Gyorselemzés 2017/20: Az EU-török megállapodásról: mi történik jelenleg Törökországban a menekültek tömegeivel?

Az EU-török megállapodásról: mi történik jelenleg Törökországban a menekültek tömegeivel?

Kövecsi-Oláh Péter elemzése

A Törökország és az Unió között létrejött migrációs egyezmény hatására a görög partokra érkezők száma tavaly tavasz óta jelentős visszaesést mutat. Az együttműködés és az abban különösen jelentős szerepet játszó Németország és a kis-ázsiai állam közötti viszony ugyanakkor koránt sem zökkenőmentes. Az utóbbi hetekben felerősödtek azok a hírek, melyek szerint újra jelentősebb számban érnek partot a görög szigeteken a menedékkérők. Vajon mi a helyzet most a törökországi menekültek millióival? A balkáni útvonal szűkülésével párhuzamosan hol jelentek, hol jelenhetnek meg alternatív útvonalak? Mi a helyzet azokkal a százezrekkel, akiket nem érint a megállapodás? Törökország valóban zsarolná az EU-t vagy ez csak a szokásos politikai játszmák része? Az alábbi írásunkban ezekre a kérdésekre kívánunk támpontokat adni az olvasók számára.

Az Európai Unió és Törökország 2016. március 18-án menekültügyi megállapodást kötött. A megegyezés közvetlen előzményeként 2015 őszén napvilágra került uniós Akcióterv a szíriai és iraki menekültek vonatkozásában két dolgot irányzott elő: egyrészt azt, hogy Törökország próbálja meg javítani a területére érkező menekültek és az őket befogadók helyzetét; másrészt azt – és talán ez nevezhető a számunkra lényegesebb pontnak –, hogy Európa (különösen Németország) igyekezzen hatni a török vezetésre, hogy a hatóságok vegyék elejét az EU területére igyekvő illegális migrációnak. Mindezt Brüsszel 1 milliárd Ankarának szánt euróval kívánta elősegíteni.[1]

Ugyanazon év októberében a német kancellár, Angela Merkel törökországi látogatása jelezte, hogy az EU-török kapcsolatok – nem a megszokott keretrendszerben ugyan, de mégis – újjáéledtek. A migrációs hullám gerjesztette belpolitikai válságot Európában úgy akarták enyhíteni, hogy Ankarára bízzák a csendőr szerepét. Ezt mintha a török államfő is átlátta volna, hiszen Merkellel találkozásakor a költségek megosztását (azaz 3 milliárd eurót), a törökök uniós vízumkényszerének eltörlését, a menekülttáborok fenntartási költségeinek 80%-ban az EU általi fedezését, valamint az égei-tengeri ellenőrzésekben a török fél bevonásának igényét vetette fel.

A 2015 novemberében megrendezett török-uniós csúcson már konkrét ügyekben is előrehaladás történt. Ankara ígéretet kapott a csatlakozási tárgyalások felélesztésére és arra, hogy bizonyos feltételek teljesítése és a visszafogadási egyezmény aláírása esetén 2016 októberében a török állampolgárok vízummentességet kaphatnak Európa területére. Bár a novembertől februári terjedő időszakban csökkent a Görögországba érkezők száma (havonta 50-60 ezer lépte át a határt), Brüsszel mégis csalódott volt. Márciusban az akkori török miniszterelnök, Ahmet Davutoğlu olyan tervezettel állt elő, amely további 3 milliárd eurót és a vízummentesség dátumának előrehozatalát kérte, de cserébe ígéretet tett azon menekültek visszafogadására, akik illegális úton értek partot Görögországban. A megállapodás végül 2016. március 20-án lépett életbe. A legfontosabb pontja a következő: Az EU tagállamai a Törökországba visszaküldött, irregulárisan érkezett szíriaiak számával megegyező arányban vesznek át legálisan érkezett szíriaiakat. Ez a csereprogram a 2015. július 20-án tett állami kötelezettségvállalások szerint 18 ezer főig érvényes. Amennyiben ennél többen érkeznek az EU területére, az uniós tagállamok önkéntes alapon további 54 ezer főt fogadnak majd be. Cserében 2018 végéig – amennyiben a vállalásokat mindkét fél megtartja – Törökország hozzáférhet az általa kért további 3 milliárd eurós forráshoz. A megállapodás végrehajthatóságának fontos állomása volt, hogy Törökországot az Európai Bizottság 2016 tavaszán biztonságos országnak minősítette. Az EU-török egyezmény eredményeként 2016 áprilisától látványosan csökkent a Törökországon keresztül a görög partokra érők száma. A korábbi hónapok több tízezres tömege havi átlagban néhány ezresre zsugorodott.

