Gyorselemzés 2018/18: Törökország és az afgánok: újabb migrációs hullám Közép-Ázsiából

2018. május 3.

Gyorselemzés 2018/18: Törökország és az afgánok: újabb migrációs hullám Közép-Ázsiából

Gyorselemzés 2018/18: Törökország és az afgánok: újabb migrációs hullám Közép-Ázsiából

Törökország és az afgánok: újabb migrációs hullám Közép-Ázsiából

Elemzés

A törökországi afgánok száma az elmúlt időszakban meredeken emelkedett. A menedékjogot kérők száma 2016 elején 96, 2017 elején 122, 2017 nyarán pedig nagyjából 130 ezer volt.[1] Viszonyításképpen, 2016-ban az illegálisan az országba érkező és elfogott afgánok száma több mint 31 ezer volt.[2] 2018 márciusában a hivatalos statisztika szerint mintegy 170 ezer afgán él a kis-ázsiai országban. Vagyis a szíriai után az afgánoké a második legnagyobb menekült csoport az országban.

Az illegális úton érkező afgánok száma azóta is növekvő tendenciát mutat. Olyannyira, hogy a legfrissebb hírek szerint az iráni–török határ közelében fekvő Iğdır térségében a török hatóságok egy „visszaküldő központot” is fel fognak állítani. A török miniszterelnök ígéri, hogy a terrorizmussal kapcsolatba hozható egyéneket vissza fogják küldeni oda, ahonnan jöttek. Nagyjából 50 000 afgán érkezett csak az elmúlt egy éven belül.[3]

A török miniszterelnök-helyettes, Veysi Kaynak szerint az Iránban élő mintegy 3 millió afgán könnyen útnak indulhat Törökország felé. Az elmúlt három hónapban, vagyis 2018 éve eleje óta illegális utakon 20 ezer afgán érkezett Törökországba. A török hatóságok és az erzurumi váli – Erzurum (és Erzincan) városa a leginkább érintett a menekültek érkezésében – charter járatokat szerveztek annak érdekében, hogy az afganisztáni származású érkezőket visszajuttassák hazájukba. Ez azonban nem akadályozza meg a többségében fiatal férfiakat abban, hogy újra és újra megkíséreljék az átjutást az iráni–török határszakaszon. Az egyik ilyen afganisztáni menekült a következőképpen nyilatkozott helyzetükről: „Azért jöttünk idáig, hogy dolgozzunk, és hogy megmeneküljünk a talibántól. Napokon keresztül gyalogoltunk a hegyeken át. Az Afganisztánból idáig megtett 23 napos gyalogutat most repülővel 4 óra alatt megtesszük visszafelé. Most lehet ugyan, hogy kiutasítanak bennünket, de vagy illegális utakon, vagy útlevéllel, vissza fogunk újra térni.”[4]

A török kormány még 2017 őszén a határszakasz megerősítésére az Ararát térségében 144 km hosszan beton elemekből és szögesdrótból kialakított fizikai akadály felállítását tervezte.[5] A munkálatok azóta is folynak. Iğdır kormányzója, Enver Ünlü szerint ez a menekülthullám azért is most indult el, mert sokan át akarnak jönni a határon mielőtt a fal elkészül. Ünlü hozzátette ugyanakkor, hogy szerinte ezt az áradatot “lehetetlen teljes egészében megszüntetni”.[6]

Sok ember a török–iráni határ keleti oldalán, főleg Urumiye (Urmai) térségében torlódhatott fel. Az útnak indulók száma elérheti a másfél milliót is. Többségük a Törökország–Görögország–Szerbia–Magyarország útvonal érintésével Németországot célozza meg. Döntően azért menekülnek Iránból, mert sokukat besorozták és a szíriai frontra küldték, vagy nemes egyszerűséggel kitoloncolták az országból (Afganisztánba). Az iráni társadalmi státuszuk sem megfelelő, többnyire kisegítő munkát végeznek, jogi helyzetük pedig bizonytalan.[7] Az iráni belpolitikában is napirendre került az országban élő afgánok helyzete, hiszen egyesek nehezményezik azt, hogy míg a kormány foglalkoztatja az afgán menekülteket, mintegy 7 millió – részben akár egyetemi végzettséggel bíró – iráni fiatal nem talál munkát magának. Ebből a szempontból nem meglepő, hogy a perzsa hatóság nem igyekszik feltartóztatni a nyugati irányba útnak induló csoportokat. A források szerint naponta (éjjelente) akár 4-500 afgán is könnyűszerrel átlépi a török határt.[8]

