Az európaiak többsége továbbra is aggodalommal tekint az illegális migrációra —
A Századvég Európa Projektjének a migrációt érintő elemzése
Janik Szabolcs elemzése
(Az elemzés teljes szövege itt tölthető le.)
A Migrációkutató Intézet legújabb elemzésében a Századvég „Európa Projekt” elnevezésű átfogó közvélemény-kutatásának bevándorláshoz kapcsolódó eredményeit tekinti át és értelmezi. Az adatokból jól látszik, hogy az európai társadalmak több fontos területen egyetértenek a migráció tágabb kérdéskörében.
Nem csökken az európaiak aggodalma az illegális migráció kapcsán
Az európaiak háromnegyede (75 százaléka) aggasztónak tartja az illegális migránsok áramlását Európába. Az egyes országcsoportokat vizsgálva megállapítható, hogy az alapítók és az integrációhoz még a 20. században csatlakozó, hagyományosan célországoknak számító országoknál magasabb az aggodalmukat kifejezők aránya, ugyanakkor a V4-országok megkérdezettjeinek is közel a kétharmada (65 százaléka) véli aggasztónak az illegális migránsok beáramlásának problémáját.
A kutatás arra is rákérdezett, hogy az európaiak szerint milyen okból érkeznek bevándorlók a kontinensre. Míg 2016-ban (a migrációs válság második csúcsévében) a szűk többség (51 százalék) még úgy gondolta, hogy a többség saját életét mentve menekült el hazájából az EU területére, addig 2020-ban már csak 37 százalék vélekedett így. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt azok aránya (47 százalékról 57 százalékra), akik szerint a legtöbben gazdasági céllal, illetve a szociális juttatások miatt érkeznek Európába.
Az európaiak határozottabb fellépést várnak Brüsszeltől
A megkérdezettek több mint kétharmada (67 százaléka) úgy látja, hogy az Európai Unió nem megfelelően kezeli a migrációs válságot. Miközben minden tagállamban többségben voltak azok, akik elégedetlenek az EU válságkezelésével, a legrosszabb bizonyítványt két frontország, Görögország és Olaszország esetében állították ki: a görögöknél 82 százalék, az olaszoknál 81 százalék értékelte gyengének Brüsszel teljesítményét.
A válaszadók a határok eredményesebb megvédését várják az Európai Uniótól, még akkor is, ha ez alapvetően tagállami hatáskör. A válaszadók több mint háromnegyede (78 százaléka) egyetért azzal az állítással, hogy Brüsszelnek hatékonyabban kell védenie az európai határokat. A hatékonyabb határvédelmet elvárók aránya két külső határt őrző tagállamban a legmagasabb: Máltán (90 százalék) és Magyarországon (88 százalék).
A menedékkérők szétosztása már felszínre hozza a „nyugatiak” és a „keletiek” (ha úgy tetszik, „régiek” és „újak”) közötti megosztottságot, rámutatva az egyik fontos okra, amiért a kvóták nem jelenthetnek kiutat a migrációs válságból az EU és tagállamai számára. A megosztottság jól kirajzolódik, ha megvizsgáljuk az egyes országcsoportok közötti válaszadási arányokat. A „régi” tagállamokban a kvótaterv támogatottsága 59 százalék, ezzel szemben a volt szocialista országokban és a V4 államaiban mindössze a válaszadók 30, illetve 28 százaléka helyesli Brüsszel terveit a menedékkérők kötelező elosztására. Érdekesség, hogy a visegrádi országokban pontosan kétszer akkora (56 százalék) a kvótaterv ellenzőinek tábora, mint a támogatóké, amely alapján kijelenthető, hogy a brüsszeli törekvések a menedékkérők kötelező szétosztására nem találkoznak a visegrádi együttműködés polgárainak elvárásaival. Jól látszik, hogy a frontországok és fontos bevándorlási célországok is felsorakoztak a javaslat mögött, hiszen az ő szemszögükből a kvóta elsősorban tehermentesítést jelent. A másik oldalon találjuk azokat a tagállamokat, amelyek elutasítják a tömeges (illegális) migrációt és a befogadást.
A bevándorlás helyett a gyermekvállalást támogatják az európaiak
A válaszadók többsége (53 százaléka) részéről világos igény mutatkozik arra, hogy a demográfiai problémákat a születésszám növelésével kíséreljék meg megoldani, illetve a bevándorlás helyett a családokat támogassák. A válaszadók meghatározó többsége (69 százaléka) alapvetően egyetértett azzal, hogy országa a belső erőforrásokra támaszkodjon és a helyi családokat támogassa a bevándorlás helyett, ugyanakkor itt is visszaköszönt az egyes országcsoportok közötti hangsúlybeli különbség: a „régi” tagállamok 65 százalékos arányával szemben a posztszocialista országokban 81 százalék, míg a visegrádiakban 78 százalék értett egyet az állítással. Kijelenthető tehát, hogy az egykori szocialista tömb válaszadói – így a magyarok is – a családok védelmét, illetve támogatását alapvető elvárásként fogalmazzák meg kormányaikkal szemben, a demográfiai, valamint az ezzel összefüggő gazdasági nehézségek leküzdésének kulcsát nem a bevándorlás ösztönzésében látják. Sőt, e véleményt a nyugat-európai társadalmak többsége is osztja.
Az Európa Projekt kutatásról
2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A Project28 közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott megismerni a társadalom konjunktúraérzetét, feltérképezni az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöket. A Századvég Alapítvány – a magyar kormány megbízásából – 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben ismét elvégezte a kutatást, mely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektált.
2020-ban, immár Európa Projekt néven folytatódik a felmérés, melynek célja ezúttal is a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti kérdésekkel kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezése volt. A társadalom konjunktúraérzete, az Európai Unió teljesítménye, továbbá a migrációs krízis megítélése mellett – igazodva az Európát érintő legújabb kihívásokhoz – az idei közvélemény-kutatás meghatározó témája a koronavírus-járvány, a klímaváltozás, valamint az antiszemitizmus jelensége. A 2020-as kutatás az Európai Unió tagországai mellett az Egyesült Királyságra, Norvégiára és Svájcra terjedt ki, így összesen 30 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI – módszerrel.
