(Ne) folytassa, Sophia! – Az Irini művelet kilátásai
Pénzváltó Nikolett és Vargha Márk elemzése
A Migrációkutató Intézet aktuális elemzésében az Európai Unió idén tavasszal indított új tengeri műveletét mutatja be migrációs és geopolitikai kontextusban. Az EU korábbi (2015-től működő) EUNAVFOR MED Sophia elnevezésű földközi-tengeri műveletét számos kritika érte, elsősorban azért, mert egyes tagállamok szerint a művelet az irreguláris migrációt ösztönző tényezőként funkcionált. A Sophia utódjaként született döntés 2020 tavaszán az Irini műveletről, amelynek mandátuma elsődlegesen már a líbiai fegyverembargó betartatására koncentrál. A misszió elindításával az EU azt a politikai üzenetet szándékozott küldeni, hogy elkötelezett a líbiai béke mellett. A kemény kompromisszumok árán elfogadott művelet azonban jelenlegi formájában számos kockázatot rejt magában. Az Irinit nem lehet pártatlannak tekinteni: a földközi-tengeri művelet kizárólag azt az útvonalat ellenőrzi, amelyen keresztül Törökország szállít fegyvert a nemzetközileg (és az EU által is) elismert líbiai egységkormánynak (GNA), a Khalífa Haftar csapatai számára utánpótlást biztosító szárazföldi és légi útvonalakat nem. Az EU így végeredményben éppen a GNA-val szemben álló erőket részesíti előnyben, amivel nem csupán hitelességét teszi kockára, hanem saját stratégiai érdekei ellen is cselekszik. Mindez akár ahhoz is vezethet, hogy az utóbbi hetekben Líbiában stratégiai pozíciókat visszafoglalt egységkormány – Törökország február végi lépéséhez hasonlóan – úgy dönt, nem tartóztatja fel tovább az Európába tartó irreguláris migránsokat. Ezt a veszélyt ismerte fel például Málta, amikor kilépett az Irini műveletből, és helyette támogatásáról biztosította a GNA-t. Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy nem árt-e többet az Irini, mint használ, és nem lett volna-e bölcsebb inkább el sem indítani a műveletet?
Az elemzés teljes szövege itt tölthető le.
