Közvéleménykutatás-sorozat a migráció társadalmi megítéléséről
IV.
2016. szeptember
Összefoglaló a migráció társadalmi megítélését kutató negyedik lekérdezés eredményeiről
A Migrációkutató Intézet újabb kutatást végzett a migráció egyes aspektusainak társadalmi megítéléséről, melyhez az adatfelvételt a felnőttkorú magyar lakosság körében ezúttal is a Századvég Politikai Iskola Alapítvány végezte. A mostani felmérés kérdései összhangban állnak a korábbi három közvélemény-kutatás során feltettekkel, és egyúttal az akkor kapott válaszokra is építenek, mintegy továbbgondolva azokat. A 2016. szeptember 7. és szeptember 12. között 2006 felnőttkorú személy részvételével készített felmérés három nagyobb területet érintett. Egyrészt az október 2-i referendumhoz közeledve a kutatás képet kíván nyújtani arról, hogy az emberek hogyan vélekednek az ominózus uniós javaslatról, miért és hogyan voksolnának a népszavazáson, illetve milyen eredményre számítanak. Másrészt arra is kitér, hogy a társadalom mit gondol a terrorcselekményeket elkövető személyekről (magányos vagy szervezett csoportok tagjai, motivációik stb.), valamint körbejárja a migráció földrajzi-geopolitikai sajátosságaira vonatkozó vélekedéseket, illetve a migráció jelenlegi és jövőbeli tendenciáihoz kapcsolódó várakozásokat.
A kutatás újra megkérdezte az embereket, hogy elfogadhatónak tartják-e a menedékkérők EU-tagállamok közötti automatikus szétosztását. A kérdésre adott válaszok megerősítik a korábbi felméréseink során kapottakat: 72% egyértelműen elutasítja az uniós javaslatot. Ennek fényében nem meglepő, hogy a válaszadók 78%-a nemmel szavazna a „kvótareferendumon”. Rendkívül kevesen (3%) válaszolták azt, hogy „igen”-nel voksolnának az október 2-i népszavazáson. A „nem” választ adók döntésüket elsősorban szuverenitási megfontolással indokolták: 61%-uk szerint a magyar nép joga eldönteni, hogy kivel kíván együtt élni. A betelepítést pártolók szűk táborának 36%-a (a teljes minta mindössze 1%-a) bár nem ért egyet a brüsszeli javaslattal, a kormány politikáját sem tudja elfogadni. A válaszadók 60%-a arra számít, hogy a népszavazáson egyértelmű győzelmet aratnak a „nemek” (további 18% szerint pedig szoros eredmény mellett születik meg majd ez a végeredmény). Figyelemre méltó, hogy összességében az „igen” szavazatot leadni kívánók többsége (54%) is a kvóta elutasítására számít október 2-án.
Az aktuális kutatás eredményei alapján a megkérdezettek döntő többsége (78%) úgy gondolja, hogy az európai merényletek mögött inkább szervezett bűnelkövetői csoportok tagjai állnak. A válaszadók szerint az elkövetők tetteit elsősorban az iszlám téves értelmezése, illetve a szegénység magyarázzák. A muszlim vallás tehát – ahogy a korábbi lekérdezések során kiderült – nem csupán az integráció egyik legfontosabb akadályaként jelentkezik, de téves értelmezése nyomán alapot teremt az erőszakos cselekményekre is. A kutatásban részt vevők szerint a radikális nézetek terjedésének megakadályozásában elsősorban az érintettek közvetlen környezete (legfőképp a család), valamint a rendvédelmi szervek játszhatnak hangsúlyos szerepet. A megkérdezettek szűk többsége jogos büntetésnek tartja, hogy súlyos bűncselekmény esetén a kettős állampolgárságú elkövetőt megfosszák az állampolgárságától.
