A videót, amely „A berlini és milánói merényletek elkövetőjének tanúságtétele” címet viseli, az Iszlám Állam hírügynöksége tette közzé december 23-án. Az üzenet három kulcseleme a hűségeskü, a bosszú és a totális háború deklarálása. A videoüzenetben a merénylő, Anis Amri kijelentette, hogy cselekedetét áldozatnak és a muszlimok szenvedéseit megtorló bosszúnak szánja és Allah ellenségei ellen vívott dzsihádnak minősíti. A nyugati embereknek azt üzente, hogy nekik is „inniuk kell a fájdalom keserű kelyhéből” és, hogy „a muszlim nemzet (umma) áll mögöttük készen arra, hogy lesújtson rájuk”. Felszólította hittársait, hogy minél többet mészároljanak le „a keresztes disznók közül, mindenki a maga képességei szerint”, ott ahol él.

„KERESZTES DISZNÓK”

Az üzenetet a sérelem és bosszú kettőssége jellemzi. A nyugati civileket „keresztes disznóknak” titulálja, ami állandó eleme a dzsihadista retorikának. A keresztes háborúkra történő utalás az iszlám jogalkalmazás keretrendszerét változtatja meg, háborús törvényeket léptet életbe, amikor az iszlám terjeszkedésének célja felülmúlja az emberi élet értékét, s igazolja az elkövető és az ártatlan áldozatok halálát. A „disznó” minősítés a nyugati kultúra megvetett, tisztátalan mivoltára utal, az ellenségnek tekintett európai civilek dehumanizálását jelzi. Amri vallási tézisekkel szentesíti politikai sérelmek – az Iszlám Állam kalifátusa elleni hadműveletek – megtorlását, amelyre az aleppói offenzíva vélhetően közvetlen hatással volt. A „keresztes disznók” lemészárlására a rituális állatleölést jelentő igét használja, egyértelműen jelezve, hogy igazolt, szent, sőt egyenesen előírt cselekedetnek tartja a nyugati lakosság elleni támadást. Amri a korábbi merényletek elkövetőinek sorába illeszkedő tipikus kisstílű bűnöző, aki számára a dzsihadizmus ideológiája kínált kitörési pontot a szürke és értelmetlen hétköznapokból.

ELŐSZÖR MEGFIGYELTÉK, AZUTÁN FUTNI HAGYTÁK

A priuszos és iszlamista körökben mozgó férfiról tudták ugyan, hogy drogot árul, de terrorizmusra utaló jelet nem véltek felfedezni viselkedésében, ezért megfigyelését 2016 szeptemberében felfüggesztették. Német források szerint Amri a gyűlöletbeszédeiről hírhedt prédikátor, Ahmad Abdulaziz Abdullah A., más néven Abu Walaa követője volt. Az iszlamista szónokok – akik mecsetekben vagy az interneten hirdetik nézetei­ket – rendszerint kulcsszereplők a Nyugaton céltalanul élő, a helyi kultúra iránt növekvő irigységet és gyűlöletet tápláló fiatalok radikalizálásában. Abu Walaa 2015-ben egy kiterjedt hálózatot működtetett Alsó-Szászországban, amely elsősorban az Iszlám Állam számára toborzott harcosokat. A 32 éves, iraki származású prédikátort csak 2016 novemberében tartóztatták le, miután legalább húszan gyaníthatóan az ő hatására csatlakoztak a terrorszervezethez. Huszonötezer követőt számláló Facebook-oldalán a kamerának hátat fordítva készített videofelvételeken adott buzdítást és útmutatást.

A prédikátor tartós fogva tartása – a kiutasítást nem is említve – azonban nehéz-ségekbe ütközik. Sok más uszító, toborzó hitszónokhoz hasonlóan az Abu Walaa beszédeiben rejlő gyűlöletkeltés és harci buzdítás ritkán azonosítható pusztán retorikai elemzéssel. Az iszlám első háborúit megörökítő vallási szövegek, hagyományok idézése ugyanis nem számít tiltott cselekedetnek. A visszatérő elemek pedig az iszlám és a kereszténység, az iszlám és a nyugati civilizáció szembenállásának tematikája köré épülnek, ami szintén nem büntetendő: a szólásszabadság és az ártatlanság vélelme szabad utat enged a hasonló megnyilvánulásoknak. A militáns iszlamizmus mint mobilizáló ideológia elemzése – az említett dekódolási nehézségek miatt és az iszlamofóbia vádjának árnyékában – általában háttérbe szorul.

