Un Coup de bluff: Francia migrációs és integrációs alapelvek Macron elnöksége alatt

Elemzés 

Emmanuel Macron 2017 májusában került hatalomra mozgalma, a kormányalakító La République en marche! centralista politikai párt támogatásával. Macron és pártja 2016-os felemelkedése gyors volt és váratlan, a francia Szocialista Párt válságából és abból adódóan, hogy a szocialisták nem tudtak erős jelöltet állítani a tavalyi elnökválasztáson. Macron a Szocialista Párton belüli szocialista és liberális szintézis olyan új arcaként jelent meg[1], aki inkább liberális, mintsem szocialista. Azt hirdette, hogy olyan hangot kell megütni, amely nem csupán a párton belüli liberális szárnyat békíti ki a baloldaliakkal, hanem a liberális republikánusokat is megpróbálja elérni. Macron mindenekelőtt agyafúrt politikai kommunikátornak bizonyult, mely jellemvonásnak elődje, François Hollande igencsak híján volt.

A migráció vonatkozásában Macron és a La République en marche! a két nagy (a Szocialista és a Republikánus) párt álláspontját hozta szintézisbe: a megfontolt migrációs politikát részesítette előnyben, azonban nyitott maradt arra, hogy Franciaország az általa megszabott keretek között menekülteket és migránsokat fogadjon be. Így a République en marche! átvett néhány jobboldali szlogent, de közben hű maradt a hagyományos szocialista-liberális megközelítéshez. A párt a főáramú médiát, az Internetet és agresszív kommunikációs politikát használva azoknak a fiataloknak a mobilizálására összpontosított, akik tartottak a Nemzeti Front győzelmétől, de a két hagyományos (a Republikánus és a Szocialista) pártban nem bíztak. A La République en marche! tehát a forradalom és az újszerűség illúziójával kecsegtetett.[2] Ez a kommunikációs stratégia azonban, amely manipulációval tette derűlátóvá és reményteljessé a közvéleményt, a Macron-éra első éve után hamar szertefoszlott.

Egyes elemzők szerint Macron politikája, beleértve a migrációs álláspontját, lehetett pusztán blöff is, amelynek célja egy még erőteljesebb neoliberális fordulat előkészítése, így próbálva meg életre kelteni a francia gazdaságot, társadalmat és politikát. A Foreign Affairs számára írt cikkében Ronald Tiersky pragmatistaként jellemezte Macront, aki, ha kell, eltávolodik Merkel politikájától a migráció vonatkozásában.[3] Philippe Askenazy pedig a Dissent-ben a macronizmus ellentmondásaira hívta fel a figyelmet, az úgynevezett progresszív neoliberalizmust illeti.[4]

A jelen elemzés Macron 2017 májusa óta alkalmazott migrációs és integrációs politikájának fő jellemzőit írja le és méri felvizsgálja, különös tekintettel az elfogadott új menekültügyi és bevándorlási törvényre, az elnöknek az iszlámmal való bánásmódjára, az uniós fórumokon tett kijelentéseire, valamint az NGO-kkal kapcsolatos álláspontjára.

A teljes elemzésért kattintson IDE


[1] 2012 és 2016 között Emmanuel Macron François Hollande elnök főtitkárhelyettese volt, valamint liberális tendenciákat mutató gazdasági, ipari és digitális miniszter Manuel Valls kormányában.

[2] Diane Delaurens, “En marche, la politique moderne ? “, Esprit 4 (2018):11-17.

[3]  Ronald Tiersky, “Macron’s World: How the New President is Remaking France“, Foreign Affairs 97 (2017):93.

[4]  Philippe Askenazy, “The Contradictions of Macronism”, Dissent 65, 1 (2018): 90.