Európai szempontból az afgánok érkezése azért aggasztó, mert míg a török hatóságok a szíriai menekültek helyzetét jogilag stabilizálták – és legalább átmeneti védelem alá vonták a mintegy 3 millió embert – addig az afgánokra ez a szabályozás nem érvényes. Akik tehát nem kerülnek visszatoloncolásra, azok rövid, vagy közép távon illegális csatornákon próbálhatnak meg Európába jutni. Rájuk tehát nem vonatkozik az Európai Unió és Törökország között 2016 márciusában létrejött egyezmény. Igaz, az sem tudta teljes egészében megszüntetni az illegális migrációt, de legalább hivatkozási alapot képez a felek között.

Az is igaz, hogy egyes sajtóhírek szerint az új menekülthullámmal érkezők Törökországra elsősorban nem tranzit, hanem célországként tekintenek.[9]

A fenti hírek és folyamatok egyértelműen a közép-ázsiai országra irányítják figyelmünket. Afganisztán vallásilag és nemzetiségileg tarka képet mutat. Afgán nemzet európai értelemben nem létezik. Érdemes ezzel összefüggésben elolvasni az ország himnuszának szövegét. A „béke és kard hazájában” beludzsok, özbegek, pastuk, hazarák, türkmenek (részben kizilbasok), tádzsikok, pamírik, núrisztánik, brahúik, pesejik és ajmakok élnek. Talán nem haszontalan tehát tudni, hogy az afgán gyűjtőnév alatt különböző vallású, anyanyelvű és nemzetiségű emberekről beszélünk.

Iránba több hullámban érkeztek afgánok az elmúlt évtizedek során. Elsőként az 1979-es szovjet-afgán háború elől menekültek a nyugati szomszédhoz. A második nagy hullám az Afganisztánt ért 2001-es amerikai beavatkozás után indult meg. A több évtizedes politikai instabilitás és a tálibok tartós berendezkedése sok millió embert indított útnak. Ezzel párhuzamosan Afganisztán hagyományosan nagyhatalmi küzdőtérnek is tekinthető.

A közismert tétel, miszerint az amerikaiak fegyverezték fel a tálibokat a szovjetek elleni harchoz nem jelent újdonságot. A példa azonban nem egyedi, hiszen a Nádir sah 1747-es halála után kialakuló független afgán állam már a 19. század elején az ún. „nagy játszma” elszenvedőjeként szembesült a Közép-Ázsiáért zajló brit–orosz versenyfutással. Ma sincsen mindez máshogy, hiszen Afganisztánban az amerikai jelenléten túl több nagy és regionális hatalom próbál teret nyerni.

Többek között például éppen Törökország az, amelyik az ország hazara, özbek és türkmen lakosságával – főleg az ország északi, észak-nyugati területein, Mazár-e Sarif, Sebergan, Kunduz, vagyis a történelmi Turkesztán déli térségében – próbál aktív kapcsolatot kiépíteni.[10] Iskolákat alapítanak, ösztöndíjakat nyújtanak a fiataloknak és a helyben élők körében is – különböző adományokkal, segélyprogramokkal – népszerűsítik Törökországot.[11] Ilyen értelemben tehát egyrészről a helyiek országon belüli boldogulását próbálják elősegíteni. Másrészről ugyanakkor a török pozíció erősítése és a legtehetségesebbek kiemelése is a vállalt célok között szerepel. Sőt, a törökök a pakisztáni afgán menekültek számára is alapítottak már iskolát.[12]

