Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje Brüsszelben

2017. június 28.

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje Brüsszelben

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje Brüsszelben

Az integráció tesztje Brüsszelben

2017. január elején a Le Soir, az egyik vezető belgiumi francia nyelvű újság, a szintén francia nyelvű közszolgálati televízió és rádió csoporttal, az RTBF-fel közösen hozta nyilvánosságra egy belgiumi muszlimok körében végzett felmérés eredményeit.[1] A válaszadók többsége brüsszeli lakos volt. A belga fővárosban a muszlim lakosság arányát több mint 25 százalékra, mintegy 250 000–300 000 főre becsülik.[2] Mind a Le Soir, mind az RTBF balliberális beállítottságú, hangvételük nem kritikus a bevándorlással vagy a muszlim közösségekkel kapcsolatban, a bemutatott eredmények azonban meglepőek, sőt sokkolóak voltak, s erős visszhangot váltottak ki baloldali és liberális körökben, valamint több európai médium is beszámolt róluk. Brüsszel stratégiai jelentőségű város, uniós intézmények és a NATO székhelye, ahol a muszlimok 2030-ra várhatóan többségbe kerülnek, ezért jól illusztrálja azt, hogy valójában hogyan válhat az iszlám Európa részévé. A felmérés a muszlim bevándorlók körében egyaránt mutatja nyitás és elzárkózás jeleit, összességében azonban úgy értelmezhetőek az eredményei, mint az integráció kudarcának egy újabb bizonyítéka.

A nyugati életmódról

A felmérés szerint a muszlimok 82 százaléka azt gondolja, hogy olyan életmódot folytat, ami közel áll a nyugati életstílushoz, s amit a szomszédságában élő nem muszlimok is elfogadnak. A kérdést olyan kifejezések árnyalták, mint „valójában”, „a hétköznapokban”, „inkább”, „eléggé”, „akik a szomszédságban élnek”. A „valójában” használata egy tágabb értelmezési keretet sugall az interjúalanynak: például ha valaki minden szombaton vagy vasárnap muszlim iskolába jár, „valójában” hasonló ahhoz, mint amikor valaki templomban vesz részt hitoktatáson, vagy egy táborban végez kulturális tevékenységeket. Fontos különbség azonban, hogy sok muszlim iskolában az iszlamista aktivisták a nyugati életszemlélettel és jogrenddel ellentétes alapelvekre oktatják a diákokat. A „hétköznapi” tevékenységeken rendszerint csupán olyan banális cselekedeteket értenek, mint a vásárlás vagy az iskolába járás. Ugyanakkor az étkezés nem tartozik a hétköznapi cselekedetek kategóriájába, mert ennek fontos vallási dimenziója van, hiszen csak az iszlám előírásai szerint leölt állatokat lehet elfogyasztani. Ugyanezt lehet elmondani az „inkább” és az „eléggé” kifejezésekről is (szabad teret engedve az értelmezéseknek), olyannyira, hogy sok lefátyolozott nő állítja: nincs különbség köztük és a nem lefátyolozott európai nők között, mert mindannyian állampolgárok. „A szomszédságban élők” értelmezése sok félreértéshez vezethet: a muszlim negyedekben sok nem muszlim is él, akik jellemzően újonnan érkezett bevándorlók (Kelet-Európából, Afrikából, Latin-Amerikából) vagy a társadalom perifériáján élő helyiek, és vannak közöttük olyanok is, akik áttértek az iszlámra, alkalmazkodnak a muszlim szomszédsághoz ruházkodásban, viselkedésben. Ez azt eredményezi, hogy a muszlimok és a nem muszlimok közötti különbség a külsőségekben elhalványul.

A válaszadók 80 százaléka azt gondolja, hogy alapvető társadalmi kérdésekről, beleértve az etikát és az értékeket, a muszlimoknak és a nem muszlimoknak párbeszédet kellene folytatniuk. Minél tanultabb valaki, annál inkább hisz a párbeszédben. Ugyanakkor 33 százalékuk azt állítja, hogy nem szereti az európai kultúrát, az illemszabályokat és a nyugati életmódot (nők autonómiája, erotika, alkohol stb.), miközben 49 százalék állítja azt, hogy ezekkel egyetért. Ez természetesen ellentmondásban áll azzal, hogy a 82 százalékuk úgy érzi, hogy az életmódjuk közel áll a nyugati életmódhoz, miközben 51 százalékuk elutasítja vagy bizonytalan ebben a kérdésben. Ezt az ellentmondást magyarázhatjuk azzal, hogy a bevándorlók általában felvesznek bizonyos nyugati – különösen fogyasztói – szokásokat, és úgy vélik, hogy életmódjuk ennek köszönhetően hasonlít a nyugati életmódhoz. Ez valóban sok hasonlóságot eredményez, ám a különbségeket – mint például a nőkkel való bánásmód – sem szabad figyelmen kívül hagyni. A hasonlóság nem jelent magától értetődő összeegyeztethetőséget.