Mivel a menekültkérdés önmagában való vizsgálata téves következtetésekre vezethet, röviden érdemes kitérni a török külpolitika legfontosabb célkitűzéseire.

A szír-török határon 2016 őszétől épülő kerítésből 2017 tavaszára 561 km elkészült. Az Iránból érkezők (főleg afgánok) megfékezésére szintén fizikai akadály épül az Ağrı és Iğdır közötti szakaszon, 144 km hosszúságban.[2] Ezzel párhuzamosan felgyorsult a Törökországban tartózkodó, akkor mintegy 3,5 millió menekült jogi helyzetének rendezése. Mivel a menekült csupán mintegy 8%-a él menekülttáborokban,[3] létfontosságú volt a táboron kívül élők életkörülményeit és munkához való jogát törvényileg szabályozni. Kétségkívül igaz, hogy ezek az intézkedések nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Törökországban rekedtek döntő többsége ne akarjon nyugatabbra költözni. Egy 2017. februári sajtótájékoztatón a török belügyminiszter, Süleyman Soylu a Katasztrófa- és Vészhelyzet-kezelési Elnökség (AFAD) adataira hivatkozva azt állította, hogy a közintézmények, a civil szervezetek forrásaiból, valamint az adományokból összesen 25 milliárd dollárt fordítottak a szíriai menekültek ellátására.

1.ábra: Török-szír határátkelő pontok

A hivatalos határátlépési pontok kivételével a határ gyakorlatilag zárt.

Gyorselemzés 2017/20: Az EU-török megállapodásról: mi történik jelenleg Törökországban a menekültek tömegeivel?

forrás: http://www.kpssguncelbilgi.com/turkiye-ve-komsulari-arasindaki-sinir-kapilari/ (letöltve: 2017.10.04.)

A térképre pillantva azt látjuk, hogy a szíriai menekültek elsősorban a határ menti régiókban (Mersin, Adana, Gaziantep, Urfa, Kilis), valamint a nyugati határ mentén (Izmir) és egyes nagyvárosokban (Isztambul, Bursa) telepedtek meg nagy számban.[4] Vagyis olyan helyeken ahonnan adott esetben tengeri úton tovább lehet utazni vagy könnyen vissza lehet térni Szíriába.

2. ábra: A szíriai menekültek törökországi megoszlása tartózkodási helyük szerint

Gyorselemzés 2017/20: Az EU-török megállapodásról: mi történik jelenleg Törökországban a menekültek tömegeivel? forrás: https://reliefweb.int/map/turkey/turkey-syria-numbers-and-locations-displaced-syrians-feb-09-2017 (letöltve: 2017.10.04.)

