Működni fog Erdoğan koalíciója

Működni fog Erdoğan koalíciója 

Interjú Kövecsi-Oláh Péterrel 

 

A szavazatok 99,9 százalékának összeszámlálása alapján a hivatalban lévő török államfő, Recep Tayyip Erdoğan a voksok 52,4 százalékát szerezte meg a vasárnap tartott előrehozott elnökválasztáson. Az eredmény még nem végleges, ennek ellenére úgy tűnik, Erdoğan már az első fordulóban abszolút többséget szerzett a parlamentben. Pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) koalícióra lépve győzte le a legerősebb ellenzéki pártot, Muharrem Ince kemalista Köztársasági Néppártját (CHP).Működni fog Erdoğan koalíciójaVilláminterjú az új kormánykoalícióról, a kurdok politikai szerepéről és a török társadalom megosztottságáról kérdeztük Kövecsi-Oláh Péter Törökország-szakértőt.

 

Mit jelent Erdoğannak az 52%-os eredmény? Pártja, az AKP csak a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) összefogva tudta megszerezni a többséget a török parlamentben. Működhet a koalíció hosszú távon?

Abszolút működhet. A radikálisnak mondott párt, az MHP 11% körül végzett, ami gyengébb eredmény a korábbiakhoz képest. Magyar történelmi párhuzammal élve kicsit mintha felszalámizták volna a pártot. Ennek ellenére azt gondolom, az együttműködés a két párt között működni fog hosszú távon, a párt elnöke a kampány alatt nyíltan vállalta az együttműködést az AKP-val. Ideológiai szempontból mindig is az MHP állt a legközelebb az AKP-hoz a parlamenten belül.

Törökországban tíz százalék a parlamenti küszöb. Ez a világ többi részéhez viszonyítva nagyon magas, mégis bejutott öt párt. Ez gyengítheti Erdoğan hatalmát?

A parlamentbe jutott kisebb pártok közül a legnagyobb sikert egy új párt érte el, ez a Jó Párt (Iyi Parti). A Jó Párt leginkább azok között népszerű, akik nem érzik magukat megszólítva, akiknek a mára már hagyományosnak mondható CHP-AKP ellentét nem jelent semmit. Ahhoz képest, hogy a párt az előző választáson még nem is indult, a mostani tíz százalékos eredmény elég nagy siker.

A kurdokat képviselő Demokrata Néppártot (HDP) sem sikerült kiszorítania a parlamentből.

A HDP-t az elmúlt években minden úton-módon igyekeztek háttérbe szorítani és ellehetetleníteni. A párt egyik társelnöke, Selahattin Demirtaş most is börtönben van, kénytelen volt onnan figyelni a választások kimenetelét. Ki kell emelni, hogy a HDP több szavazatot kapott, mint a kormánypárttal koalícióra lépő MHP. Tehát ez a kurd politikai csoportosulás – amit a legtöbben terrorizmus-pártolással vádolnak, mivel aktív kapcsolatot tart fent a Kurd Munkáspárttal – még így is elég nagy sikert ért el. Nem véletlen, hogy Erdogan egyik tanácsadója külön kiemelte: azon túl, hogy az AKP győzött a választáson, a kurd HDP is sok szavazatot kapott.

Az európai törökök által leadott szavazatokat vizsgálva felfedezhető egyfajta kelet-nyugat megosztottság. A Magyarországon élő törökök például inkább az ellenzéki Muharrem Incére adták a szavazatukat, míg a Nyugat-Európában élő törökök Erdogan-pártiak.

Az, hogy a magyarországi törökök kire szavaztak, ebből a szempontból irreleváns, hiszen kevesen élnek itt, főleg Belgiumhoz, Ausztriához, Hollandiához, Németországhoz vagy Finnországhoz képest. A kelet-nyugati megosztottság egy jól csengő kettősség, de szinte minden társadalmon belül felfedezhető. Hogy ez a minta Nyugat-Európában is megjelenik, nem meglepő. Az, hogy a Nyugaton élő törökök többsége az AKP-ra szavazott, első látásra persze megdöbbentő lehet, de ha jobban belegondolunk mégsem az. A külhonban élő törökök általában erősen kötődnek Törökországhoz, nekik nem mindegy, hogy mi zajlik otthon. Külföldön az ember általában jobban próbálja őrizni a hagyományait, a vallását, nyilván török viszonylatban az identitás egy része a vallásból fakad. A Németországba kivándorolt törökök döntő többsége falusi, vidéki környezetből származik, jellemzően nem a felső-középosztály hagyta el Törökországot az elmúlt évtizedekben. A 2016 nyári puccskísérlet óta viszont több ezer, idegen nyelveken beszélő, friss diplomás, a munkaerő-piacon is kiváló esélyekkel rendelkező török hagyta el Törökországot. Ez egy új jelenség, hatása az idei választásokon még nem mutatkozott meg.

 

Működni fog Erdoğan koalíciója

Erdoğan támogatói ünnepelnek Ankarában 2018. június 24-én

Ez a fajta megosztottság Törökországon belül is felfedezhető?

Törökországon belül a hagyományosan atatürkistának mondott politika képviselői magukat nyugatosabbnak tartják, de ez nem azt jelenti, hogy kritika nélkül átveszik a nyugati reformokat. Inkább a vallási hagyományokból gyökerező mentalitásnak hátat fordítva egyfajta modern, versenyképes és européer, de mégis ízig-vérig török alapokon nyugvó társadalmi berendezkedésben hisznek. Létezik két széles körben használt kifejezés: a „fehér” és a „fekete” törökök. A „fehér törökök” szeretik magukat fejlettnek, nyugati értékeket képviselőnek, a demokrácia iránt elkötelezettnek mutatni; az általuk „fekete törököknek” nevezett többieket pedig azért nézik le, mert többnyire falusi környezetből érkeznek, hűek a hagyományokhoz és kevésbé nyitottak a nyugati gondolatokra. Ez alapján a nagyvárosok, Isztambul, Ankara és Izmir – ez összesen 23-25 millió ember – lakói hagyományosan inkább az ellenzéki CHP szimpatizánsai. De a tegnapi választáson Isztambulban Erdogan 50%-ot kapott, tehát ez a tendencia sincs kőbe vésve.

Milyen hatása lehet a választás a török gazdasági helyzetre és a líraválságra?

Ez egy nagyon jó kérdés. A piac addig még biztos kivár, amíg kiderül kik lesznek az új kormány tagjai. Úgy tudom, ma még semmiféle látványos esés vagy erősödés nem történt, azt gondolom ezt a hét második felének a kérdése lesz majd.

Kiemelt kép forrása: MTI/EPA/Srdjan Suki

 

Interjú eredeti megjelenésének

helye: Mandiner

ideje: 2018. június 25.