Az Iszlám Állam propagandagépezete 2016 nyara óta prioritásként kezeli a Nyugat elleni támadásokat. A Dabiq magazin júliusi száma a „Törd meg a keresztet” címet viseli, és bosszúszomjas keresztényellenes uszításokat tartalmaz. A terrorszervezet katonai veresége talán már nincs messze, ám szakértők szerint az ideológia, amit hirdet, továbbra is óriási veszélyt jelent a Nyugat számára. Az általuk létrehozott kalifátus ugyanis nem tett mást, mint megvalósította az iszlám szent szövegeinek szó szerinti értelmezésén nyugvó radikális és terjeszkedő állami struktúra kiépítését. A kalifátus elleni támadás a totális háborút igazolttá, sőt kötelezővé teszi.

HÁBORÚ AZ EURÓPAI HADSZÍNTÉREN

Mint a decemberi merénylet újfent bizonyította, az iraki és szíriai tér- és népszerűségvesztés kompenzálása részben az európai hadszíntéren történik. Azonban nem csupán a katonai vereségek megtorlásáról van szó. A bosszú mélyebb gyökerű, s vágya jelen van a céltalanul tengődő, a jóléti ellátórendszer peremén élő muszlim fiatalok tömegeiben. Közvélemény-kutatások adatai bizonyítják, hogy az Európában élő muszlimok többsége úgy véli, az iszlám világ a keresztes háborúk szellemében cselekvő Nyugat áldozata. Ez a meggyőződés egyre nagyobb teret hódít az európai muszlim közösségekben. Köreikben az a vélekedés is népszerű, hogy a terrormerényletek miatt bevezetett biztonsági intézkedések az iszlamofóbia és a muszlimellenesség bizonyítékai. Az iszlamista szónokok diskurzusain nevelődő generációk szemében a Nyugat a gonosz megtestesítője, amely nemcsak megvetendő, de el is kell pusztítani.

Az iszlám hagyományain alapuló doktrína szerint a keresztények meghamisították Jézus tanításait – közöttük Mohamedre vonatkozó próféciáit. Jézus a Jó és a Rossz végső küzdelmekor visszatér a világba és az iszlám ügyéért fog harcolni. A mérsékelt iszlám a kereszténységet annyiban elfogadhatónak tartja, ha az nyitottan és barátságosan viszonyul az iszlám terjesztéséhez, amit jól példáz az, hogy nyugat-európai országokban közösségi ima céljából számos templomban vehetnek bérbe termet muszlimok. Az európai muszlimok körében is egyre népszerűbb szalafita irányzat azonban kevésbé nyitott az együttműködésre – még akkor is, ha ez a Nyugaton élő muszlim közösségek érdekét szolgálja.

A Dabiq magazinban az Iszlám Állam már 2016 nyarán egyértelműen deklarálta, hogy a keresztények ellen globális háborút kíván vívni az iszlám nevében. A kiadvány megjelenését követően került sor Franciaországban egy pap brutális meggyilkolására, majd az adventi időszakban a kairói kopt katedrálisban követtek el merényletet. Jézus az Iszlám Állam apokaliptikus víziójában a kalifátus katonája, aki hathatós segítséget nyújt majd a romlott nyugati civilizáció leigázásához. Ebbe a narratívába illeszkedik az, hogy az Iszlám Állam előszeretettel alkalmaz konvertitákat, akik szerint a kereszténység gyengülése hamisságának és romlottságának bizonyítéka.

KONSTANTINÁPOLY UTÁN RÓMÁT IS BEVENNÉK

Szeptemberben új kiadvánnyal jelentkezett a szervezet, melynek címe Rumija (Rumiyah), azaz Róma. A kiadvány nevének megváltoztatása a hadászati stratégia célpontjainak átértékelésére vonatkozó egyértelmű jelzés. Dabiq Szíriában van, míg Róma az egész nyugati civilizáció metonímiája. Az iszlamisták célja pedig nem más, mint a Nyugat meghódítása és megalázása. Ez utóbbiban, a merényleteknek és az állandó készültségnek köszönhetően, máris jelentős sikereket könyvelhetnek el. A Rumiyah magazin első száma hét nyelven jelent meg: angolul, franciául, németül, oroszul, törökül, pastu nyelven és ujgurul. A kiadvány címe egy prófétai hagyományra utal, amely szerint Konstantinápoly után a muszlimok Rómát is beveszik. A kiadvány a Dabiq júliusi számához illeszkedve vallási háború részeként értelmezi a Nyugat és Oroszország elleni akciókat.