Mi késztette Ankarát az EU-val való megegyezésre? Az Aszad elleni harcos kiállás[5] és a térségbeli erőegyensúly jelentette realitás között feszülő problémára egyesek már 2015 őszén felhívták a figyelmet.[6] Moszkva és Washington versenyfutása, és különösen egy esetleges közreműködés hatására Ankara könnyen légüres térben találhatta magát. A nemzetközi izoláció elkerülésére Ankara kénytelen volt új megoldásokat keresni. Ennek leglátványosabb jele, a 2016. decemberi moszkvai találkozó és az ún. moszkvai deklaráció volt, ahol az orosz, az iráni és a török kül-, valamint védelmi miniszterek közös nyilatkozatban álltak ki a „demokratikus és szekuláris” Szíria függetlenségéért, egységéért és területi integritásáért.[7] Ezzel a lépéssel Ankara gyakorlatilag elkötelezte magát a szíriai konfliktus hatékony és gyors rendezésére. A deklaráció – pláne az ankarai orosz nagykövet meggyilkolása után – erős üzenetértéket képviselt. Azt nevezetesen, hogy Törökország a szíriai krízis kapcsán könnyen kihátrálhat az addig a nyugati hatalmakkal összhangban követett politikájából. Ezt a politikai fordulatot a miniszterelnök-helyettes és kormányszóvivő, Numan Kurtulmuş is elismerte, amikor idén januárban kijelentette: „Azok közé tartozom én is, akik szerint Törökország Szíria-politikájában a kezdetektől fogba nagy hibák voltak…; most ezeket a hibákat próbáljuk helyrehozni, kijavítani.”[8]

NATO-tagországként, a Közel-Kelet megbízható bástyájaként számon tartott Törökország az azóta eltelt időben most éppen mintha a nyugati érdekek ellenében – saját biztonságát szem előtt tartva – próbálná növelni mozgásterét és megőrizni még meglévő önálló cselekvési képességét. Az a furcsa helyzet állt elő ugyanis, hogy az amúgy mindig forrongó Kaukázus és a legutóbbi időkig embargókkal sújtott Irán ma – Bulgáriával együtt – Ankara békés szomszédjai közé tartozik. Tegyük hozzá, hogy Irán inkább erős regionális kihívó (vö. iraki és szíriai térnyerés), mintsem barát. A többi szomszédnál (Ukrajnában, Irakban, Szíriában, Cipruson és Görögországban) nem vagy csak korlátozott hatékonysággal működik központi kormányzás. Ezek az államok erős befolyás alatt állnak. A menekültek helyzetének rendezése tehát török olvasatban fontos külpolitikai eszköz lehet az ország pozitív nemzetközi megítéléséért vívott harcban.

Az uniós megállapodás létrejöttében minden bizonnyal belpolitikai-belbiztonsági szempontok is szerepet játszottak. A 2015. júliusi szurucsi merénylet jelezte, hogy az ország határán megjelenő szélsőségesek török fiatalokra is hatással lehetnek.[9] Az Iszlám Állam (DAES)[10] vállalt robbantást 2016. februárjáig további két (2015. október 10. és 2016. január 12.), összesen 120 áldozatot követelő támadás követte. Utóbbinál az elkövetők között már Szíriából frissen érkezett menedékkérőt is találunk.[11] Az DAES megjelenésével 2015 és 2016 között, nem egész egy év alatt több ember halt meg merénylők általi támadásokban, mint az azt megelőző két évtizedben összesen. Ezzel párhuzamosan felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a török vezetés elősegítette egyes fegyveresek Szíriába való áramlását, vagy szemet hunyt a szélsőségesek törökországi toborzása fölött.[12]

A menekültek ügye – regisztrálásuk, majd beilleszkedésük elősegítése – és a szíriai válság minél hatékonyabb kezelése ilyenformán szoros összefüggésbe került. A menekülteket illetően Ankara tehát nemcsak az európai államok által fizetett 6 milliárd euróért, hanem főként saját stabilitásáért igyekezett megegyezni az Unióval. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a menekültek helyzetén javítani igyekvő jogi csomag kidolgozása már az uniós megállapodás előtt megkezdődött illetve az, hogy a török kormány csupán a legképzettebbek szűk csoportjának lenne hajlandó politikai és gazdasági megfontolásból állampolgárságot adni.[13] Azt mondhatjuk tehát, hogy a képzett munkaerő és a szellemi tőke megcsapolása nem Nyugat-Európában, hanem már a Közel-Keleten elkezdődik.