Ezzel pedig eljutottunk a szintén nagyszámú afgánt befogadó másik országhoz, Pakisztánhoz. Iszlámábád ugyanis legalább 2 millió embert fogadott be északi szomszédjából, amiből egyes becslések szerint legalább 700 ezret nem is regisztráltak. Ennek a több milliós tömegnek a jogi státusza szintén rendezetlen, a nemzetközi szervezetek tiltakozásának hatására Pakisztán időről időre meghosszabbítja a tartózkodási engedélyüket, de ez csak átmeneti megoldásnak tűnik. Az afgán menekültek a két ország viszonyára is kihatnak, hiszen a pakisztáni hatóságok rendre azzal vádolják az országban lakó afgán menekülteket, hogy soraikban terroristák vannak.[13] Részben ezért is számolták fel erőszakkal Iszlámábád környéki afgán telepeket.[14]

Összességében elmondható tehát, hogy az afganisztáni menekültek jogi státusza sem Iránban, sem pedig Pakisztánban nem rendezett. A szóban forgó embercsoport nagyjából 5 millió főt számlál, amiből mintegy 3 Iránban, 2 millió pedig Pakisztánban tartózkodik jelenleg. Török források szerint az sincs kizárva, hogy az iráni afgánok fele, vagyis nagyjából másfél millió ember akar átjutni Törökországba, hogy vagy ott kezdjen új életet, vagy pedig tovább induljon Európa felé. Az iráni kormányzat finoman szólva sem marasztalja ezeket az embereket. Törökország az érvényben lévő genfi egyezmény alapján elkezdte az országba érkezőket visszatelepíteni Afganisztánba, a keleti megyékben „visszaküldő központokat” hozott létre. Néhány emberjogi szervezet[15] ugyanakkor már tiltakozott a pakisztáni és a török hatóságok eljárása ellen egyaránt és próbálja elérni, hogy az ENSZ mihamarabb kezelje a szóban forgó milliók ügyét.

Ami a problémakör európai vetületét illeti, a legújabb hírek szerint a balkáni útvonal újra aktivitást mutat.[16] E folyamatban résztvevők estében azonban már döntő többségében nem szíriai, sokkal inkább közép-ázsiai csoportokról beszélhetünk. Az Európába érkezők összetételében tehát ilyen értelemben fontos változások mentek, mennek végbe. Az időzítés ebből a szempontból nem releváns kérdés, hiszen a kontinens szomszédságában zajló konfliktusok rendezése annak ellenére sem halad, hogy minden résztvevő igyekszik a béke és a stabilitás jelentőségére felhívni a figyelmet. Ez azt jelenti, hogy a migrációs nyomás nemcsak nem azért csökken, mert a kibocsátó országok problémái nem javulnak, hanem azért is, mert a hatékonyan fellépni képes nyugati erőknek sok esetben nem érdeke nyugvópontra juttatni bizonyos kérdéseket. Erre kiváló példa a kelet-gútai harcok esete, amikor is a nyugati katonai csapás akkor indult meg, amikor a szóban forgó terület felett a damaszkuszi kormányerők megszilárdíthatták a kontrollt.[17] Hasonló reakciót váltott ki főleg a török közvéleményben Párizs azon kijelentése is, miszerint megpróbálnak közvetítőként fellépni a PYD és a török állam között.[18] Ilyen értelemben tehát a térség államai számára (az oroszhoz képest) az amerikai jelenlét egyelőre inkább aggályokat, semmint nyugalmat szül. Pláne, ha például a neves Times magazin külön cikkben hívja fel az amerikaiak figyelmét arra, hogy „a térség többi résztvevőjéhez képest szekulárisabb és demokratikusabb” beállítottságú kurd erők támogatása elsőbbséget kell, hogy élvezzen Washington számára.[19]


[1] https://www.amerikaninsesi.com/a/turkiyede-afgan-multecilerin-sayisi-artiyor/3987730.html (2018-04-09)

[2] http://www.haberturk.com/gundem/haber/1442778-12-bin-afganli-turkiyede-kisa-donem-ikamet-izni-aldi (2018-04-09)

[3] https://www.cnnturk.com/video/turkiye/50-bin-afgan-gocmen-turkiyede-igdira-kamp-kurulacak (2018-04-08)

[4]http://www.cumhuriyet.com.tr/haber/turkiye/955394/Sinir_disi_edilen_Afganlar__Ya_pasaportlu_ya_da_pasaportsuz…_Yine_gelecegiz.html (2018-04-18)

