Franciaország egyes területei felett már nincs állami kontroll
Interjú
Marc Fromager a párizsi „Segítségnyújtás az Üldözött Egyháznak” („Aide á l’Église en Détresse”) intézmény igazgatója. Kiemelt kutatási területe és mindennapi munkája az üldözött keresztények megsegítése. Számos könyv és különböző publikáció szerzője. Többször járt Magyarországon, nagy csodálója hazánknak és a V4 együttműködésnek, egyúttal rendkívül kritikusan és pesszimistán szemléli a jelenlegi európai migrációs folyamatokat. A nemzetközileg elismert vallási szakemberrel a Migrációkutató Intézet készített interjút.
Az interjú elején meg kell emlékeznünk a múltheti carcasson-i terrortámadásról, ami tragikus apropót kínál arra, hogy megvitassuk a migráció és az iszlám szerepét Franciaországban. Ki felel mindazért, ami történt?
MF: Ez a támadás nagyon különleges, mert egy rendőr hősiesen feláldozta magát, azért, hogy megmenthesse egy túsz életét. Nagyon tragikus, de az ezredes hősiessége mindenkit lenyűgözött. Az elmúlt évtizedekben sikerült a háborút és fegyveres agressziót kiűzni az életünkből. Most újra megjelent a hirtelen halál lehetősége. Ami a felelősöket illeti, az iszlám radikalizációt és a politikusaink korrupcióját nevezném meg. Az iszlám radikalizáció nagyon aggasztó jelenség. A muszlimok egyre növekvő hányada radikalizálódik. Ezek az emberek összeférhetetelenek a civilizációnkkal, gyűlölnek minket és felénk akarnak kerekedni, a saját szabályaikat ránk erőltetni. Ezek nem elszigetelt támadások, ez háború. Az állam mindenképpen többet tehetne a helyzet javításáért. Például tudjuk, hogy Franciaországban sok radikális szalafita imám él, akik a muszlim közösségek egy részét vezetik. Miért nem utasítják ki a többnemzetiségű, radikális imámokat? Az imámok tevékenységét minden muszlim országban egy politikai hatóság felügyeli, de itt mégis azt mondhatnak, amit akarnak. Ugyanez a helyzet a terrorizmussal gyanúsított személyekkel, az olyanokkal, mint aki a carcassone-i terrortámadás elkövetője is volt. Miért hagyjuk, hogy itt maradjanak? Lehetetlen mindegyiküket nyomon követni. A rendőrség és a hadsereg minden tőle telhetőt megtesz, de a probléma politikai jellegű.
Mi ösztönzi a politikusokat a migrációt támogató hozzáállásra, és miért nem veszik figyelembe az iszlám radikalizmus veszélyét? Vakok vagy tudatlanok?
MF: Politikusaink nem tudatlanok vagy vakok, hanem nemzetközi és nemzeti szinten is megvásárolták őket. Nyomást gyakorolnak rájuk egyes öbölmenti államokból – különösen Szaúd-Arábiából és Katarból –, amelyek a radikális vahabita ideológia bástyái és egyben annak legbőkezűbb finanszírozói is. Ezek az országok jó kereskedelmi kapcsolatot ápolnak Franciaországgal, főként fegyvereladás, befektetések terén, megveszik az adósságunkat, ezért elfogadjuk a feltételeiket. Ráadásul a muszlim népesség folyamatosan nő , politikusaink pedig önkormányzati, regionális és országos szinten is számítanak a szavazatukra. Ezért elfogadják az összes követelésüket és soha nem kritizálják az iszlámot.
Mi a probléma az iszlámmal Franciaországban?
MF: Fokozódó iszlámista radikalizációt figyelhetünk meg, nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában – sőt, ez egy világméretű jelenség. Nyugaton egyre nagyobb közösségeik vannak. Mindaddig, amíg a muszlimok gyenge kisebbségben vannak, a helyzet kezelhető, de ha egyszer erős kisebbséggé válnak – tehát nem kell többséget alkotniuk! – azonnal olyan politikai folyamatot indítanak el, amely nyomán ránk kényszeríthetik magukat, és végül politikai hatalmat szerezhetnek. Franciaországban már lassan ebbe a szakaszba érkezünk. Az eddig említett okok miatt nagyobb szabadságot biztosítunk nekik, mint amit valaha is tapasztaltak a saját országukban. Például a Muszlim Testvériséget világszerte terrorista szervezetnek tekintik, és számos muszlim országban betiltották. De Franciaországban nyíltan és hivatalosan működhetnek. Sőt, még arra is felhatalmazást kaptak, hogy a muszlim közösség képviselői legyenek hivatalos állami fórumokon. Ez teljesen érthetetlen.