Az Iszlám Állam terjeszkedése idején a Nyugaton végrehajtott műveletek elsősorban propagandacélokat és a toborzást szolgálták. Az államiság végnapjai közeledtével a szervezet elődjéhez, az al-Kaidához hasonló globális terrorszervezetté alakul, komoly európai bázissal és előre aligha meghatározható célpontokkal. A kiadvány szerint a szétszóratás Allah bölcsességéből történik, azért, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a legbátrabbak. A dzsihádot „az ő földjükön” kell megvívni – mint erre Amri is utalt üzenetében. A hadszíntér nemcsak a nyugati államokat jelenti, hanem a világ minden olyan területét, amely ellenséges volt a kalifátussal szemben.

A Rumiyah magazin a civilek elleni merényletekre történő buzdítás legteljesebb összefoglalását adja: „A hitetlenség földjén élő muszlimok emlékezzenek arra, hogy a hitetlenek vére halal (helyeselt), megölésük Allahot dicsőíti (…) Ez vonatkozik a munkába igyekvő üzletemberre a taxiban, a parkban sportoló fiatalokra vagy a szendvicsért sorban álló öregemberre (…) de még az utcai virágárusra is. Rettegést kelteni a hitetlenek szívében a muszlim feladata. Nincs arra törvény, hogy csak a katonákat, rendőröket, bírókat és politikusokat szabad célba venni (…) Hogyan is álmodhatnának a hitetlenek a békéről és a biztonságról, amikor a muszlimok szerte a világon szenvednek és Allah törvényét gúnyosan a demokrácia ember által kreált szörnyszülötteivel helyettesítik?” Ez az érvelés az ártatlanok meggyilkolását áldozatnak tünteti fel – mint ez Amri üzenetéből is világos.

VESZÉLYBEN A HÉTKÖZNAPI EMBER BÉKÉJE

A Rumiyah a nyugati ember hétköznapi életének békéje ellen üzen hadat, így válik egy adventi kirakodóvásár is legitim célponttá. A gazdasági és kormányzati épületek támadása a kalifátust bombázó „keresztes koalíció” országaiban Allah jóindulatának garanciája. A támadás fókuszában tehát a civilek, a gazdasági élet és a kormányzat infrastruktúrája, nem pedig a fegyveres testületek vagy a felelős politikusok vannak. Az iszlamizmus ellensége tehát a civilizáció, az életforma és a gazdasági potenciál. A vallási retorika így valójában a gazdasági célokat, a terjeszkedést és a leigázást szolgálja, ahogy ez az iszlám történetében rendszerint történt.

Az Iszlám Állam által ösztönzött tömeg­gyilkosságok a hollywoodi akciófilmek és a számítógépes videojátékok szellemét idézik, egy olyan generációt hívnak harcba, amelynek a nyugati városi tömegkultúra elérhető élvezeti cikk – s ez a tunéziai Kairuanban is éppúgy lehetséges, akárcsak Brüsszelben. A veszély szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző országok közvélemény-kutatási átlagai szerint az európai muszlimok legalább tíz százaléka ellenséges a Nyugattal szemben és fundamentalista nézeteket vall. Ennek fényében potenciálisan akár félmillióra is tehető a céltalanul élő, bosszúvágy által hajtott, radikalizált vagy arra hajlamos fiatalok száma.

Németországban jelenleg megközelítőleg hatszáz embert próbál nyomon követni a rendőrség és körülbelül nyolcszáz németországi dzsihadista harcol Szíriában, a kitoloncolásra ítélt, de eltűnt személyek száma becslések szerint százharmincezer fő. Amri közelharcban terítette le a teherautó hősiesen küzdő lengyel sofőrjét s így a legkézenfekvőbb, előkészületeket nem igénylő módját választotta a merénylet elkövetésének. Ez a civilek ellen irányuló hadviselés tipikus módja. Nem egyeztetett az Iszlám Állam illetékeseivel, ám ez a szervezet működésében és az európai merényletek végrehajtásában megszokott. A szervezet taktikájának része az, hogy az akciókat az elkövetők helyzetértékelésére bízzák.

Az önkéntes dzsihadisták szabad kezet kapnak, ami fokozza ütőképességüket és csökkenti a leleplezés esélyeit. Amri videoüzenetében erre a harcmodorra szólított fel, amikor arról beszélt, hogy mindenki saját képességei szerint lépjen fel ott, ahol erre alkalma adódik. A polgári és gazdasági célpontok elleni támadás könnyűszerrel végrehajtható akár szúró- és vágófegyverekkel vagy éppen egy közlekedési vagy szállító járművel, miként erre már számos példa volt 2016-ban, szerte Európában.

A terroristák szemében mindannyian célpontok vagyunk, s kezükben minden gyilkos fegyverré válik.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója