Néhány nappal ezelőtt jelent meg egy tanulmány, amely 15 nyugat-európai ország vonatkozásában vizsgálja a nettó migráció és a menedékkérők beáramlásának makrogazdasági hatásait 1985 és 2015 közötti – Eurostat és OECD által gyűjtött – adatok modell alapú elemzésével. A szerzők meglehetősen egyértelműen fogalmaznak: a nettó migráció és a menedékkérők befogadása kizárólag pozitív hatásokkal járt ezen országoknak: nőtt az 1 főre jutó GDP, csökkent a munkanélküliség és javult a költségvetés pozíciója is. A tanulmány készítői szerint tehát egyáltalán nem helytálló az az állítás, hogy a migráció és a menedékkérők terhet jelentenek a fogadó ország gazdaságára. Egyúttal hangsúlyozzák, hogy következtetéseik szigorúan gazdasági természetűek, és tisztában vannak a tömeges migráció egyéb (elsősorban politikai, diplomáciai) következményeivel. Azon túl, hogy a becsült gazdasági hasznok sok esetben marginális mértékűek, a szerzők kizárólag a makroindikátorok alakulására koncentrálnak, és nem foglalkoznak többek között a munkaerőpiaci fejleményekkel. Mi történik pl. akkor, amikor több százezer – már jogilag is elismert – menekült jelenik meg egy ország munkaerőpiacán, akiket megfelelő képesítés, munkatapasztalat és nyelvismeret hiányában nem tud felszívni a gazdaság (lásd a mai Németország esetét)? Ráadásul az a tény, hogy a befogadó állam komoly összegeket költ az érkezőkre, és ezzel gazdasági növekedést „vásárol” (ld. keynes-iánus élénkítés), még önmagában nem jelenti az adott gazdaság fejlődését, termelékenységének javítását, a jólét általános szintjének emelését (kellően nagy mértékű költekezés esetén valóban, akár nőhet is az egy főre jutó GDP). A nettó migráció alakulásánál (amely Eurostat-statisztika nem tartalmazza a menedékkérőket) már könnyebb elképzelni a pozitív hatásokat, hiszen hagyományosan a fiatalabb, képzettebb emberek lesznek nemzetközi migránsok. És itt is tehetünk egy fontos különbségtételt: több kutatás is azt találta, hogy az európai fogadó államok gazdasága rendre akkor járt jobban, ha elsősorban Európán belüli munkavállalók érkeztek, miközben harmadik országok állampolgárainál már negatív volt a mérleg (pl. az államháztartás szempontjából). A közgazdaságtan eszköztárát oly módon kell felhasználni a migrációs folyamatok elemzéséhez, ami – a nyilvánvaló módszertani akadályok figyelembe vételével – a lehető legvalósághűbb képet adja e folyamatokról.

Forrás: http://advances.sciencemag.org/content/advances/4/6/eaaq0883.full.pdf

Kiemelt kép forrása: ICMHD’S BLOG