A korábbi kutatásainkkal összhangban az emberek többsége (60%) továbbra is úgy vélekedik, hogy elsősorban gazdasági bevándorlók érkeznek a kontinensünkre. A kutatásban részt vevők többsége a migránsok globális számának növekedését érzékeli, s szerintük elsősorban a Közel-Keletről, illetve Észak-Afrikából kelnek útra. A megkérdezettek szerint a migránsok motivációi sokfélék lehetnek, azonban a legtöbben (60%) a jobb munkalehetőségek keresését jelölték meg válaszukban, illetve sokan (51%) megnevezték a politikai okokat is. A legtöbben (77%) úgy vélik, hogy Európa a migráció elsődleges célpontja globálisan, amit részben a szubjektív érintettség-érzet is magyaráz. Nem meglepő, hogy a válaszadók elsősorban a két fentebb említett térséget jelölték meg, mint az Európára a következő évtizedben nehezedő migrációs nyomás forrását. E vonatkozásban érdemes visszautalni korábbi kutatási eredményeinkre, melyek alapján a társadalom döntő többsége valós megoldásként tekint a kibocsátó térségek stabilizálására, s ebben az emberek az Európai Uniónak és külön Magyarországnak is szerepet szánnak.
Módszertan
A Századvég Politikai Iskola Alapítvány telefonos (CATI) közvélemény-kutatást végzett annak érdekében, hogy megismerjük a magyar társadalom véleményét a migráció egyes aspektusairól. A 2006, véletlenszerűen kiválasztott felnőttkorú személy lekérdezésére 2016. szeptember 7. és 12. között került sor. A kutatás során az október 2-i népszavazásra, a terrorcselekmények elkövetőire, valamint a migráció geopolitikai összefüggéseire vonatkozó kérdéseket tettünk fel. Az elemzésben közölt adatok – a mintavételből fakadóan – legfeljebb plusz-mínusz 2,2 százalékponttal térhetnek el attól, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna. A mintavételből fakadó hibák korrekciója iteratív súlyozással történt. A minta összetétele a legfontosabb szociodemográfiai tényezők (nem, kor, iskolai végzettség, településtípus) szerint megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak.
A megkérdezettek többsége elutasítja a kötelező kvótát, nemmel szavazna a népszavazáson, illetve a „nem” válaszok egyértelmű győzelmére számít
Az október 2-i referendumhoz közeledve kíváncsiak voltunk, hogy a kutatásban részt vevők hogyan szavaznának, illetve milyen eredményre számítanak a kötelező kvótákról szóló népszavazáson. Ennek keretében újra megkérdeztük az embereket, hogy elfogadhatónak tartják-e a menedékkérők EU-tagállamok közötti automatikus szétosztását. A kérdésre adott válaszok megerősítik a korábbi lekérdezések tapasztalatait: 72% egyértelműen elutasítja az uniós javaslatot. Ennek fényében nem meglepő, hogy a válaszadók 78%-a nemmel szavazna a „kvótareferendumon”. Az így válaszolók döntésüket elsősorban szuverenitási megfontolással indokolták: 61%-uk szerint a magyar nép joga eldönteni, hogy kikkel kíván együtt élni. A betelepítést pártolók szűk táborának 36%-a bár nem ért egyet a brüsszeli javaslattal, a kormány politikáját sem tudja elfogadni. A válaszadók 60%-a arra számít, hogy a népszavazáson egyértelmű győzelmet arat a „nem”.
A kutatás első nagyobb egységében a „kvótareferendum” kapcsán tettünk fel kérdéseket. Újra megkérdeztük a kutatásban résztvevőket, hogy elfogadhatónak tartják-e a menedékkérők tagállamok közötti automatikus szétosztását (1. ábra). A válaszarányok ismét összhangban állnak a korábban kapottakkal: 72% egyértelműen elutasítja, és csupán minden ötödik válaszadó tartja elfogadható megoldásnak a kötelező kvótát. Korcsoport tekintetében az 50–59 évesek a leginkább elutasítóak (79%), de a szakiskolai/szakmunkás végzettségűek között még ennél is többen (80%) vélekednek negatívan. Bár a diplomások a legkevésbé elutasítóak (24% válaszolt igennel), közülük is 61% ellenzi a kötelező elosztást. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek regionális bontása alapján a migráció által különösen érintett dél-alföldiek, illetve a nyugat-dunántúliak a leginkább elutasítóak (76% és 80%). A bal- és a jobboldali válaszadók között ezúttal is éles különbség mutatkozott: előbbiek 31%-a válaszolt igennel, míg utóbbiaknál ez az arány csupán 13% volt; a baloldaliak 60%-a is elutasítja a kvótát, miközben e válasz aránya a jobboldalon 84%.