Miért erősödik az iszlám radikalizmus Európában? Nem volt semmilyen figyelmeztető jel?
MF: Külső és belső okokat is látok. Az első – amit már említettem – az, hogy Szaúd-Arábia és Katar a fundamentalista vahabita iszlámot terjeszti az olajdollárjaival. Mecseteket, kulturális központokat, alapítványokat, iskolákat hoznak létre Európa-szerte. Ennek eredményeképpen az iszlám monolitikus, radikális változata váltja fel azt a hagyományos, sokszínű „népi” iszlámot, amely világszerte meghatározó volt korábban, mint például a marokkói, a szenegáli vagy az indonéz iszlám. A hagyományos és helyi kultúrákban gyökerező iszlám eltűnik. A második ok, hogy a Nyugat – de mindenekelőtt az USA – cinikusan manipulálja a radikális iszlámot; legyen szó akár az afgán tálibokról, akik a Szovjetunió ellen harcoltak, a koszovói iszlám harcosokról vagy újabban a szíriai „mérsékelt” lázadókról, akikről mindenki tudja, hogy valójában dzsihádisták. Tehát nekünk is van felelősségünk.
Ezek a külső, politikai okok. De melyek azok a belső tényezők, amelyek az iszlámhoz kötődnek?
MF: Az iszlám mély válságban van. Azt a benyomást kelti, hogy erős, főleg a demográfiai mutatók miatt. De ha mélyebbre tekintünk, a radikalizálódás a gyengeség jele. Úgy gondolom, hogy az iszlám három nagy válsággal néz szembe. Először is, nem tudott lépést tartani a modernitással. Az iszlám első évszázadaiban a muszlimok magukba szívták a meghódított területek kulturális eredményeit. De ez a dinamizmus később eltűnt. Most arról álmodnak, hogy visszatérhetnek a kezdetekhez, amikor erősek voltak: utánozzák a prófétát, és a kezdetekben sikerre vezető erőszakban látják a győzelem eszközét. A második válság abból ered, hogy a globalizáció valójában a világ elnyugatiasodását jelenti, főként az amerikai életstílus interneten és Hollywoodon keresztül történő reklámozásával. A nyugati kultúra sokszínű, de keresztény értékeket is hordoz (mint pl. az emberek egyenlő méltósága), és ez feszültséget teremt más kultúrákkal, beleértve az iszlámot is. Végül, a kereszténység egyre több embert vonz, köztük az áttérő muszlimokat is; ez ugyancsak válságot jelent számukra.
Franciaország átalakul?
MF: Azt hiszem, nagyon rugalmasak vagyunk. Az emberek általában aggódnak néhány napig, majd megpróbálnak felejteni. Kivéve azokat természetesen, akik a bevándorlás által érintett környéken élnek. Egyre több a nehézségük. Olyan környezetekben, ahol a lakosság többsége muszlim, a nem muszlimok nyilvánvaló változásokat tapasztalnak, a nőket napi szinten érik atrocitások. Legtöbbször csak szóban, de a lakosság egyre nagyobb köre szenved ettől a helyzettől, akkor is, ha a többség még mindig nincs tisztában a helyzet súlyosságával. Mindazonáltal egyre többen gondolják úgy Franciaországban, hogy egy polgárháború felé menetelünk. Hogy miképp következik majd be, senki sem tudja. De azt már látjuk, hogy az ország egyes területei felett már nincs állami kontroll, a rendőrség és a hadsereg nem teszi be ezekbe a lábát. Ez már tény, nem sci-fi vagy ideológiai feltételezés. És ezek a területek vélhetőleg egyre nagyobbak lesznek. Franciaország egyes részei el fognak veszni és olyanok lesznek, mint Koszovó.
Miből ered ez a passzív és türelmes hozzáállás?