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje Brüsszelben

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje BrüsszelbenAz iszlám törvényekről

A kulturális szakadék abban is megmutatkozik, hogy 37 százalékuk nem fogadja el, hogy egy muszlim nő hozzámenjen egy nem muszlim férfihoz. Hasonlóképpen a válaszadó muszlimok 34 százaléka elítéli azt a férfit, aki nem muszlim nőt vesz feleségül. Míg a nyugati társadalomban a szabadságjogok alapján egy nő vagy egy férfi szabadon házasodhat azzal, akivel akar, a muszlim közösségekben ezt a gyakorlatot tisztátalannak tekintik. A megkérdezettek 29 százaléka úgy véli, hogy az iszlám törvényei a belga törvények felett állnak, 11 százalék bizonytalan, 60 százalék gondolja azt, hogy a belga törvények az iszlám törvények felett állnak. Hasonlóképpen 34 százalék olyan politikai rendszert részesít előnyben, amely a Koránon alapszik, 26 százalékuk bizonytalan, míg 40 százalékuk ellenez egy ilyen rendszert. Ez összhangban áll más tanulmányokkal és felmérésekkel, amelyek azt mutatják, hogy az Európában élő muszlimok egyharmada számára a vallás fontos és meghatározó. Esetükben természetes törekvés, hogy az iszlám törvényei szerint éljenek és logikus, hogy ezeknek elsőbbséget tulajdonítanak.

A Pew Research Center 39 országban végezett felmérése szerint a legtöbb muszlim azt szeretné, ha a saría lenne a hivatalos jogrend.[3] Ez a muszlim többségű országokban nagyon magas arányt jelent: Afganisztánban 99 százalék, Pakisztánban 84 százalék, Marokkóban 83 százalék, Egyiptomban 74 százalék, Tunéziában 56 százalék, Malajziában 86 százalék, de még Oroszország hagyományosan muszlim területein is 42 százalék. Ugyanez az arány – bár a fentiekkel nem összevethető – a Nyugaton élő muszlimok körében is meglepően magas. A brit Channel 4 dokumentumfilmjében ismertetett közvélemény-kutatás szerint Nagy-Britanniában a muszlimok 23 százaléka szeretne a saría törvényei szerint élni.[4] A WZB Berlini Társadalomtudományi Központ által az európai muszlimok között készített felmérés ennél kedvezőtlenebb arányokat mutat: e szerint 66 százalékuk gondolja úgy, hogy a saría fontosabb, mint annak az országnak a törvényei, amelyikben élnek.[5]

Az iszlám törvényeket sok muszlim egyfajta etikai kódexnek tekinti. A gyakorlatban az egyén saját érdeke a vallási előírásoknál meghatározóbb, ám a vallási törvények egy része társadalmi és kulturális, családi és közösségi szokásokban nyilvánul meg, ezért megszegésük elidegeníti az egyént, aki ezért kénytelen a kérdéses szabályokat elfogadni. Például előfordulhat házasság muszlim nő és nem muszlim férfi között is, ám ezt nagyon kevés család fogadja el. A legtöbb esetben azonban az ilyen nőkre utána erős nyomás nehezedik az adott nyugati muszlim közösségeken belül. A szélsőségesen konzervatív muszlimok úgy gondolják, hogy az iszlám törvények képesek az európai társadalmak problémáit megoldani, és ezeket mindenképpen és mindenhol be kell vezetni. Ez a nézet jellemtő az olyan csoportosulások esetében, mint a Sharia4UK, Sharia4Holland és a Sharia4Belgium, amelyek tagjai vagy csatlakoztak a dzsihádistákhoz, vagy már börtönben is ültek radikális, erőszakos cselekedeteik miatt[6]. Az Egyesült Királyságban és a Németországban vannak városok, ahol éjszakánként szalafita csoportok tartanak saría-őrjáratokat az utcákon.[7]

