A Center for Strategic and International Studies (CSIS) kutatóintézet elemzésében az ún. Maghreb-országok (Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia) helyzetét vizsgálta migrációs szempontból. Az írásban megállapítják, hogy az elmúlt évtizedekben több milliós migrációs hátterű személy érkezett illegálisan a négy országba, akiknek a többsége Európába szeretne eljutni. Létezik azonban egy bizonyos réteg – jellemzően a képzettebbek –, akik munkát vállaltak és betagozódtak a fogadó gazdaságba (hozzáteszik, hogy egyre több a fekete-afrikai gyermek is). A készítők rögzítik, hogy bár a legtöbben Líbiából próbáltak átjutni Európába, 2017-től azonban a marokkói, algériai és tunéziai migrációs útvonal is egyre frekventáltabbá váltak az öreg kontinens felé igyekvők körében. A kutatóintézet szerint több trend is arra utal, hogy a szubszaharai térség lehet a következő évek fő migrációs kibocsátórégiója szempontjából. Az egyik ilyen a küszöbön álló demográfiai robbanás a kontinensen (2050-re megduplázódhat a népesség, meghaladva a 2,5 milliárd főt). Ez pedig nyilvánvaló nyomást helyez majd az érintett országok kormányaira (álláslehetőségek, infrastruktúra, alapvető szolgáltatások biztosítása stb.) Másrészt a szubszaharai afrikai népesség rendkívül fiatal (60% 25 év alatti), és a mobil- és egyéb kommunikációs szolgáltatások erősödésével e rétegek minden korábbinál mobilabbak lehetnek a jövőben. Harmadrészt kiemelik a kontinens rendkívüli kihívásait, úgy mint a különböző konfliktusok, az erőforrások szűkössége, illetve a környezeti feltételek drámai romlása.
Kiemelt kép forrása: Puskás Zoltán