[5] https://www.sabah.com.tr/gundem/2017/11/11/iste-turkiye-iran-sinirina-orulen-guvenlik-duvari (2018-04-16)

[6] https://www.dailysabah.com/turkey/2018/04/05/rise-in-illegal-afghan-migrants-across-turkeys-eastern-borders-1522881290 (2018-04-18)

[7] https://www.glokalhaber.com/turkiye-yeni-bir-gocmen-akimi-ile-karsi-karsiya-29757.html (2018-04-07)

[8] https://aa.com.tr/tr/dunya/-afgan-multecilerin-turkiyeye-gocunde-iranin-rolu-/1114057 (2018-04-17); https://www.timeturk.com/afgan-gocu-artti-cunku-iran-sinirlari-acti/haber-881098 (2018-04-11)

[9] http://www.haberturk.com/turkiye-ye-gecen-afgan-siginmasi-sayisi-27-bine-ulasti-1914564 (2018-04-16); Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a június 24-én esedékes törökországi előrehozott választás kapcsán a mintegy 50 000 szíriai menekült, akik már török állampolgárságot kaptak, aláírásgyűjtésbe fogtak, hogy a török nemzetgyűlésbe bejuttathassanak egy szíriait, aki az országban élő menekültek jogait képviseli. Annál is inkább, mert a közeljövőben az állampolgárságot kapottak száma elérheti a 120–130 000 főt. A parlamenti tagságra jelölt Semir Hafez egyébként hosszútávon egy, a szíriaiak ügyeivel foglalkozó külön minisztérium felállítását is szorgalmazza. https://odatv.com/t.c.-vatandasi-olan-50-bin-suriyeliden-meclis-hamlesi-02051803.html (2018-04-29)

[10] A Török Koordinációs és Együttműködési Ügynökségnek például a fővároson kívül Mazár-e Sarifban van még központja. A török állami segédlettel megvalósuló kulturális és infrastrukturális beruházások nagy része is itt valósul meg. http://www.tika.gov.tr/tr/haber/mezari_serif’te_turkce_kursunu_bitiren_afgan_ogrenciler_sertifika_aldi-20618 (2018-04-18)

[11] https://www.youtube.com/watch?v=l03RQQPyTYA (2018-04-16)

[12] https://aa.com.tr/tr/dunya/pakistandaki-kucuk-afgan-multecilere-turkiyeden-dost-eli/576487 (2018-04-17) Azon túl, hogy Afganisztán északi régiói a hagyományos, történelmi Turkesztán részét képezték, kulturális közösséget teremtve ezáltal a török népek között, Ankara gazdasági szempontból sem elhanyagolható partnere Kabulnak. 2003 óta a török cégek több, mint 6 milliárd USD értékben hajtottak végre projekteket a közép-ázsiai országban. Ezzel pedig az afganisztáni építőiparba legtöbbet befektető külföldi ország Törökország lett. A török cégek azonban a bányászat, az egészségügy és az energetika területén is aktívak. Bővebben lásd http://www.mfa.gov.tr/afganistan-ekonomisi.tr.mfa (2018-04-16)

[13] https://turkish.aawsat.com/2018/02/article55376341/iki-zor-secenek-arasinda-afgan-multeciler (2018-04-16)

[14] https://emlakkulisi.com/pakistandaki-afgan-multeci-koyu-yikiliyor/395999 (2018-04-15)

[15] http://afgrefugees.com/11264 (2018-04-19)

[16] https://www.azinlikca.net/yunanistan-bati-trakya-haber/item/13608-yunan-genelkurmay-baskanligi-ndan-multeci-uyarisi.html (2018-04-20)

[17] Barış Doster politológus, publicista például egyenesen úgy látja, hogy a vegyi fegyverek bevetését ürügyként használni egy katonai beavatkozáshoz nemes egyszerűséggel hazugság. Bővebben lásd https://odatv.com/hukumetin-suriye-celiskisi-19041800.html (2018-04-23)

[18] http://www.setav.org/pkk-terorunun-yeni-resmi-sponsoru-fransa/ (2018-04-23)

[19] https://odatv.com/pkkyi-yuzustu-birakma-02051832.html (2018-04-30)

 

Kiemelt kép forrása: Ekathimerini