Az İNGEV és az IPSOS véleménykutatása keretében ez év áprilisában és májusában összesen 1 282 szíriai menekültek kérdeztek meg Törökországban a helyzetükről és a szándékaikról. A válaszadók 74%-a úgy nyilatkozott, hogy szeretne török állampolgárságot kapni. A szíriaiak mindössze 31%-a tudott elhelyezkedni, többségük pedig feketén vagy egyáltalán nem dolgozik. Ugyancsak 31% körüli azok aránya, akik törökországi tartózkodásuk során egyáltalán nem részesültek semmilyen oktatásban.[14]

Az előzmények és a háttérben lévő mozgatórugók áttekintése után adja magát a kérdés: sikeres-e az Unió és Törökország közötti menekültügyi egyezmény? Melyik fél tartja sikernek és melyik kevésbé? Hova tűntek a menekültek? Vannak-e új útvonalak?

A menekültkérdésben illetékes uniós vezető, Dimitris Avramopoulos szerint az egyezményt hatályba lépését követően a Görögországba érkezők száma 97%-kal esett vissza.[15] A pontos számok az alábbiak: a Frontex adatai szerint 2016 áprilisától év végéig összesen 28 310 illegális határátlépés történt a kelet-mediterrán útvonalon, 2017-ben pedig augusztusig bezárólag további mintegy 21 ezer esetet regisztráltak.[16] E számokból kiindulva azt mondhatjuk, hogy Törökország hathatósan csökkentette az Európába érkező ázsiai menedékkérők számát. Összesen 1 328 olyan emberről tudunk, akiket paritásos alapon Görögországból Törökországba – 2017. szeptember 19-ig bezárólag – visszafogadtak,[17] és a megállapodás értelmében elindult önkéntes befogadási folyamatban is eddig csupán mintegy 7 000 ember volt érintett.[18] A befogadási folyamat és a visszatelepítés azonban elsősorban az elégtelen jogi és infrastrukturális környezet hiánya miatt lassú.[19]

Vagyis azt láthatjuk, hogy Törökországban a menekültek száma nagyságrendileg stagnál. A menekültek nem tűntek el, a Kis-Ázsiára nehezedő migrációs nyomás továbbra is nagy, de egyrészről a török, másrészről az uniós intézkedések alternatív útvonalak kialakítására ösztönzik a beáramlókat.

Németország – akinek nagy szerepe volt a török-uniós megállapodás létrejöttében – az elért eredményeket egyértelmű sikerként mutatja be.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a migrációs útvonalak változásával ne jelennének meg ismét nagy számban különböző országokból érkező menekültek Európa határainál. Az útvonalak egyike mindenképpen a Földközi-tenger. A balkáni útvonal összeszűkölése után az olasz hatóságok beszámolói szerint Egyiptomból, főleg Líbia érintésével érkeztek nagy számban bevándorlók.[20] Közben a Fekete-tenger új, eddig kevésbé ismert migrációs útvonalként kezd megjelenni.[21] Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter azt javasolta egy májusi beszédében, hogy az Európán kívüli menekülttáborokat Egyiptomban, a Balkánon és Grúzia kellene létrehozni.[22] Grúzia említése azt sejteti, hogy a Földközi-tenger érintésével, vagy egy északkeleti migrációs útvonallal mások is számolnak.

3.ábra: A menekültek által használt legnépszerűbb útvonalak

Gyorselemzés 2017/20: Az EU-török megállapodásról: mi történik jelenleg Törökországban a menekültek tömegeivel?

forrás: http://www.aljazeera.com.tr/haber/6-ayda-1800-gocmen-oldu (letöltve: 2017.10.04.)