MF: Mi gyarmattartók voltunk, így amikor az egykori gyarmatokról származó emberek megjelentek Franciaországban, nem tekintettük teljesen idegennek őket. Emellett az első évtizedekben nem volt gondunk a bevándorlókkal. Viszont az egyre növekvő számuk határozottan növeli a feszültségeket, és kimondhatjuk: a fehérellenes rasszizmus már valódi problémává vált. Ugyanakkor a politika és a média folyamatosan azt sulykolja, hogy szégyellnünk kell magunkat. Szégyellnünk kellene, hogy fehérek, hogy keresztények, hogy franciák vagyunk. A „szégyen aranyérmét” kellene megnyernem, mert fehér keresztény férfi vagyok. Hogyan integrálhatjuk a muszlimokat, ha szégyellnünk kell, akik vagyunk? Ma nem tudunk semmit felmutatni a radikális muszlimok ellen. Mi a mai nyugati civilizáció? Tele van nihilizmussal, anyagiasasággal, pornográfiával és istenkáromlással. Hogyan lenne képes egy tudatát vesztett civilizáció ellenállni bárminek, különösen a hódító iszlámnak? Amíg nem ébredünk fel, nem nyerhetjük meg ezt a háborút.
Kiváló iszlámszakértőik vannak, vagy legalábbis voltak. Mit mond az értelmiség?
MF: Ami a szakértőket illeti, azt mondanám, hogy a múltban tényleg így volt. Napjainkban azonban az orientalistáink gyakran elvesznek kutatásaik részleteiben, anélkül, hogy mondanának valamit a jelenlegi helyzetről. Nem foglalkoznak a radikalizálódás problematikájával, bezárkóztak az elefántcsonttornyukba, és történelmi távlatból próbálják megérteni az iszlám civilizációt. Nem meglepő, hogy ezután a szemlátomást komoly politikai ellenőrzés alatt álló média sem bírálja soha az iszlámot. Nem arra gondolok, hogy ezt kimondottan ezt kellene tenniük, de szisztematikusan elkerülik az iszlám és bizonyos tragikus események közötti nyilvánvaló összefüggést. Ezzel azt a benyomást keltik, hogy olyan dolgokat akarnak eltitkolni, amelyek valójában mindenki számára nyilvánvalóak.
Társadalmi probléma a radikalizáció?
MF: A radikálisok mindig áldozatként tüntetik fel magukat. Panaszkodnak az állami gondoskodás hiányára, anyagi problémákra, aztán úgy tüntetik fel, jogosan válnak agresszívvá. A média szerint a terroristák lelkibetegek. Ez igaz, de honnan származik ez a betegség? Az integráció kezdetben nem jelentett problémát. A bevándorlók első generációja keményen dolgozott, és a második generáció meglehetősen jó oktatásban részesült. Mi történt a harmadik generációval? Miért csak a muszlimok nem integrálódnak? Nem egyszerűsíthetjük le pusztán társadalmi vagy pszichológiai okokra. Egyrészt a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a létszámban gyökerező problémával állunk szemben. Ha a számuk elér egy kritikus szintet, beindul gettósodás és elszigetelődés. Egyszerűen nem akarnak integrálódni! A radikális imámok azt mondják nekik: ne integrálódjatok, ne keveredjetek a „hitetlenekkel”. Másfelől viszont a baloldali, marxista oktatási megközelítés is kudarcot vallott. Utópisztikus eszmék voltak, amelyek nem működtek. A bevándorló hátterű diákok közül sokan nyelvtudásbeli problémákkal kűzdöttek. A baloldal úgy gondolta, lejjebb kell helyezni a mércét, hozzájuk kell igazítani, az egyenlőség jegyében. Ennek következtében az oktatás színvonala zuhant, ugyanakkor a gazdagok megtartották saját magániskoláikat. Így a különbségek megmaradtak, sőt növekedtek, és az elithez képest a bevándorlók továbbra is nagyon alulképzettek maradtak. A baloldali rendszer valójában segítette a gazdagokat abban, hogy megőrizzék kiváltságaikat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy számos radikális személy az iskolázott rétegből kerül ki.
Melyek a lehetséges forgatókönyvek?
