A Migrációkutató Intézet aktuális elemzésében Marokkó általános helyzetét tekinti át az Európát célzó migráció szempontjából. Az észak-afrikai ország külpolitikáját tekintve lényeges változásokat figyelhetünk meg az elmúlt időszakban, melyek mögött elsősorban gazdasági, stratégiai és biztonsági okok húzódnak meg. Az ország 2017-ben, 33 év után tért vissza az Afrikai Unióba (AU), és a kontinens különböző országaival azóta kialakult fokozott együttműködés nemcsak a kereskedelmi mutatókra, hanem az ország régióban betöltött szerepére is pozitív hatással volt.
Az észak-afrikai arab állam külpolitikai döntései mögött már évtizedek óta a Nyugat-Szaharával kapcsolatos aspirációi húzódnak meg, így az AU-ba történő visszatérését, valamint az Izraellel fennálló kapcsolatainak normalizálását is döntően ez motiválta. Ezenfelül már nem a baráti kapcsolatok kialakítására, hanem sokkal inkább a gazdasági együttműködések fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, és ettől várja pozícióinak megerősödését a számára kardinális ügyekben.
Marokkó migrációhoz fűződő viszonya kettős, ugyanis az elmúlt évtizedekben a lakosságszámhoz viszonyítva sok állampolgára emigrált Európába és Észak-Amerikába, de az országba irányuló bevándorlás is számottevő. Utóbbi kapcsán elmondhatjuk, hogy az ország fontos tranzitútvonalat jelent az Európát célzó illegális migrációban, és ily módon nagyban hozzájárul Európa biztonságához. Évente több tízezer bevándorlót tartóztat fel a határain belül, és a spanyol hatóságokkal együttműködve jelentős mértékben kiveszi a részét abból, hogy a nyugat-mediterrán útvonalon ne érkezzenek nagy tömegek Európa belseje felé. A közelmúlt eseményei viszont rávilágítottak arra, hogy a legkisebb diplomáciai malőr is képes megingatni a marokkói-spanyol kooperációt, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Királyság szerepe megkerülhetetlen a tömeges migráció kezelésében. Tárik Meszár PhD-ösztöndíjasunk elemzése.
Az elemzés teljes szövege itt tölthető le.
