A hegyi-karabahi konfliktus és annak migrációs következményei
Gönczi Róbert elemzése
A Migrációkutató Intézet legújabb elemzése a 2020. szeptember 27. és november 9. között lezajlott hegyi-karabahi háborút, illetve az azt követő fegyverszünetet vizsgálja. A „befagyott konfliktusból” több mint hatezer emberéletet követelő háborúvá eszkalálódó összecsapás nemcsak geopolitikai átrendeződést eredményezett a Dél-Kaukázus térségében, hanem egy súlyos migrációs katasztrófát is a koronavírus-járvány közepén. A harcok következtében – melyet sikertelen fegyverszüneti kezdeményezések szakítottak meg időről időre – 90 ezer örmény kényszerült elhagyni Hegyi-Karabahot (a lakosság 60%-a), míg Azerbajdzsán 40 ezer belső menekültről tájékoztatott az örmény/karabahi rakétatámadások miatt. A háború során Azerbajdzsán visszaszerezte megszállt területeinek jelentős részét, ezzel utat nyitva a menekültek párhuzamos visszaáramlása előtt az 1994-ben elvesztett régiókba. A november 9-én aláírt háromoldalú azeri–örmény–orosz fegyverszüneti megállapodás azonban számos kérdést nyitva hagyott: a menekültek helyzete nem rendezett, felmerült háborús bűncselekmények gyanúja, illetve az orosz békefenntartók öt évre szóló (igaz, meghosszabbítható) mandátuma sem garantálja, hogy a Hegyi-Karabah Köztársaság hosszú távon fenn fogja tudni tartani saját, egyetlen ENSZ-tagállam által sem elismert állami struktúráját és de facto függetlenségét. Az elemzés megvizsgálja Oroszország és Törökország megújult szerepét a dél-kaukázusi status quóban, illetve áttekinti, mennyiben várhatunk tartós stabilitást a fegyverszünettől.
Az elemzés teljes szövege itt tölthető le.
