Gyorselemzés 2015/2: A jelenlegi migrációs hullám okai

2015. szeptember 10.

Gyorselemzés 2017/9: A líbiai migrációs helyzet

Gyorselemzés 2015/2: A jelenlegi migrációs hullám okai

A jelenlegi migrációs hullám okai

Az elmúlt időszakban Európát elérő bevándorlási hullámot – annak csak egy-egy kiváltó okára fókuszálva – többen is úgy értelmezik, mint általános migrációs jelenséget, mely mindig is volt, van és lesz, csupán a kontinensre bevándorolni szándékozók arányában történt változás. Azonban ha sorra kívánjuk venni a közel-keleti és észak-afrikai térségből kiinduló migráció folyamatának kiváltó okait, nagyon különböző, egymással összefüggő, korábban példa nélküli tényezőket találunk, melyek együttes hatásának eredőjeként jött létre a mostani, több tekintetben is rendkívüli bevándorlási hullám.

A migrációs hullám főbb okai:

– Lemaradás a társadalmi, gazdasági, politikai struktúrák fejlődésének tekintetében

– Államkudarcok és terrorszervezetek térnyerése

– Romló körülmények a közel-keleti térség menekülttáboraiban

– Gazdasági egyenlőtlenségek

– Egy új, biztonságosabb és olcsóbb útvonal megnyílása

– A hatékony Európai Uniós határvédelem hiánya

– Tömegkommunikációs hatások

Az elmúlt évtizedek gyors társadalmi, gazdasági, politikai változásait, modernizációs folyamatait a közel-keleti és észak-afrikai régió országainak egy része lassan, többnyire jelentős lemaradással, sok esetben csak részben, illetve bizonyos területeken egyáltalán nem volt képes követni. A világgazdasági folyamatokba való aktív bekapcsolódásra alkalmas, versenyképes gazdasági és működőképes politikai struktúrák kiépítése a régió több országában is vagy elmaradt, vagy az erre irányuló próbálkozások alapvetően sikertelennek bizonyultak. Ez a több évtizedes folyamat társadalmi feszültségekhez vezetett. A 2011-es „arab tavasz” tüntetéssorozatainak, illetve forradalmainak eredményeként a régió több országában is megrendültek a már hosszabb ideje jelentős problémákkal (korrupció, szólásszabadság hiánya, munkanélküliség, stb.) küzdő, de rendszerszinten ez ideig stabilnak bizonyult kormányzati struktúrák. A kezdeti optimista várakozásokkal ellentétben azonban a térségben nem történt meg a demokratizálódás, vagyis nem jött létre az euroatlanti térség országainak politikai berendezkedését meghatározó, népképviseleten, a jog uralmán, a piacgazdaságon és az emberi jogok érvényesülésén alapuló kormányforma. Míg egyes országok – mint például Szaúd-Arábia, vagy Irán – esetében megmaradt a már hosszú ideje fennálló hatalmi struktúra, vagy míg Egyiptomban a korábbi rendszer alapjain sikerült újra működőképessé tenni a kormányzatot, addig más térségbeli államokkal kapcsolatban a működésképtelenné válás, az úgynevezett államkudarc jelei figyelhetőek meg. A destabilizációs folyamat lehetőséget teremtett a különböző terrorszervezetek, mindenekelőtt az al-Kaidához kötődő al-Nuszra Front és az Iszlám Állam a térségben – elsősorban Szíria és Irak területén – történő térnyerésére.

A megrendült, vagy sok esetben működésképtelenné vált kormányzati struktúrák és ellátási rendszerek, a polgárháborús helyzet, valamint a terrorszervezetek tevékenységének hatására milliók hagyták el a térséget.

A harcok és a terror elől – elsősorban a Szíriából érkező – menekülők a térség stabilan működő ellátórendszerekkel rendelkező országaiban kerestek menedéket. (Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának októberi közlése szerint Törökországban, Jordániában és Líbiában több mint 4,1 millió szíriai menekültet regisztráltak.[1]) A kormányzati és segélyszervezetek azonban egyre kevésbé tudtak megbirkózni a folyamatosan növekvő tömeg okozta kihívásokkal, melynek eredményeként a menekülttáborokban az ellátási és elhelyezési körülmények nagymértékben romlottak. Emellett komoly problémát jelentett, hogy a hosszabb ideje itt tartózkodók számára nem biztosított a munkaerő-piaci integráció lehetősége; akik el tudtak helyezkedni, azok is rendre keveset fizető illegális munkákat találtak.