Az alternatív útvonalak tekintetében egyelőre az észak-afrikai térségből jövő közép-mediterrán tűnik a legjobban kihasználtnak. Algéria, Tunézia, Líbia és Marokkó térségéből egyre több migráns érkezik a kontinensre. Többségük (mintegy 80%-uk) Olaszország felé vette az irányt. A nyár végi olasz-líbiai tárgyalások ezt útvonalat igyekeztek lezárni. Felerősödött ugyanakkor a spanyol hatóságokra nehezedő nyomás is, hisz a marokkói-spanyol határon átkelni igyekvők száma megháromszorozódott a múlt évhez képest. Míg 2016 első négy hónapjában 1 063 határsértőt regisztráltak, ugyanez a szám 2017 hasonló időszakában elérte a 3 300-at.[23]

A Vörös Félhold által 2017 májusában közzétett beszámoló egyelőre nem említette a Fekete-tengert mint potenciális új útvonalat.[24] Ugyanezen szervezet statisztikái szerint Törökország folyó évben, a januártól májusig terjedő időszakban összesen 50 270 irregulárisan érkezőt tartóztatott fel. E számnak nagyságrendileg a felét adják a Pakisztánból és Afganisztánból érkezők. A jövőben várhatóan ők fogják alkotni az érkezők többségét, s számottevően nőhet az indiaiak és a bangladesiek aránya is. Őket a török hatóságok nem fogják mindenáron feltartóztatni, hisz az EU-török egyezmény nem vonatkozik az ezekből az országból érkezőkre. Egyes – főleg török civil szervezetek adataira támaszkodó – becslések szerint Törökországban jelenleg mintegy 200 ezer afgán menekült él, s ők teszik ki hozzávetőleg a kétharmadát (de mindenképp jelentős hányadát) azoknak, akikre az uniós egyezmény nem vonatkozik. Az útnak indulók szerencsét próbálhatnak Románia irányában, ám a Fekete-tenger nehezen hajózható, ráadásul a katonai jelenlét is erős a tengeren. Bukarest számára Konstanza és vidéke gazdasági és geostratégiai szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír, így a határőrizetet is nyilván szigorúbb. Valószínűbb ezért, hogy Görögország és Olaszország felé érdemes indulni, s vélhetően ezzel magyarázható az is, hogy az utóbbi időben megnőtt az égei-tengeri szigeteken található menekülttáborok lakóinak száma. Az olaszországi adatokat a Frontex már összesítve adja közre, vagyis egy kalap alá veszi a közép- és a kelet-mediterrán útvonalról érkezőket. Ezek alapján a líbiai és törökországi területekről 2017-ben augusztusig bezárólag majdnem 100 ezer embernek sikerült Calabria, Apulia és Szicília földjére jutni.[25]

Részben tehát ezzel magyarázható az, hogy a görög partokra továbbra is érkeznek török területekről bevándorlók, továbbá, hogy a Törökországból Olaszországba tartó útvonalon is tapasztalható volt mozgás, illetve hogy a román hatóságok az egyébként nehezebben hajózható és katonailag szorosabb ellenőrzés alatt álló Fekete-tengeren illegális határátlépőket tartóztattak fel.

Azzal is lehet számolni, hogy a törökországi menekültek aránya a szírek hazatelepülésével átalakul. Egyes hírek arról szólnak, hogy az év első felében Aleppóba már több, mint 400 ezer szír tért vissza.[26] Van tehát visszaáramlás is, ám az Irán keleti szomszédságában élők közül a tartós politikai rendezésig várhatóan továbbra is sokan próbálnak útra kelni, Irán pedig abban érdekelt, hogy a beludzs és afgán kisebbséghez tartozó egyes csoportokat nyugati irányba terelje.

4.ábra: Kelet-mediterrán útvonal

Gyorselemzés 2017/20: Az EU-török megállapodásról: mi történik jelenleg Törökországban a menekültek tömegeivel?

forrás: http://www.ntv.com.tr/dunya/siginmacilar-avrupaya-ulasmak-icin-hangi-rotalari-izliyor,plTxpU-KZk6Kxw7lHffu7g (letöltve: 2017.10.03.)