Az előző kérdésre érkezett válaszok fényében nem meglepő, hogy a népszavazáson hasonlóan magas arányban szavaznának „nem”-mel a választók (2. ábra). Némi változást jelent, hogy ezúttal 19% nem tudott/nem kívánt válaszolni a kérdésre, ugyanakkor az „igen”-nel szavazna opciót nagyon kevesen (3%) jelölték meg. A legmagasabb arányú „nem” válaszokat – az előző kérdésre adott válaszokkal összhangban – az 50–59 éves korosztály adta. Bár a 60 év felettiek ötöde nem tudott/nem kívánt válaszolni, 74%-uk „nem”-mel szavazna a feltett kérdésre. Az iskolai végzettség szerinti bontásban minden kategóriában elsöprő többségben vannak a „nem”-ek; bár a diplomások körében magasabb a válaszolni nem tudók/nem kívánók aránya, 56%-uk „nem”-mel voksolna. Figyelemre méltó, hogy a baloldaliak több mint 50%-a, illetve a középen állók közel 80%-a is „nem”-mel szavazna a referendumon. A jobboldali válaszadók között kimagasló, 93%-ot mértünk a „nem”-et választók arányára.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az előző kérdésre „igen” választ adókat mi motiválhatja (3. ábra). Az így válaszolók 36%-a bár nem ért egyet a menedékkérők kötelező szétosztásával, nem tudja elfogadni a Kormány e vonatkozásban képviselt álláspontját sem. A belpolitikai vonatkozás mellett az „igen” választ adók rendkívül szűk táborában olyanokat is találunk, akik szavazatukkal fejeznék ki Magyarország Európai Unió iránti támogatását. Minden ötödik válaszadó azért szavazna igennel, mert ily módon jelezné szolidaritását az Európába érkezőkkel. Rendkívül tanulságos és üzenetértékű, hogy a kvótarendszerre igent mondók csupán 2%-a említette motivációjaként azt, hogy jó megoldásnak tartja.
Természetesen azt is szerettük volna feltárni, hogy a népszavazási kérdésre nemmel szavazni kívánók mivel indokolják válaszukat (4. ábra). A válaszarányok megerősítik a korábbi lekérdezéseink eredményeit, nevezetesen azt, hogy a társadalom többsége számára a kötelező betelepítés a szuverenitás egyik aspektusát korlátozza: a referendumon „nem”-mel szavazni tervezők 61%-a szerint a magyar nép joga eldönteni, hogy kivel kíván együtt élni. Az érintettek 12%-a szerint a menedékkérők EU-tagállamok közötti kötelező szétosztása a probléma félrekezelése, míg 11% úgy látja, hogy Magyarországnak egyértelmű üzenetet kell küldenie Brüsszelnek a magyar állampolgárok akaratáról.
A kutatás során azt is megkérdeztük, hogy milyen eredményre számítanak az emberek az október 2-i referendumon (5. ábra). A megkérdezettek 60%-a a „nem”-ek egyértelmű győzelmére számít, míg 18% hasonló kimenetelt prognosztizál szorosabb eredmény mellett. Az „igen”-ek többségére számítók összesített aránya csupán 7%. A baloldaliak 69%-a összességében a betelepítést elutasítók álláspontjának győzelmére számít, míg ez az arány a jobboldaliak esetében 90%. Érdekesség, hogy a népszavazáson igen szavazatot leadni tervezők 54%-a is a kvóta elutasítására számít, de a bizonytalanok („nem tudja/nem válaszol”) 46%-a is ugyanezt valószínűsíti.
A magyarok szerint nem magányos elkövetők állnak az erőszakos cselekmények mögött
Az aktuális kutatás során a terrormerényletek elkövetőinek feltételezett szervezettségére és motivációira is kíváncsiak voltunk. A megkérdezettek döntő többsége (78%) úgy véli, hogy az európai merényletek mögött elsősorban szervezett bűnelkövetői csoportok tagjai állnak. A kutatásban részt vevők szerint az elkövetők tetteit elsősorban az iszlám téves értelmezése, illetve a szegénység magyarázza. A kapott válaszok alapján tehát a muszlim vallás – ahogy a korábbi lekérdezések során kiderült – nem csupán az integráció egyik legfontosabb akadályaként jelentkezik, de téves értelmezése nyomán alapot teremt az erőszakos cselekményekhez is. A megkérdezettek szerint a szélsőséges eszmék terjedésének megfékezésében elsősorban az érintettek közvetlen környezetének (elsősorban a családnak), illetve a rendvédelmi szerveknek jut kiemelt szerep. A válaszadók szűk többsége jogos büntetésnek tartja, hogy súlyos bűncselekmény esetén a kettős állampolgárságú elkövetőt megfosszák az állampolgárságától, ám minden negyedik megkérdezett a megfosztás feltételeként jelölte meg az egyik állampolgárság megtartását.