A migrációt kiváltó okok között mindenképp meg kell említeni a gazdasági egyenlőtlenségek kérdését is; az üldözéstől való félelem mellett ugyanis megjelent az létbizonytalanságból való kitörés szándéka, illetve a „nyugati” életszínvonal elérésének reménye. Az Európai Unióba bevándorolni szándékozók jelentős része olyan országokból érkezik, amelyekben számottevő a munkanélküliek aránya, gazdasági téren pedig jelentős hátrányban vannak az EU jóléti társadalmaival szemben. Ezáltal az európai országok gazdasági fejlettségi szintjének mint jelentős vonzási tényezőnek sok esetben kiemelt szerepe van a migrációs döntésben.

A migrációs folyamat felgyorsulásához jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy könnyebbé, egyszerűbbé vált az EU-ba való jutás lehetősége. A közel-keleti és észak-afrikai térségből közvetlenül Európába irányuló bevándorlás az elmúlt években szinte teljes mértékben a Fölközi-tengeri útvonalon át valósult meg. A tengeri útvonal egyrészt költségesebb, másrészt lényegesen veszélyesebb is; sokan életüket vesztették mikor megkísérelték az átkelést. Mindennek, valamint a balkáni térség országaiból – elsősorban Koszovóból és Albániából – a jobb élet reményében útnak indulók, továbbá a törökországi menekülttáborokat elhagyó Európába bevándorolni szándékozók útkeresésének eredményeként egy új, szárazföldi útvonal alakult ki, s vált rövid időn belül az egyik legfontosabb migrációs útvonallá. Bár az úgynevezett balkáni útvonal rendkívül hosszú, s több országon át vezet, mégis lényegesen biztonságosabb, mint a tengeren való átkelés. A szárazföldi folyosó egyre jelentősebbé vált, hiszen ez az útvonal szinte akadálytalan belépést jelent Európába. Ezzel kapcsolatban két jelentős tényezőt érdemes kiemelni: egyrészt azt, hogy az Európai Unió nem biztosította megfelelően határainak védelmét, az Unió külső határát jelentő Görögországon át folyamatosan, ellenőrzés nélkül áramolhatott be a tömeg. Másrészt a balkáni térség országain, elsősorban Macedónián és Szerbián keresztül – a jogszabályi változások és a megengedő hatósági gyakorlat eredményeként[2] – szintén jóformán akadálymentessé vált az út az Európai Uniós országok felé.

A jelenlegi migrációs hullám felerősödésének vonatkozásában érdemes megemlíteni a tömegkommunikációs hatásokat is. Az internetnek köszönhetően az európai hírek a világ más pontjain is azonnal elérhetővé válnak. (Jó példa erre Angela Merkel német kancellár augusztusi, a szír menekültek befogadásával kapcsolatos nyilatkozatának villámgyors terjedése az Európába érkezett, a már úton lévő és a még utazást fontolgatók körében.) Szintén a tömegkommunikációs hatások között kell említést tenni arról az újfajta folyamatról is, mely során az Európai Unióba sikeresen megérkezett bevándorlók – elsősorban a közösségi oldalak segítségével – folyamatosan kapcsolatban vannak a már úton levő és a még otthon tartózkodó rokonaikkal, ismerőseikkel, s tanácsokkal látják el őket az útnak indulással, utazással kapcsolatban.[3]

A jelenlegi helyzet megfelelő értelmezését éppen az nehezíti, hogy nem csupán a bevándorolni szándékozók arányában számít rendkívülinek a mostani jelenség, hanem annak kiváltó okai is meghaladják az eddigi folyamatok leírására alkalmasnak bizonyult értelmezési kereteket. Ezen okok ugyanis rendkívül sokrétű, ugyanakkor nem egymástól elkülönülő, sokkal inkább egymásra épülő, egymást erősítő tényezőként azonosíthatóak. A bevándorlási hullám az említett társadalmak régóta létező válságának most felszínre bukkanó tünete, amelynek  komplexitása  mind a nemzeti kormányok, mind az Európai Unió számára jelentősen megnehezíti a migrációs kihívás kezelését, a probléma gyökerére ható megoldás kidolgozását.


[1] UNHCR: Syria Regional Refugee Response. In: http://data.unhcr.org/syrianrefugees/regional.php

[2] Giovanni Legorano: Macedonia Allows Migrants to Cross Border From Greece. In: http://www.wsj.com/articles/macedonia-greece-border-tension-ratchets-up-as-migrants-flow-in-1440266542

[3] Simon Shuster: Why Refugees From Old Wars Are Only Rushing To Europe Now. In: http://time.com/4023186/refugees-migration-reasons/