Ciprus: fél évszázad a megosztottságban, fél évtized a migrációs válságban
Vargha Márk elemzése
Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) szokásosan kiadott jelentésében a 2021 első kilenc hónapja tekintetében, a kelet-mediterrán migrációs útvonallal kapcsolatban korábban nem tapasztalt, figyelemre méltó tényt közöl. Bár az érkezők 2020-ban azonos időszakban érkezők számához képest az idei közel ötödével kisebb, a beáramlás felerészben Ciprust érintette, sőt szeptemberben már az ezen útvonalat választó 10 ember közül 6 az Európai Unió (EU) e legkeletibb tagországában nyújtotta be menedékkérelmét. Tágabb perspektívában pedig szintén tény, hogy egy főre vetítve az EU-ban Ciprusra érkezik az utóbbi években legtöbb ember illegálisan.
A Nagy-Britanniától 1960-ban függetlenedett, köztársasági államformára váltó Ciprus legújabb kori történelme a két nagy nemzet, a görög és a török konfliktusáról és az annak meghaladására tett kísérletekről szól. Jellemző példa erre az Európai Unióhoz való csatlakozás is, melyet megelőzően a déli rész lakóinak ellenállásán elbukott az újraegyesítés, így az északi részen nem érvényesül az EU joganyaga. Minthogy kifejezetten sokan érkeznek északról a déli Köztársaságba, partnerség híján az utóbbi években e bevándorlók ügyének menedzselése komoly gondokat okoz délen. Ezt tetézi a Közel-Keletről érkező csónakok számának növekedése is, mely akár pár nap alatt generál elhelyezési gondokat. A migrációkezelés itt, csakúgy, mint más érintett országokban, gyakran tárgya jogvédők kritikáinak, ugyanakkor segítségre az ország csak az EU-tól számíthat, hiszen az északi részt a világ többi országához hasonlóan (kivéve Törökországot) nem ismeri el, hanem „megszállt területekként” tekint rá, ahová a bevándorlók többsége emiatt nem toloncolható vissza.
Az elemzés teljes szövege itt tölthető le.