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje Brüsszelben

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje BrüsszelbenA dzsihádról

Belgiumban a dzsihadisták nagy száma miatt sokakat foglalkoztató téma a dzsihadizmus. Egy a közelmúltban nyilvánosságra hozott felmérés szerint a terrorizmussal kapcsolatba hozható személyek száma 18 884 fő.[8] A helyzet megítélésekor a muszlim válaszadók átlagosan 66 százaléka – a nők esetében 74 százaléka – tart attól, hogy a fiatalokat indoktrinálják és beszervezik, hogy Szíriába menjenek harcolni. 50 százalék ismeri el, hogy vannak olyan imámok, akik radikalizálják a fiatal muszlimokat. A többiek nem értenek egyet a kérdésfeltevéssel, vagy nincs határozott véleményük. A válaszadók 70 százaléka úgy véli, hogy a fiatal dzsihádisták olyan emberek, akiket a társadalom cserbenhagyott, ezért a felelősség a környezetüket terheli. Miközben tény, hogy a dzsihádisták az iszlám konzervatív, szalafita irányzatához tartoznak, a válaszadók 89 százaléka úgy gondolja, hogy azok a fiatalok, akik dzsihádisták lesznek, nem ismerik a Korán tanítását. A muszlimok 91 százaléka határozottan elítéli a terrorcselekményeket, a fennmaradó 9 százalék viszont bizonytalan, vagy helyesli a támadásokat. A válaszadók 52 százaléka úgy véli, hogy a terrorizmus legyőzése érdekében az iszlám átfogó reformjára lenne szükség, ami megszabadítaná a jelenleg uralkodó dogmatikus olvasatától, ám 29 százalék tagadja, hogy szükség lenne reformra.

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje Brüsszelben

Gyorselemzés 2017/13: Az integráció tesztje BrüsszelbenA csendes többség és az aktív kisebbség

A felmérés megerősíti, hogy szakadék van a csendes többség (kétharmad) és az aktív kisebbség között: az előbbiek szívesen látnának egy olyan iszlám-értelmezést, amely lehetővé tenné, hogy jobban beilleszkedjenek az európai társadalmakba, míg az utóbbiak szilárdan hisznek a kulturális és társadalmi elkülönülésben és a konfrontációban. A muszlimok kétharmada, akik kevésbé gyakorolják a vallást, a hiten, családon és az ünnepeken keresztül kapcsolódnak az iszlámhoz, tehát passzívak, ezért nincsenek semmilyen közvetlen hatással a vallási intézményekre, és nem támogatnak muszlim reformmozgalmat sem, a kezdeményezést másoktól várnák.

Azt gondolhatnánk, hogy, ez a csendes többség szerepet játszhat a muszlim vallás politikamentesítésében és méltóságának helyreállításában, ám ennek három, egyelőre áthidalhatatlan akadálya van. Az első, minden felelősség hárítása a muszlim közösségekben mélyen gyökerező erőszakkal kapcsolatban. A második, a vágyalapú gondolkodás, amely anélkül óhajt reformokat és a modernizációt elérni, hogy bármilyen konkrét lépést tenne ezek érdekében. A történelmet kezdeményező emberek írják, és a csendes többség egy része követi az aktív kisebbséget, mivel az utóbbi az, amelyik stratégiákat alakít ki a passzív elmék elbátortalanítására vagy meggyőzésére. A harmadik probléma az erkölcsi gazdaságon alapuló kapcsolat az iszlámizmus és a csendes többség között. Ezt példázza, hogy a legnagyobb brüsszeli mecset (Le Centre Islamique et Culturel de Belgique, CICB) 1,2 millió eurót költött arra, hogy hittérítő tevékenységeket finanszírozzon a városban, és a rendőrség szerint a központ 600 000 eurót adományozott különböző muszlim szervezeteknek és egyéneknek, akik ennek köszönhetően a központ lekötelezettjeivé váltak – meggyőződésüktől függetlenül.[9]

Az 1970-es évek óta Európában az iszlám gyakorlata és magyarázata főleg iszlamista és konzervatív befolyás alatt állt. Fundamentalisták építik a mecseteket, ők tartják fenn gazdaságilag a közösségeket, és elkötelezettek abban, hogy az iszlámot politikai rendszerként is megvalósítsák. Amíg ez a fundamentalista nézet uralja a muszlim közösségeket, addig a felvilágosult gondolatoknak nem lehet hatása a gyakorlatra és a nem-muszlim többségi társadalommal kialakított kapcsolatra. Úgy tűnik, hogy Brüsszel olyan színtér, ahol tesztelni lehet az iszlám európai integrációját.

A 2016. március 22-i terrortámadás lehetőséget adott arra, hogy megfigyeljük, milyen széles a szakadék bizonyos muszlim közösségek és az európai társadalmak között. Egy évvel később a biztonsági erők még mindig tartóztatnak le embereket az üggyel kapcsolatban. A brüsszeli terrortámadásokat vizsgáló parlamenti bizottság mégis felszínes jelentést adott ki a brüsszeli nagymecsetről. Értékelésük szerint a nagymecset imámjai nem voltak hatással a radikálisokra, noha a rendőrségi bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy többségük járt a mecsetben, s röviddel azt követően utazott Szíriába.[10] A jelentésből tehát nem vonhatunk le következtetéseket a muszlimokra vagy az integráció jövőjére vonatkozóan. Az azonban biztos, hogy a terrorizmus a muszlimok és a nem-muszlimok számára egyaránt romboló hatású. A felmérés azt mutatja, hogy a muszlimok többsége reménykedik az integrációban, de a kulturális, társadalmi, gazdasági és vallási dinamika és a hálózatok, amelyeknek részei, gyakran akadályai az integrációnak, és így iszlamista aktivisták és befolyásra áhítozó külföldi országok prédáivá válhatnak.

