Kényszerű lakhelyelhagyás az éghajlatváltozás és a koronavírus kereszttüzében — a szubszaharai példa
Kovács Blanka gyorselemzése
Megjelent az Internal Displacement Monitoring Centre (IDMC) és a Norwegian Refugee Council (NRC) éves összefoglaló jelentése. A belső mozgásokról szóló 2021-es jelentés a 2020-as kényszerű lakhelyelhagyások mértékét, valamint azok ok-okozati összefüggéseit vizsgálja regionális bontásban. Évről-évre egyre többen kényszerülnek lakóhelyük elhagyására, ugyanis a különböző konfliktusok és természeti katasztrófák veszélyeztetik biztonságukat és aláássák megélhetési lehetőségeiket. Az elvándorlás mértéke folyamatosan növekszik világszerte. Míg a határokon belüli kényszerű lakhelyelhagyásokra a nemzeti kormányoknak kell választ adniuk, addig a migráció globális következményei a nemzetközi közösség válaszreakcióját követelik. A jelentés szerzői úgy vélik, közös felelősségünk van az elvándorlás mértékének enyhítésében, annak ugyanis közép- és hosszú távú hatásai lesznek valamennyi ország fenntartható fejlődésére. A legtöbb belső menekült olyan alacsony- és közepes jövedelmű országban él, amely a globális egyenlőtlenség, a fenntarthatatlan fejlesztési célok és a szélsőséges időjárási viszonyok által terheltek. A Migrációkutató Intézet legújabb gyorselemzése a szubszaharai példán keresztül mutatja be a belső migráció gazdasági és szociális következményeit.
A gyorselemzés teljes szövege itt érhető el.
Fotó: shutterstock.com
