Mennyire dánok az „újdánok”? ― A dán integrációs politika átfogó elemzése
Kovács Emese elemzése
A Migrációkutató Intézet legújabb elemzése a dániai migrációs politika változását, valamint a nem-nyugati bevándorlók társadalmi integrációját mutatja be. A Dán Királyság mindössze 30 év leforgása alatt Európa legbefogadóbb országából a kontinens egyik legszigorúbb bevándorlási politikáját folytató államává vált. Az 1990-es évek óta beáramló menekülttömegek a dán jóléti állam fenntarthatósága szempontjából jelentős kihívást jelentettek, ezért a dán kormány egyrészről fokozatosan szigorította a bevándorlás szabályait, másrészről jelentős összeget és figyelmet fordított az országban letelepedett nem-nyugati származású bevándorlók integrációjára. Ennek ellenére az „újdánok” és a dán többségi társadalom közötti szociális és gazdasági különbségek nem csökkennek, sőt a nem-nyugati származású bevándorlók egy része a dán többségi társadalomtól idegen normákon és értékeken alapuló párhuzamos társadalomba rendeződött, amelynek a fizikai megnyilvánulási formái a dán nagyvárosokban kialakuló szegénynegyedek. A nem-nyugati származású bevándorlók alacsony szintű gazdasági integrációja komoly problémát vet fel a Dán Királyság számára, mivel a skandináv jóléti modell magas foglalkoztatáson alapul. A dánok szemszögéből a nem-nyugati bevándorlók társadalmi integrációját kulturális és értékrendi különbségek akadályozzák. Az “újdánok” egy része nem az alapvető dán demokratikus értékek (egyenlőség, szabadság és szolidaritás) szerint él, ami a bevándorlók és a dánok között etnikai feszültséghez vezet. Ezért a dán kormány integrációs törekvései az „újdánok” foglalkoztatottságának növelése mellett a kulturális különbségek lebontását is célozzák, párhuzamosan az új érkezők számának korlátozásával.
Az elemzés teljes szövege itt tölthető le.