Ha Brüsszelre tekintünk, akkor megfigyelhetjük a mérséklődés néhány biztató jelét is: egyes kezdeményezések esetén megvalósul az összefogás, van némi társadalmi keveredés, egyre több a szabad és a szabadon megnyilvánuló nő.[11] Fiatal értelmiségiek, szociális munkások és tanárok próbálják felrázni a konzervatív befolyás alatt álló közösségeket az oktatáson, a sporton és a művészeteken keresztül.[12] Ám vannak kedvezőtlen jelek is: terrorizmus, bűnözés, párhuzamos társadalom, munkanélküliség, vallási és társadalmi téren is lázadó harmadik generáció, szektás elkülönülés. Brüsszel mint bizonytalan és sebezhető város elgondolkoztató például szolgálhat Európa jövőjét illetően.


[1] «Noir Jaune Blues»: l’incompréhension de la majorité musulmane face à ses extrêmes http://plus.lesoir.be/76685/article/2017-01-09/noir-jaune-blues-lincomprehension-de-la-majorite-musulmane-face-ses-extremes (letöltve: 2017. május 19.)

[2] Qui sont les 250 000 musulmans bruxellois? https://www.rtbf.be/info/regions/detail_qui-sont-les-250-000-musulmans-bruxellois?id=7095873 (letöltve: 2017. május 19.)

[3] http://www.pewresearch.org/fact-tank/2016/07/22/muslims-and-islam-key-findings-in-the-u-s-and-around-the-world/(letöltve: 2017. május 19.)

[4] http://www.channel4.com/info/press/news/c4-survey-and-documentary-reveals-what-british-muslims-really-think (letöltve: 2017. május 19.)

[5] https://www.wzb.eu/en/press-release/islamic-fundamentalism-is-widely-spread (letöltve: 2017. május 19.)

[6] Anjem Choudary a Sharia4UK alapítója börtönben van, a Sharia4Belgium létrehozója is.

Anjem Choudary convicted of supporting Islamic State, https://www.theguardian.com/uk-news/2016/aug/16/anjem-choudary-convicted-of-supporting-islamic-state (letöltve: 2017. május 19.); Sharia4Belgium trial: Belgian court jails members – BBC News; http://www.bbc.com/news/world-europe-31378724(letöltve: 2017. május 19.)

[7] ‘Sharia police’ street patrols did not violate law, German court rules

https://www.theguardian.com/world/2016/nov/21/germany-sharia-police-court-ruling (letöltve: 2017 május 19.)

Muslim vigilantes jailed for ‘sharia law’ attacks in London

https://www.theguardian.com/uk-news/2013/dec/06/muslim-vigilantes-jailed-sharia-law-attacks-london (letöltve: 2017. május 19.)

[8] Bond alarmant des infractions liées à un groupe terroriste : 18.884 personnes fichées en Belgique

http://www.lalibre.be/actu/belgique/bond-alarmant-des-infractions-liees-a-un-groupe-terroriste-18-884-personnes-fichees-en-belgique-58f98d65cd70812a658e67bc (letöltve: 2017. május 19.)

[9] La grande Mosquée a dépensé 1,2 million d’euros en 2 ans pour la diffusion de sa doctrine

https://www.rtbf.be/info/belgique/detail_la-grande- mosquee-a- depense-1- 2-million- d-euros- en-2- ans-pour- la-diffusion-de- sa-doctrine?id=9512624 (letöltve: 2017. május 19.)

[10] Patrick Dewael au directeur de la grande mosquée: Je prends cette audition comme une gifle

https://www.rtbf.be/info/belgique/detail_commission-attentats- le-directeur- de-la- grande-mosquee- sous-le- feu-des-questions?id=9555341 (letöltve: 2017. május 19.)

[11] En Belgique, un mariage sur six est mixte

https://www.rtbf.be/info/societe/detail_en-belgique-un-mariage-sur-six-est-mixte?id=5006873 (letöltve: 2017. május 19.)

[12] Gehenne, le nouveau spectacle d’Ismaël Saidi : „on a minimisé le rôle de la religion dans la radicalisation”

https://www.rtbf.be/info/societe/detail_gehenne-le-nouveau-spectacle-d-ismael-saidi-on-a-minimise-le-role-de-la-religion-dans-la-radicalisation?id=9504093 (letöltve: 2017. május 19.)