A kutatás során rákérdeztünk, hogy az emberek a terrorcselekményeket végrehajtó személyekre inkább magányos elkövetőkként, vagy pedig szervezett bűnelkövetői csoportok tagjaiként tekintenek-e (6. ábra). 5-ből 4 válaszadó úgy véli, hogy az európai merényleteket inkább szervezett csoportok tagjai követik el, és csupán minden tizedik megkérdezett szerint van szó magányos elkövetőkről. A 18–29 éves korosztályban, illetve az érettségivel rendelkezők között felülreprezentáltak a terrorista hálózatok szerepét megjelölők (85% és 81%). Hasonlóan magas arányban válaszoltak így a tanulók (82%), illetve a háztartásbeliek (85%) is. A válaszadók regionális bontása alapján a Nyugat-Dunántúliak, illetve az Észak-Alföldiek vetik el elsősorban a magányos elkövetés dominanciájának lehetőségét (85% és 83%). A kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a jobboldaliak között magasabb arányban (84%) vannak a szervezettségben hívők (a baloldalon ez az arány 75%).
Az európai merényletek elkövetőinek kategorizálása mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a magyar társadalom milyen okokat vélelmez a terrorcselekmények mögött (7. ábra). Az egyes válaszlehetőségek közül a legtöbben (65%) az iszlám téves értelmezését jelölték meg. Az erőszak hivatkozási alapjának megteremtése mellett – a korábbi lekérdezések során kapott válaszok alapján – a muszlim vallás az integrációt ellehetetlenítő kulturális különbséget is jelent a társadalom szerint. A kérdésre egyébként a válaszadók magas arányban (46%) jelölték meg a szegénységet mint magyarázó tényezőt, illetve 10-ből 3-an a diszkriminációt is megnevezték. Az eredmények összhangban állnak a korábbi lekérdezéseink során kapott válaszokkal: a magyar társadalom szerint a terrorcselekmények elkövetésének valószínűsége nő az integráció kudarca esetén (mivel a sikertelen beilleszkedés a bevándorlók marginalizációjához, leszakadásához és csalódottságához vezet). Ide kapcsolódik, hogy minden ötödik válaszadó szerint az európai életből való kiábrándultság is magyarázhatja az erőszakot.
A lekérdezés során arra is kíváncsiak voltunk, hogy az erőszakos cselekmények táptalaját jelentő szélsőséges eszmék terjedésének megfékezésében kinek a szerepét tartja elsődlegesnek a magyar társadalom (8. ábra). A válaszadók legmagasabb arányban (58%) a családot jelölték meg, melyet a rendvédelmi szervek követtek (55%). A megkérdezettek hasonló – 43–45%-os – arányban említették az olyan szocializációs közegek megelőző szerepét, mint a tanárok, ismerősök/barátok, civil szervezetek, illetve az egyházak. A legutóbbi lekérdezés eredményei alapján a válaszadók összefüggést látnak a tömeges migráció és a szélsőséges eszmék európai terjedése között, vagyis a migrációs hullám fennmaradásával egyre inkább felértékelődhet a radikális eszmék terjedése elleni küzdelem. A kapott válaszokból jól látszik, hogy a kutatásban részt vevők szerint ebben az Európába érkezők közvetlen környezetére, illetve az állami erőszakszervekre hárulhat fontos szerep.
