Islamist radicalization in Europe
2017.december 6-án a Migrációkutató Intézet és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös szervezésében került sor az európai iszlamista radikalizálódást elemző nemzetközi workshopra a hazai mellett koszovói, brit, cseh és olasz kutatók részvételével.
Rudine Jakupi a Kosovar Center for Security Studies elemzője elmondta, hogy mintegy 300 főről tudják a szakszolgálatok, hogy dzsihadistaként harcol a Közel-Keleten. A koszovói radikalizálódás számos társadalmi tényezőre vezethető vissza, ilyenek például a szegénység, az oktatási rendszer elégtelensége, a fiatalok identitásválsága. Ugyanakkor a nemrégiben vezetetett szankcionáló törvények hatása már érezhető. A radikalizálódás okai között említette a külföldi, vahabita nézeteket valló imámok beutazását – elsősorban Albániából – valamint egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy az országban mintegy 800 külföldi hátterű NGO működik, amelyek között jelentős a szaúd-arábiai finanszírozásúak aránya
Erika Brady, a skóciai University of Saint Andrews kutatója hangsúlyozta, hogy a terrorizmustól való félelem egyre erőteljesebb Nagy Britanniában, a 2010-es 15 százalékról 2017-re 45 százalékra emelkedett azok aránya, akik szerint ez a legnagyobb veszélyforrás. Nagy-Britanniából mintegy 800 harcos csatlakozott az „Iszlám Állam” terrorszervezethez és 400 személy feltételezhetően vissza tért az országba. A prevenciós program csak részsikereket könyvelhet el, bár nagyon nehéz mérni egy ilyen program sikerességét. Tapasztalataik szerint a másod- és harmadgenerációs bevándorlók körében tapasztalható erőteljesebben a radikalizálódás, mert ellentmondást látnak a társadalomban és a családban tapasztalt szabályok között, ugyanakkor hatóságok nem mindig tudják megállapítani, hogy pontosan mi állhat a folyamat hátterében.
Jan Stehlik a prágai székhelyű European Values intézet vezető kutatója elmondta, hogy Csehország tranzit terület, sok dzsihadista vonul át az országon, illetve egyes radikális szervezetek logisztikai bázisokat is igyekeznek kiépíteni. Szakértők szerint kedvező, hogy a csehországi muszlim közösség heterogén, mert így egyetlen irányzat sem tud kizárólagosságra törekedni illetve nagylétszámú követői kört kialakítani. Ezért a hatóságok a jövőben sem szeretnének egyetlen területről nagyobb létszámban befogadni muszlim vallású bevándorlókat. Példaként említette, hogy az országban élő üzbég közösség körében is tapasztalható a radikális eszmék iránti fogékonyság, ami aggodalomra ad okot.
Rosta Gergely a Corvinus Egyetem vallásszociológiával foglalkozó tanára a Münsteri Egyetem vendégkutatójaként a németországi törökök körében végzett közvéleménykutatás eredményeiről számolt be. Az eredmények szerint az ország keleti területét elkerülik a bevándorlók és akik ott élnek, nagyon kedvezőtlennek látják a helyzetüket. Ugyanakkor a nyugaton élők is arról számoltak be, hogy úgy érzik a német társadalom elutasítja őket. A harmadik generációval kapcsolatban egy érdekes ellentmondás rajzolódott ki, ők ugyanis kevésbé gyakorolják a vallást de az identitásukban az iszlám, a muszlim lét fontosabb és határozottan igyekeznek ezt megvédeni.
Salvatore Villani a nápolyi Federico II egyetem professzora a szervezett bűnözői csoportok és a muszlim hátterű terrorszervezetek közötti szimbiotikus kapcsolatról beszélt, amely az olasz gazdasági, társadalmi és politikai élet minden szegmensére kiterjed, a szervezetekhez kötődő személyeken keresztül. Az együttműködés különösen erős a drog- az ember- és az illegális műkincskereskedelem terén. Mindkét tipusú szervezet könnyen adaptálódik a változó biztonsági környezethez, jellemző rájuk a rugalmasság és a rendkívül gyors alkalmazkodási, önvédelmi képessség. Véleménye szerint Olaszországban van a terrorszervezetek európai tevékenységének logisztikai központja.
Horváth-Sántha Hanga a Migrációkutató Intézet vezető kutatója a skandináv térség radikalizálódás-megelőzési stratégiáit mutatta be, Dánia, Svédország, Norvégia és Finnország vonatkozásában. Az egyes országok között jelentős koncepcionális és gyakorlati különbségek vannak. Dániában kiemelkedő az utánkövetés és a szociális munkások szerepe, Finnország pedig rendkívül részletes és rendszeres monitoring rendszert igyekszik kialakítani.
Speidl Bianka a Migrációkutató Intézet vezető kutatója záró előadásában a terrorizmussal szimpatizálókra helyezte a hangsúlyt. Magatartásuk idológiai aspektusát viszgálva két szempontot emelt ki. Egyrészt azt, hogy a fundamentalista értelmezés szerint egy muszlim és egy nem-muszlim személy meggyilkolásának szankcionálása között van különbség. Másrészt pedig azt, hogy az un. puha-diskurzus, amelyben nem érhető nyomon gyűlölet beszéd és publikálása sem ütközik az európai jogszabályokba, számos olyan elemet tartalmaz, amelynek jelentéstartalma és belső érvrendszere radikalizáló hatású.