MF: Ahogy az életveszély újra hétköznapjaink központi része lett, a metafizikai kérdések ismét előkerülnek. Egyesek talán áttérnek az iszlámra, mások pedig újra felfedezik keresztény gyökereiket. Napjainkban a hit háttérbe szorul, de 50 év múlva elképzelhető, hogy utódaink átkozni fognak minket, mert túl sok templomot adtunk el. A francia forradalom előtt a vallásosság egységes és megszokott jelenség volt. A forradalmat követően üldözésnek lehettünk a szemtanúi, amelyet a 19. században egy újjáéledés követett. E század végére minden második katolikus misszionárius a világon francia volt. Ami a muszlimokat illeti, három lehetséges utat látok. Az első a radikalizáció, amiről már beszéltünk. A második meglepő módon az ateizmus, amely erősen terjed a muszlim világban. Az iráni származású Maryam Namazie, aki az iszlámot elhagyók számára egy szervezetet alapított Nagy-Britanniában, az ateizmus szökőárjáról beszél. A jelenségt komoly aggodalmat okoz a muszlimok számára – Egyiptomban például törvényt javasoltak az ateizmus bűncselekménnyé nyilvánítására, amiért börtönbüntetés és pénzbírság járna. Tudom, hogy egyre több muszlim gondolkodó aggódik a radikalizálódás miatt, és a mérsékelt muszlimok is undorodnak az erőszaktól. De arra a kérdésre, hogy miképp lehetne megreformálni az iszlámot, még nem érkezett válasz. Mivel az iszlám vallás és politikai ideológia egyben, feltételezhetjük, hogy mint minden más politikai ideológia, az iszlám sem tart örökké. A harmadik út az, hogy egyre több muszlim tér át a kereszténységre: Szaúd-Arábiában több mint százezren, Iránban nyolcszázezren, Indonéziában hatmillióan vannak.
Hogyan értékeli a V4 országok helyzetét?
MF: Személy szerint én teljes mértékben támogatom a visegrádiakat és minden tiszteletem Orbán Viktoré, hogy vezető szerepet vállalt a V4-es álláspont kialakításában. Szerintem nagyon konkrét és reális, amit képviselnek. A politikusok elsődleges felelőssége, hogy garantálják országuk lakosságának biztonságát és szolgálják az érdekeit. Történelmi tapasztalatai, az oszmán hódítás, a Habsburg és a szovjet megszállás éberebbé tették Magyarországot. Nemrég csaknem egy millió migráns vonult át Magyarországon, ami nagy sokkot okozott. Tekintettel arra, hogy Franciaország lakossága 6,5-ször nagyobb, mint Magyarországé, biztosíthatom Önöket, hogy ha 6,5 millió migráns Franciaországon keresztül kelt volna át, az emberek és a politikusok sokkal érzékenyebbek és ellenállóbbak lennének most. Nyilvánvaló, hogy a tömeges migráció káoszt okoz, így nem állhat egyetlen európai ország érdekében sem, csak az olyan külső hatalmaknak kedvez, amelyek gyengíteni akarják az Európai Uniót. A visegrádi országok szabadok és demokratikusak, és joguk van úgy cselekedni, ahogy akarnak. Biztos vagyok benne, hogy Nyugaton is egyre több ember ért egyet a visegrádiak álláspontjával, még akkor is, ha nagyon erős politikai propagandának vannak kitéve. Ha meghallgatjuk az embereket, világos, hogy legtöbbjük nem akarja ezt a hatalmas bevándorlási hullámot. De politikusaink nagyon támogatják. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy még mindig demokráciában élünk-e. A másik kérdés pedig az, hogy miért ragaszkodnak hozzá a politikusok, ha teljesen egyértelmű, hogy nem jó az országuk számára. A nyilvánvaló magyarázat az, hogy korruptak és rövid távú érdekeiket szolgálja az, ha megkönnyítik és ösztönzik a bevándorlók invázióját. Ha az EU vezetése nem veszi figyelembe és nem fogadja el az ellenvéleményeket, akkor ez kizárólag a diktatórikus hatalomgyakorlás iránti hajlamukat és korruptságukat bizonyítja. Őszintén remélem, hogy a visegrádi országok képesek lesznek ellenállni.
Kiemelt kép forrása: france24.com
