). E tekintetben a megkérdezettek bármely jellemző (nem, életkor, lakhely, iskolai végzettség stb.) szerinti bontásban kimagasló arányú igenlő választ adtak. A magas támogatottság mögött minden bizonnyal az a válaszadói feltételezés is meghúzódik, hogy a kibocsátó országok belső viszonyainak rendezése magában foglalja gazdaságuk stabilizálását, vagyis a gazdasági célú migráció megállításának legfontosabb feltételét is.
A kutatásban részt vevők szűk többsége (56%-a) szerint összességében lehetséges a kibocsátó és a tranzitországoknak nyújtott pénzügyi fejlesztési támogatás hatékony felhasználása (10. ábra). Ugyanakkor az így válaszolók nagy része (86%-a, az összes megkérdezett 48%-a) ezt csak megfelelő nemzetközi együttműködés és ellenőrzés mellett tartja elképzelhetőnek. Minden negyedik megkérdezett (23%) szerint az érintett országok gyenge államszervezete és kiterjedt korrupciója kizárja a támogatások hatékony hasznosítását, míg 15% szerint ugyanez egyéb okokból nem kivitelezhető. A fejlesztési támogatások hatékony felhasználását illetően a fiatalok (18–29 évesek) a legoptimistábbak: 11%-uk szerint e források hatékonyan felhasználhatók, 51%-uk szerint pedig nemzetközi közreműködés mellett lehetséges. A legpesszimistább az 50–59 éves korosztály: esetükben minden negyedik válaszadó (26%) nem hisz a hatékonyságban a gyenge államiság és magas korrupció miatt. A megkérdezettek iskolai végzettség szerinti bontása alapján a legfeljebb nyolc általános végzettséggel rendelkezők a legpesszimistábbak: 27%-uk szerint az állam gyengesége és a korrupció, 25%-uk szerint pedig egyéb okok nem teszik lehetővé az érintett országok hatékony támogatásfelhasználását. A feltételes hatékonyságot a diplomások jelölték meg a legmagasabb arányban (64%). A tanulók hisznek a leginkább a fejlesztési pénzek hatékony felhasználásában (22%), azonban minden második oktatásban részesülő válaszadó (49%) elengedhetetlennek tartja a nemzetközi együttműködést és felügyeletet a források elköltésénél. A jobboldali válaszadók optimistábbak a baloldaliaknál (az ellenőrzés mellett megvalósuló hatékonyság esetében 51%, illetve 41%-os az ezt megjelölők aránya), ami összhangban áll azzal, hogy az utóbbiak közül arányaiban többen vélik hasztalannak a támogatást a gyenge államiság és a kiterjedt korrupció miatt (32%, illetve 23%).
Az előző kérdésre adott válaszok arányaival összhangban a megkérdezettek 55%-a egyetért azzal, hogy Magyarországnak is pénzügyi támogatást kell nyújtania az érintett országoknak, miközben a válaszadók 42% elutasítja ezt (11. ábra). Ez egyben arra is utal, hogy a magyar társadalom többsége szerint hazánknak ki kell vennie a részét a migrációs nyomás enyhítésében. A megkérdezettek életkora szerinti bontás alapján a 60 év felettiek támogatják a legnagyobb arányban (60%) Magyarország részvételét a kibocsátó és a tranzitországok pénzügyi támogatásában. Iskolai végzettség alapján a diplomások felülreprezentáltak a támogatók táborában (72%), ugyanakkor az alacsonyabb végzettségűek (a nyolc általánossal vagy szakiskolai/szakmunkás képzettséggel rendelkezők) közel fele elutasítja hazánk részvételét az érintett államok támogatásában. A tanulók szignifikánsan magasabb arányban (72%) támogatják a pénzügyi hozzájárulást, mint az egyéb státuszban lévő válaszadók, és közülük csupán minden negyedik megkérdezett (27%) volt elutasító. A baloldali válaszadók kismértékben elutasítóbbak a jobboldaliaknál (40%, illetve 37%-os elutasítási arány).
A válaszadók közel kétharmada (65%) bővítené az EU–török megállapodást úgy, hogy Törökország ne csak Görögországból fogadjon vissza önként visszatérni kívánó szír állampolgárokat (12. ábra). A megállapodás bővítésének erős támogatottsága arra utal, hogy a válaszadók egyelőre optimisták a márciusban kötött egyezség végrehajtását illetően. Arányukat tekintve a legtöbb támogató a fiatalabb 18–29 és 30–39 éves korosztályokból (69–69%), és ezzel összhangban a tanulók közül (72%) került ki. A jobboldaliak 70%-a bővítené a megállapodást, a baloldali válaszadóknál ez az arány valamivel alacsonyabb (64%).