Bár a török kormányzati retorika egyáltalán nem élezi a helyiek és a menedékkérők közötti nézeteltéréseket és összetűzéseket, vannak olyan hangok, amelyek szívesen szabadulnának az országban lévő milliós embertömegtől. A harmadik legnagyobb politikai párt, a Milliyetçi Hareket Partisi (MHP) országgyűlési képviselője, Sinan Oğan egy interjújában azt kifogásolta, hogy miért kell Törökországnak ennyi DAES-tagot is maguk között tudó szíriai menekültet eltartania. A képviselő biztosra veszi, hogy az országban élő menekültek között vannak öngyilkos merénylők is.[27]

Másutt az EU-val szembeni kemény fellépést hiányolják, és a kormány szemére vetik, hogy a csatlakozási tárgyalásokat csak a menekültekről szóló megállapodással összekapcsolva tudta újjáéleszteni, kiszolgáltatva ezzel az országot a szíriai menekülteknek[28]

A menekültekkel kapcsolatos törökországi megnyilvánulások sokszínűek. Ennek – ahogyan azt Ali Zafer Sağıroğlu is megerősítette – az a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a török politikában a menekültek érkezése ellenére sem történt lényegi változás, de még érdemi hangsúlyeltolódás sem következett be.[29] Retorikai fordulatot sem okozott, s a kérdés nem vált a napi politikai közbeszéd tárgyává. A társadalom személyes úton, „egy az egyben” éli meg a jövevényekkel találkozást. Az élet e területén az állam kontrolláló szerepe nem tűnik látványosnak.

Sok helyütt lincselés alakult ki, vagy késelés történt a betelepülők és az őslakosok között[30], ám országos léptékű migráció-ellenes kampány nem indult ez idáig.[31] Valószínűsíthető azonban, hogy amennyiben az aktuális török kormánynak érdekében áll a migránsokkal riogatni Európát, a jobb alkupozíció elérése érdekében meg fogják tenni a megfelelő lépéseket. Azaz, ha kell számottevő segítséget tudnak adni a tömegek megfékezésében, vagy éppen fordítva, jelentősen meg tudják könnyíteni azok tovább utazását. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Ankara csak addig fog elmenni, ameddig azt a nyugat-európai hatalmak megengedik számára. A Rubicont nem fogja átlépni, hiszen alapvető érdeke rendezett kapcsolatokat fenntartani az Unióval (és ez fordítva is igaz).

Úgy fest tehát, hogy Törökország tartja magát a megállapodáshoz. Teszi ezt még akkor is, ha olykor-olykor meglehetősen hangos kardcsörtetés zajlik német, osztrák vagy éppen holland politikusokkal. Törökországnak ugyanis az Egyesült Államok és Oroszország által szűkre szabott mezsgyén mozogva létérdeke, hogy ne vágja el minden kapcsolatát az Európai Unióval. Ez a megállapítás Németország tekintetében különösen igaz. A manapság sokat emlegetett német-török elhidegülés hátterében a szalagcímek alapján elsősorban a menekültügyi megállapodás és Ankara németországi törökökre gyakorolt befolyásának igényéből származó érdekellentét húzódik. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy nemcsak Berlin érezheti úgy, hogy Ankara folyamatosan beavatkozik a német belügyekbe. Egy nemrég megjelent hír szerint a 2013-as, Gezi parkban zajló, nagy vihart kavart tüntetések szervezésében komoly szerepet játszott egy német állampolgárságú fiatalember is, aki az események közelében lévő hotelszobájából profi technikai felszerelése segítségével rögzítette, és részben irányította az eseményeket.[32] A török közvéleményben közhelyszámba megy, hogy Németország hallgat a területén élő kurd nemzetiségűek és a PKK kapcsolatáról. A török ügyek európai sajtóban megjelenő interpretációja (különösen az emberi jogok, a sajtószabadság és a transzparencia számon kérése) ennek megfelelően Törökországban ellenérzéseket kelt.

[1] Egeresi Zoltán: Ki mit nyert? Több mint egy évvel a menekültügyi „megállapodás” után. In: SVKK Elemzések 2017/13. Lásd http://netk.uni-nke.hu/uploads/media_items/svkk-elemzesek-2017-13-ki-mit-nyert-egy-evvel-a-menekultugyi-megallapodas-utan-egeresi-z.original.pdf (letöltve: 2017.09.15)

[2] http://www.milliyet.com.tr/iran-sinirina-144-kilometrelik-gundem-2449822/ (letöltve: 2017.09.19.)