Az aktuális kutatásban megkérdeztük, hogy a kettős állampolgársággal rendelkezők esetében jogos büntetésnek tekinthető-e az állampolgárság elvétele súlyos bűncselekmény elkövetésekor (9. ábra). A válaszadók szűk többsége (51%) szerint elfogadható az ilyen büntetés, ugyanakkor minden negyedik megkérdezett ezt csak akkor tartja elképzelhetőnek, ha megmarad az illető egyik állampolgársága. A rendkívül szigorú büntetést pártolók felülreprezentáltak az 50–59 évesek, illetve a szakiskolai/szakmunkás végzettségűek között (61% és 59%). A diplomával rendelkezők körében a legmagasabb azok aránya (27%), akik feltételhez kötnék az állampolgárság elvételét, ugyanakkor 10-ből 4 felsőfokú végzettségű szintén igennel válaszolt. A tanulók közül minden harmadik a feltételes megfosztást tartja jogos büntetésnek. A megkérdezettek politikai önbesorolása alapján a baloldaliak esetében 27%, míg a jobboldaliaknál 20% kötné feltételhez az állampolgárság elvételét, miközben mindkét táborban az igenek voltak többségben (43% a bal-, illetve 52% a jobboldalon).
A közel-keleti és az afrikai régiók stabilitásának hiánya miatt az Európára nehezedő migrációs nyomás tartósságára számítanak az emberek
A kutatás során körbe kívántuk járni, hogy a magyarok szerint kik, mekkora számban, honnan, milyen okokból, illetve hova vándorolnak a világban napjainkban. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mire számítanak e vonatkozásban a következő tíz esztendőre. A korábbi kutatásainkkal összhangban az emberek többsége (60%-a) szerint továbbra is inkább gazdasági migránsok érkeznek Európába. A felnőtt magyar lakosság többsége a migránsok globális számának növekedését érzékeli, akik véleményük szerint elsősorban a Közel-Keletről, illetve Észak-Afrikából indulnak útnak. A válaszadók a migránsok motivációi sokfélék lehetnek, azonban a legtöbben (60%) a jobb munkalehetőségek keresését említették, illetve sokan (51%) nevezték meg a politikai okokat is. A legtöbben (77%) úgy látják, hogy Európa a migráció elsődleges célpontja, amit részben a szubjektív érintettség-érzet magyaráz. Nem meglepő, hogy a válaszadók elsősorban a két fentebb említett térséget jelölték meg, mint az Európára a következő évtizedben nehezedő migrációs nyomás forrását. E vonatkozásban érdemes visszautalni korábbi kutatási eredményeinkre, melyek alapján a társadalom döntő többsége valós megoldásként tekint a kibocsátó térségek stabilizálására, s ebben az emberek az Európai Uniónak és külön Magyarországnak is szerepet szánnak.
A kutatás során újra megkérdeztük az embereket, hogy szerintük kik érkeznek Európába az aktuális migrációs hullámban (10. ábra). A kapott válaszarányok összhangban állnak a korábbi lekérdezések eredményeivel: 10-ből 6-an úgy vélekednek, hogy elsősorban gazdasági migránsok érkeznek a kontinensre, míg 17% szerint inkább menekültekről van szó (23% azonban nem tudta/nem kívánta megválaszolni a kérdést, ami magas aránynak tekinthető). A 18–29 évesek között felülreprezentáltak (69%) azok, akik a mostani hullámot inkább gazdasági bevándorlók érkezésével azonosítják, és hasonlóan magas arányban vélekednek így a szakiskolai/szakmunkás végzettségűek (67%) is. Az aktívan dolgozók, a tanulók, illetve a munkanélküliek/segélyből élők között szintén magas az említett válaszok aránya (62%, 63%, illetve 66%), regionális bontásban pedig leginkább a nyugat-dunántúliak (72%) vélekednek így leginkább. A bal- és a jobboldali válaszadók között a korábbi lekérdezések eredményeivel összhangban ezúttal is érdemi különbség mutatkozott: a baloldaliak 31%-a szerint elsősorban menekültek érkeznek Európába, míg ez az arány a jobboldaliaknál csupán 10%; előbbieknél 50%, utóbbiaknál viszont 75% vélekedik úgy, hogy gazdasági migránsokról van szó. Az a tény, hogy a megkérdezettek nagyobb hányada szerint a legtöbben elsősorban a jobb élet reményében érkeznek Európába, jelentősen hozzájárul a tömeges, irreguláris migráció magas szintű elutasítottságához.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kutatásban részt vevők mit gondolnak a migránsok globális számának alakulásáról (11. ábra). A megkérdezettek kimagasló többsége (87%) úgy látja, hogy nő a migránsok száma a világban, és elenyésző azok aránya (7%), akik csökkenésről számoltak be. A válaszadók bármely jellemző (életkor, nem, iskolai végzettség, lakóhely, politikai preferencia stb.) szerinti csoportosításakor konszenzust tapasztaltunk. Az a tény, hogy az emberek a migránsok számának világszintű emelkedését érzékelik, egyúttal arra is utal, hogy az Európát sújtó tömeges migráció folytatódására számítanak.