[3] https://www.stratejikortak.com/2017/06/suriyeli-multeci-sayisi-harita.html (letöltve: 2017.09.20.)

[4] Uo.

[5] Törökország a szíriai háború kirobbanásakor egy ideig még habozott nyíltan állást foglalni. Az ún. felkelők gyors sikere és a nyugati reakciók, valamint főleg Líbia és Egyiptom példája azonban arra késztették, hogy a változás mellett tegye le a voksát. Ankara ugyanis nem akart kimaradni abból a versenyből, amely az említett országokban létrejövő változások eredményeként komoly piacot jelenthettek különböző befektetői csoportok számára.

[6] http://www.bbc.com/turkce/haberler/2015/10/151029_independent_turkiye (letöltve: 2017.09.18.)

[7] http://www.cumhuriyet.com.tr/haber/dunya/648479/Turkiye_nin_Suriye_politikasi_Moskova_da_coktu…_Birinci_maddeye_dikkat_.html (letöltve: 2017.09.18.)

[8] http://www.bbc.com/turkce/haberler-turkiye-38514766 (letöltve: 2017.09.18.)

[9] A merényletet elkövető Şeyh Abrurrahman Alagöz adıyamani származású török fiatal volt. http://www.internethaber.com/seyh-abdurrahman-alagoz-suruc-bombacisi-kimdir-802736h.htm (letöltve: 2017.09.19.)

[10] DAES: Dawula l-Islāmiyya fī̄ l-‵Iraq wa š-Šam (Iszlám Állam Irakban és Samban)

[11] http://www.sabah.com.tr/gundem/2016/01/13/sultanahmette-canli-bomba-dehseti (letöltve: 2017.09.20.)

[12] A Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah egy 2015 júliusi beszédében nem kis megelégedéssel konstatálta, hogy azon figyelmeztetése, mely szerint a DAES, az őket támogató államok számára is veszélyt fog jelenteni, beigazolódni látszik. https://www.youtube.com/watch?v=wj1TdGtqdCk

[13] Egeresi: i. m.

[14] http://www.habergzt.com/turkiye-de-yasayan-suriyelilerin-yuzde-74-u-vatandaslik-istiyor/71621/ (letöltve: 2017.09.21.)

[15]http://www.dw.com/tr/ab-t%C3%BCrkiye-ile-anla%C5%9Fma-sorunsuz-y%C3%BCr%C3%BCyor/a-40383957 (letöltve: 2017.09.19.)

[16] http://frontex.europa.eu/trends-and-routes/migratory-routes-map/ (letöltve: 2017.09.18.)

[17] http://www.goc.gov.tr/icerik6/geri-alim_363_378_10093_icerik (letöltve: 2017.09.25.)

[18] Egeresi: i. m.

[19] http://www.migrationpolicy.org/news/paradox-eu-turkey-refugee-deal (letöltve: 2017.09.21.)

[20] http://www.bbc.com/turkce/haberler/2016/05/160513_italya_gocmen_rota (letöltve: 2017.09.22.)

[21]http://abcnews.go.com/International/wireStory/romania-coast-guards-rescues-153-migrants-black-sea-49812357 (letöltve: 2017.09.21.)

[22] https://tr.sputniknews.com/avrupa/201703061027513567-avusturyali-bakan-multeci-cozum-misir-gurcistan/ (letöltve: 2017.09.20.)

[23] http://www.ntv.com.tr/dunya/siginmacilar-avrupaya-ulasmak-icin-hangi-rotalari-izliyor,plTxpU-KZk6Kxw7lHffu7g (letöltve: 2017.09.21.)

[24] Göç İstatistik Raporu. Türk Kızılayı Göç ve Mülteci Hizmetleri Müdürlüğü. Mayıs, 2017. 11.