A kutatás során megkérdeztük az embereket, hogy meglátásuk szerint mely térségekből vándorolnak ki a legtöbben (12. ábra). A megkérdezettek az Európához legközelebb eső régiókat jelölték meg az első helyen a legmagasabb arányban: Észak-Afrikát és a Közel-Keletet 27%, illetve 26% említette; Dél-, Délkelet-Ázsiát, Közép-Ázsiát, valamint Szubszaharai Afrikát lényegesen alacsonyabb arányban (9%, 7% és 5%) választották. Nem meglepő módon a gazdaságilag fejlett, fegyveres konfliktusoktól mentes kontinenseket elenyésző arányban jelölték be. Fontos megjegyezni, hogy minden ötödik válaszadó nem tudott/nem kívánt válaszolni. Ugyanakkor a válaszadók többsége képes beazonosítani a migránsokat kibocsátó legfontosabb konfliktusgócokat, és e régiók stabilitásának hiányában az európai migrációs krízis fennmaradására számít.
A megkérdezettek szerint a származási országukat elhagyókat elsősorban a jobb munkalehetőségek motiválják (13. ábra). Ez összhangban áll azzal, hogy a kutatásban részt vevők szerint napjainkban elsősorban gazdasági bevándorlók érkeznek Európába. Szintén előkelő helyen említették a válaszadók a politikai okokat (51%), illetve minden negyedik megkérdezett a vallási okokat is megjelölte. Figyelemre méltó, hogy a lakosság 18%-a a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait is megemlítette, vagyis a kutatásban részt vevők egy jelentékeny része tisztában van a tömeges migrációt motiváló tényezők széles skálájával. Az előző kérdés során levont konklúzió ennél a kérdésnél is igaz: a kibocsátó régiók stabilitásának hiányában az itt említett okok a továbbiakban is fennmaradhatnak, ami szintén az Európára nehezedő migrációs nyomás tartósságának irányába mutat.
A válaszadók döntő többsége (77%) szerint a saját országukat elhagyók elsősorban Európába vándorolnak, egyéb kontinenst, régiót nagyon kevesen jelöltek meg (14. ábra). Az eredmény logikai összefüggésben áll a fenti kérdésekre érkezett válaszokkal. Erre utal többek között az is, hogy a legtöbb migránst kibocsátó régióként Észak-Afrikát, a Szubszaharai Afrikát vagy a Közel-Keletet megjelölők elsöprő többsége (85%, 82% és 89%) Európát nevezte meg a globális migráció elsődleges célpontjaként. E kérdés kapcsán is kijelenthető, hogy a válaszok alapján a magyarok az európai migrációs nyomás fennmaradására számítanak mindaddig, amíg a kibocsátó térségek stabilizálódása nem történik meg. Természetesen az sem lehet véletlen, hogy a nagy intenzitású, Európát célzó migrációs hullám vonatkozásában erős szubjektív érintettség-érzet alakult ki a társadalomban, ami szintén hozzájárult a válaszukban a kontinensünket megjelölők magas arányához.
A kutatás során azt is megkérdeztük, hogy a válaszadók honnan számítanak a legerősebb migrációs nyomásra Európában a következő tíz évben (15. ábra). A kérdésre adott válaszok megerősítik a fentieket, és rámutatnak, hogy a megkérdezettek szerint a két legnagyobb konfliktusgóc (Közel-Kelet és Afrika – stabilizálása hosszú és fáradságos folyamat lesz. Ezen régiókat mint a jelenlegi legnagyobb kibocsátó térségeket megjelölők többsége a következő évtizedben is e területekről várja a bevándorlók tömegeit. Ide kapcsolódik, és a fentiek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy a megoldási javaslatok támogatottságát felmérő korábbi kutatásunk eredményei alapján a társadalom döntő többsége valós megoldásként tekint a kibocsátó térségek stabilizálására, amiben az emberek az Európai Uniónak és külön Magyarországnak is szerepet szánnak.
